2011. június 2., csütörtök

A finn tavasz

Április végére megérkezett a tavasz Helsinkibe, már nagyon vártuk. Március 20-án kelt bejegyzésünkben jókat síeltem, aztán bár éjjel fagyott, nappal olvadt a hó. Márciusban, már óra állítás után voltunk, a hideg csak nem akart megszűnni, a hó pedig nem olvadt szinte semmit. Egy közeli gyalogos felüljárón átkelve persze kiderült, hogy több, mint fél méteres összetömörödött hó borította a pályákat. A nappalok egyre hosszabbak lettek, a Nap hét ágra sütött, de semmi nem történt. Április 1-én pénteken este síeltem utoljára, aztán felhagytam fele, mert azért a nappali olvadástól jegessé és koszossá vált a hó, hiába vakszoltam a léceket nem volt többé életbiztosítás a pályára lépni. A nyomok jegesek voltak, gyakran került beléjük faág, illetve egyszerűen szétcsúsztak és velük a lábaim is. Aztán egyszer csak napközben is 8-10°C lett és éjszaka sem fagyott. A Nap már 14 órán át sütött (a nappal hossza nagyon gyorsan nő tavasszal), a hó igen gyorsan olvadni kezdett.


Mögöttem a befagyott öböl

Emiatt a következő hétvégén el tudtam menni kerékpározni teljes téli szerelésben, április közepén, amikor otthon már márciusban rövidnadrágban tekertem Bécsbe az Európai Geofizikai Unió bécsi éves közgyűlésére. A teljes szerelés termo és windstoper nadrágot, nedvszívó alsót, hosszú termo mezt, windstopper dzsekit, vastag téli windstopper kesztyűket és windstopper sisaksapkát jelent, napszemüveggel. Elindultam az 57-es busz vonalán keletre, kereszteztem a Vantaa folyót, majd az öböl másik partján az autópálya mellett visszajöttem, beértem a városközpontba és a Mannerheimtien szépen hazatekertem. A Nap ragyogóan sütött, de a tengert jég borította.

Ház a Seurasaari skanzenben

Két hét múlva Húsvét Nagyszombat Anna-Marival a Seurasaarira, egy szép, közeli, hidakkal a szárazföldről is elérhető szigetre mentünk bonfiret, húsvéti tűzgyújtást nézni és a skanzent meglátogatni. Pulóver elég volt, sütött a Nap, de tengeröblökben még mindenfelé jég úszott. A fák alatt még minden havas volt. A munkahelyem domboldalába pedig völgyet vájt az olvadékvíz.

Vappu tiszteletére sapkát kaptak a szobrok is

Vappun, azaz május 1-je hétvégéjén esett a hó és hideg volt, de ez volt a hattyúdal: a jég elolvadt, a hóból pedig csakis buckák maradtak, illetve a hóhegyek a város szélén. A természet is beindult: a lombhullató fenyők friss zöld hajtásokat hoztak, a nyírfák is kidugták leveleiket, az erdőben fű és hóvirág, illetve hatalmas mennyiségű nárcisz nő. Minden fehér, sárga, lila és zöld. Hatalmas változás alig egy hónap alatt! A legfurcsább azonban az éjszaka. Az ugyanis nincs. Április vége óta nincs éjszaka, csak csillagászati szürkület (azaz a Nap nem süllyed 18º-nál mélyebbre a horizont alá), május 12 óta pedig egész éjjel navigációs szürkület van (azaz a Nap 12º-nál nem bukik mélyebbre éjjel). Júniusig ez fokozódik, egyre világosabbak az éjszakák. Most még sötét derengés az éjszaka borult időben, akkor pedig világos alkonyat lesz. Derült idő esetén a Nap ÉNy-on lenyugszik este 10 óra felé, az ég bevörösödik, aztán az alkonypír lassan sötétedik és vonul ÉÉK felé, majd északra, ÉÉK-re, végül négy óra felé felkel ÉK-en. Napkelte után és alkonyat előtt sokáig süti a magasabb épületek tetejét, a sziklák ormát és a fék koronáját, vöröses fényével. Már amikor vörös a napkorong, mert nagyon szép tiszta a levegő, gyakran az egészen alacsonyan álló Nap fénye is sárga. A nap jelentős részében a Nap alacsonyról süt az ember szemébe. Eleve délben sem emelkedik 53º-nál magasabb még júniusban sem, de a Nap látszó égi útja 30º-os szöget zár be nagyjából a horizonttal. Ez azt jelenti, hogy fele olyan lassan nyugszik le, mint az egyenlítőn és érezhetően lassabban, mint Magyarországon. Erős napszemüveg viselése ajánlott, különben kisül az ember szeme. Ez azonban cseppet sem zavar, ha már egy hónap alatt végre kitavaszodott és öt hónap bezártság után végre lehet bringázni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése