November közepén meghívtak egy január legelején tartandó, finn, de angol nyelvű konferenciára január 3 és 5 között, Sodankyläba. A város Rovaniemitől 120 km-re északra található, a 67. szélességi körön, azaz túl a sarkkörön. Némi húzódás és habozás után vállalkoztam az útra. Akkor meg nem sejtettem, hogy elég fárasztó lesz. December 22-én tartottuk az esküvőnket Anna-Marival, aki sajnos nem lett Dr. Facskóné Vígh Anna-Mária, majd Karácsony, Szilveszter és a két ünnep között rohangálás az APEH-hoz és más helyekre, barátok látogatása. Január 2-an repültem vissza, sajnos Anna-Mari nélkül. Mind Orléans-ba, mind Helsinkibe fél nap az út ajtótól ajtóig: reggel 5:30-kor indultam, majd 19:00-kor (18:00 UT+1 időzónában) érkeztem meg. Persze nem a repülőút volt hosszú, hanem az út Budapestre és ki a reptérre: a vonat 9 körül ért fel, 10 korul Ferihegyen voltam, majd 12:40-kor felszálltunk és 16:00-kor (UT+2) leszálltunk. A k. MALÉV nem rakott fel az utaslistára, kiderült, még jegyet (e-ticket) sem állított ki. Hosszas tökölés után felkerültem a gépre, de elég későn értem át a biztonsági ellenőrzésen. Bár kedvesek és segítőkészek voltak, de beraktak a turistaosztályra két terjedelmes nő közé, miközben majdnem üres volt a business class. Kárpótlásul megérdemeltem volna. Ezek után a csomagom későn érkezett meg, majd a reptérről a városba menet leszálltam a KELA-nál, ahonnan a várakozásommal ellentétben nem indult az 57-es busz, mert nem jár hétvégén. Szívó. Szóval megérkeztem a hideg lakásba, kipakoltam, felraktam a ghostview-t a céges gépre, majd hajnali 2-kor már ágyba is kerültem. Nem túl jó kezdés.
Az SGO és FMI épülete Sodankylában, tisztán fából építve, -25 C fokos hidegben. Négykor keltem, fogmosás és egy Red Bull light felhörpintése után időben értem ki a buszhoz a -16ºC-os hidegben. A busz meg is jött, ez a már korábban említett 415-ös, közvetlen reptéri busz. Kint a reptéren nagy volt a tömeg, orosz turisták tömegei mindenütt. Az egyik előttem fizetett a büfében. Nem működött a hitelkártyája, erre levágott az asztalra egy €500-t. Még nem is láttam ekkora címletet! Állítólag nehézkes a pénzváltás és ott ezt váltják inkább. Odaúton jót aludtam, majd tök sötétben szálltunk le. Sajnos kiderült 10:20-kor, hogy rá kellett volna telefonálni a buszra, különben nem jön. Ez elmaradt, így eltoltunk két órát és az ebédet. Ekkor csoda történt: hajnalodni kezdett. Azt hittem, csak dél körül lesz egy kicsit világos, de nem: ilyenkor a nappal egy hosszú szürkület. Később megebédeltünk Eijával, aki professzor Oslóban, és vártunk a másik buszra. Közben felkelt a Nap és pár percre megpillanthattam!!! Csodálatos élmény volt, ilyen alacsonyan délben még sohasem láttam. Sajnos nem volt kéznél a fényképezőgép, így az elveszett pillanat csak az emlékeimben él. A buszon nem tudtam fényképezni, pedig elmentünk a Télapó faluja melett is. Másfél óra múlva Sodankyläban Lassi fogadott minket az intézeti mikrobusszal. Délután már előadtam, nem semmi körülmények között.
Nem, nem 4*-os luxus hotel, csak a büfé és előtér egy finn kutatóintézetben. Sajnos a fenyőillatot nem lehet belinkelni. :(
Két előadással készültem, az egyik az (IMF 3D-s korrelációs függvényeiről) szólt, amit Németh Zolival alkottunk és már egyszer előadtam az FMI-ben, a másik még nem volt kész, az pedig az elektronsűrűség meghatározásáról, azaz amit Orléans-ban csináltam minden nap reggeltől estig. Az első előadás megvolt félkómában, a másikat összehoztam másnap reggel 2:00 és délután 3 között, de az intézet nem volt semmi! Először is ott volt az FMI műholdvevője. Aztán egy 30 m-es radar, továbbá brutális mennyiségű antenna. Ez az SGO a Tihanyi Geofizikai Obszervatórium párja akarna lenni, de a lehetőségeik sokkal jobbak. Az épület pár éves, tisztán fából készült, mégis meleg volt és kényelmes. A polcokon ott sorakoztak a szakmai magazinok legfrissebb példányai, továbbá a büfében folyamatosan tájékoztatást adtak az aktuális geomágneses és ionoszféra mérésekről hatalmas LCD monitorokon. Volt éttermük, szaunájuk és hatalmas telkük tele fenyőfával. Mindenre vastagon ráfagyott a hó és dér. -16 és -28 ºC között ingadozott a hőmérséklet. Itt még inkább jellemző volt a derengés, a Napot nem is láttam, bár már felkelt. A táj lapos volt, havas és fehér fenyőerdőkkel borított. Kedden felmásztam az egyik meteorológiai torony tetejére, amelyen a vastagon állt a hó és a jég, de mégsem fenyegetett a lecsúszás veszélye. A pocakomra húzott két pulóver és a kabát miatt alig fértem el a lépcsőn, lapjával kellett fordulnom, ha gurulni kezdtem volna, akkor biztos beszorulok. Fent nagyon hajlott a tér, illetve a plató, de körbe tudtam fényképezni. A Napnak nyoma sem volt, csönd és fehérség mindenfelé. Hatalmas érzés volt! Ha lett volna sílécem, szívesen maradtam volna. A vendégházi szobám elég sivár volt, de volt konyha, két orosz sráccal közös fürdő és WC, végül jó meleg volt és volt internet. Az előadásokból sokat nem értettem, ők az ionoszféráig mérnek, az enyém pedig a mágneshüvelynélburoknál kezdődik. Az egyik orosz tengeráramlásokról beszélt, a másik a GPS műholdak sugarival készített metszeteket az ionoszféráról, Lassi pedig idősorok elemzéséről beszélt. Az esti szaunák hullafáradság miatt kimaradtak, de ettem rénszarvasos pizzát, másnap pedig rénszarvaspörköltet. Oltári volt savanyú, fanyar bogyókkal. Találkoztam Martini Dániellel, aki pesti, de Miskolcon járt geofizikus szakra és Ouluban írta a PhD-ját, majd India érintésével Dél-Koreában kötött ki. Amikor Brémában láttam, azt hittem, hogy ez a Daniel Martini amerikai. Indiában pedig indiainak nézték. A finnek megörültek, amikor kiderült, hogy magyarok vagyunk, sokan vettek részt a soproni IAGA-n 2009-ben, még többen jártak már Magyarországon és sokaknak voltak magyar vendégei, barátai. Szóval elbújhatnak a sumér/hun/szkíta eredet hívei, én a finnekre szavazok! Nem semmi, amit elértek 93 év alatt, az főleg nem, amit az elmúlt 20 éveben. Jó érzés, hogy valahol szeretettel fogadnak, ez nem igazán jellemző a világban.
Rossz fiú voltam, mert felmásztam egy behavazott mérőtorony tetejére és készítettem pár fotót. Ez 1 óra körül történt (UT+2) 2011. január 4-én délután. A nappal voltaképpen egy hosszú szürkület télen Lappföldön, a Nap nem, vagy alig kel fel, de reggel 9-től este 3-ig szürkületet okoz. Oldalt az egyik ionoszféra radar (EISCAT) látható, csekély 30 m-es átmérőjével. A visszaút furán sikerült. Martini Dani elvitt volna, de elaludtam a reggelit és nem készültem el időben, ő pedig sietett. Végül 14:00-kor mentem busszal az oroszokkal, emiatt kimaradt a Télapó meglátogatása Rovaniemiben. A gép csak félig volt tele, elég sok volt a katona. A félig üres gépen beraktak a vészkijárat elé, ahol nem lehet hátrahajtani az ülést, egy katona mellé, aki a jó széles vállaival elfoglalta a karfát, az ülés mellett pedig háttal ült a stewardess. A gép fél órát késett, de egész kellemesen enyhe volt Helsinkiben a -10 ºC a reggeli -28 ºC után. 2012-ben júniusban lesz ez a konferencia, akkor az éjféli Napról és a szúnyogokról írok majd beszámolót, hacsak nem küldenek el az indiai COSPAR-ra.
