Egy vasárnap Turkuban

Rövid két hetes nyári szabadság után, amit főleg Baján szemüvegkészítéssel, rohangálással, ügyek intézésével és barátok látogatásával töltöttünk, 2011. július 16-én repültünk vissza a WizzAir egyik járatával Turkuba. A Ferihegyi reptéren találkoztunk két építőmunkás sráccal, akiknek megadtam a telefonszámomat, hogy ha valami probléma van, akkor keressenek meg. Nem tudom, hogy írok-e még róluk itt a blogban, de később tényleg megkerestek és mivel magyarokhoz jöttek ki dolgozni, jól kihasználták és átverték őket. Egyébként pedig itt dolgoztak a sarkon egy irodaházban a 10-es villamos végállomása közelében. Sajnos a turkui járat azóta megszűnt, csak rendes géppel tudunk hazautazni, de akkor nagyon jól jött, hogy egy irányú jegyet tudtunk venni, és most már innen veszünk retúrjegyet haza, ez megkönnyíti a dolgunkat. Csodálatos volt a visszatérés ebbe az országba, a fenyők és zöldellő nyírfák közé. Anna-Marit kissé meglepte, hogy fél kilenc helyett háromnegyed tizenegyig fent süt a Nap, de megkönnyítette a hotel megtalálását. Ugyanis úgy döntöttünk, hogy a vasárnapot Turkuban töltjük, megnézzük a várost és élvezzük az életet.

A katedrális Turkuban, végre állványzat nélkül.

Ez a fél nap nagyon rövid volt. Reggel telepakoltuk a hasunkat a büfé reggelivel a hotelban, a szobában hagytuk a 80 kg-nyi bőröndöt, majd elindultunk az Aurajoki, az Aura folyó felé, amely körül a látványosságok koncentrálódnak. Kezdtük a katedrálissal, amely a Finn Evangélikus Egyház székhelye, azon egyszerű okból, hogy 1809-ig, amíg Finnország területe (nem az ország, akkor az még nem létezett) Svédországhoz tartozott, Turku volt a főváros. I. Sándor cár helyezte át a fővárost egy kicsiny halász faluba, Helsinkibe, 1812-ben. A várost valamikor a XIII. században alapították, a templom ennél újabbnak tűnt. Lassan végigsétáltunk az Aura folyó partján, ahol az utolsó híd után kezdődött a kikötő. A városhoz közel van Stockholm vízi úton és Åland is, egyszóval elég jelentős kikötő. Ezenfelül a helyiek vitorláshajói is színesítik a látványt. Elsétáltunk a várhoz, amely szintén elég régi, de elég egyszerű, majd szépen vonatra szálltunk a városban pont akkor zajló manga találkozó őrült ruhákba öltözött szereplőivel együtt és hazavonatoztunk Helsinkibe. Persze a 80 kg csomagot nem tudtam a hátamon elvinni, ezért a szálloda és a vasút állomás, továbbá Pasila és a lakás között taxit fogadtunk, de elég sok finomságot tömött a feleségem a bőröndökbe, hogy ne sajnáljam annyira a taxikra költött pénzt. :)

Ragyogó nyári napsütés, Anna-Mari és egy régi vitorláshajó a kikötőben.

Egyébként Turku 2011-ben Tallinn-nal együtt Európa Kulturális Fővárosa volt, ezért már akkor elhatároztuk, hogy Tallinnba is átkompozunk még idén. De az már egy másik történet.

Mökki: képek

Gábor már leírta a lényeget, így én csak egy linkkel egészíteném ki az előző bejegyzést:

a mökkiben, Hämeenlinna várában és a börtönmúzeumban készült képeim itt tekinthetők meg :)

Szerkesztve: Attila engedélyével az ő képei közül is megmutatok néhányat:

Gyönyörűűű tájkép :)

(fél)csoportkép az első estéről

Sörözgettünk...

...beszélgettünk...

...és szaunáztunk is :)

A naplemente utolsó fényei

Esti fények a tó túlpartján

Hämeenlinna vára

Börtönmúzeum: fogkefenyélből kifaragott miniatűrök - nagyon unatkozhattak a rabok :)

Börtönmúzeum: először azt hittem, ez valami masszázs-ágy (a szauna után már meg se lepődtem volna), de kiderült, hogy ez egy speciális fenyítőeszköz: az éhségsztrájkoló rabokat kötözték ki ide, hogy akaratuk ellenére megetessék őket (az orrukon keresztül!) :S

Séta közben

Csoportkép (balról jobbra): Attila, Gábor és én, Janne és Ildi, Gabi és Zoli, Betti és Andris

Mukikutya, a mökki-kutya :)

Ahhoz képest, hogy soha nem főzött még bográcsban, Janne nagyon profin megrakta a tüzet :)

Fő a mökkipörkölt :)

Első mökkizésünk

A “mökki” szó jelentése hétvégi ház, de sokkal többet jelent annál. Általában véve a mökki az a hely, ami nem a lakóhelyed, ahol nyáron élsz. Jobbára a Finn tóvidéken, egy tó partján helyezkedik el, legalább 3 km-re minden más lakóhelytől, az erdőben. Az igazi mökki egy faház, amelyben nincs áram, a fafűtésű szauna melegíti fel a vizet, a hűtő pediglen gázzal megy. A mökki egy jelkép, a városi ember kapcsolatát jelképezi a természettel. A finnek legnagyobb ünnepe a Szent Iván-éj, utána tömegesen kiveszik a szabadságot és elvonulnak a mökkibe családostul és egész júliusban kint vannak. Sajnos a szép, napos meleg nyár jobbára erre az időszakra korlátozódik, igyekeznek ekkor lazítani, tipikus finn módon. Szaunáznak, fürdenek a tóban, grilleznek, iszogatnak, beszélgetnek, együtt vannak. Ha az idő szép, akkor máskor is szívesen visszatérnek egy-egy hétvégére. Már régóta szerettük volna kipróbálni, de sajnos a bérelhető házak drágák két személynek és autó nélkül megközelíthetetlenek. Szerencsére a Magyar Kedd/Unkarilaiset Tiistait facebook csoport aktivizálta magát és szervezett egy hétvégét 2011. október 14-16 között Hämeenlinnától 35km-re.

Meiden mökin/A mi hétvégi házunk.

A bérelt ház nem igazi keményvonalas mökki, volt áram, víz, tűzhely, grillező hely, fafűtésű szauna, stég, csónak, összevágott fa, fatüzelésű kályha. Alul a nappali, amerikai konyhával, szauna, fürdőszobával, egyik hálószoba, fent négy ágy, másik hálószoba és egy másik WC mosdókagylóval. Az egész ház tisztán fából készült, nagyon jó illata volt. Zoli, Gabi, András, Betti, Ildikó, Janne, Attila, Anna-Mari és sudárságom vettünk részt a bulin. Attila robogóval, A többiek egy-egy autóval közelítették meg a célpontot. Pénteken csak Zoliék, Attila, Anna-Mari és én mentünk ki. Vacsoráztunk, szaunáztunk (Anna-Mari+én, Zoli+Gabi), unikumoztunk, sörözgettünk. Másnap sokáig aludtunk és megérkeztek Ildikóék a kutyájukkal Mukival, András és Betti, aki előző nap érkezett meg Budapestről. Begurultunk Hämeenlinnába, megnéztük a várat és a börtönmúzeumot, majd hazamentünk gulyást főzni. Végül pincepörkölt lett belőle, mert elfőtt a leve, de közben jót szaunáztunk a fiúkkal finn módra (egy szál szőrben), majd a csajok bikiniben. Gabi panaszkodott, hogy előző nap hideg volt a szauna, ezért Zoli felfűtötte 120°C-ra. Nekünk csak 100°C-os volt, de a lányok is, mi is kimentünk gőzölögni a szabadba, ahol volt vagy két fok. Másnap még grilleztünk. Végül kitakarítottuk a házat és Zoliék hazavittek minket. Sajnos nem fürödtem a tóban és csak vasárnap találtuk meg a csónakokat, de annyira bevált a hely, hogy február elején visszatérünk, akkor síelünk egy jót a környéken.

Naplemente a tóparton.

Nagyon jól jött ez a kis pihenő, mert nagyon kifáradtam. Anna-Mari is nagyon boldog volt, hogy együtt lehettünk vagy egy hétig. Tekintve, hogy még sokáig szeretnék élni, lehetőleg Anna-Marival, továbbá mivel kaptam egy év szerződés hosszabbítást, elhatároztam pár dolgot.

1. Először is korábban megyek haza.
   
2. Rendszeresen edzek, utána szaunázok.
   
3. Sok időt töltök a családommal, hétvégenként ha jó idő van kiruccanok a mökkibe (hétvégi ház), ahol fafűtéses szaunázással, sörözéssel és fürdéssel/tóban úszással töltöm az időt hőmérséklettől függetlenül, ha kell léket vágok a tóba.
   
4. A svédasztalos menüből csak egyszer púpozom meg a tányéromat, mert a kaja holnap is ott lesz.
   
5. Ja, és rendesen megtanulok finnül.

És persze mindez nyomon követhető lesz itt a blogon.:)

Gyuszi és a finn orvosi ellátás

Az előző bejegyzésemben említett Halloween-buliba végül sajnos nem jutottunk el, pedig már a jelmezünket is kitaláltuk: Frankenstein (Frank Einstein? :) és feleségeként (Frau Einstein... vagy valami ilyesmi...) tündököltünk volna, ha Gábort nem dönti ágynak a tüdőgyulladás. Bulizás helyett tehát valahogy így töltöttük a szombat estét:

Legalább passzol a zöld Frankenstein-fej a takaróhoz.

Pedig még sütivel is készültem, egy igazán rémes fajtával, a szellemes-boszorkányos ünnep jegyében:

Boszorkány-ujjak. 3 boszorkányt kellett levadásznom ehhez az adaghoz. :D

Szóval, Halloweenkor érkezett meg hozzánk Gyuszi, méghozzá a bakteriális fajtából, ami kivédhetetlenül fertőz, és igen hosszú ideig elhúzódhat. Gábornak a munkahelye révén a Terveystalo nevű magánklinikán jár ingyenes ellátás, így ő oda ment orvoshoz. Megvizsgálták, megröngenezték, laborba is elküldték, majd kapott antibiotikumot 5 napra. Mondta neki a doki, hogy a köhögés még egy hónapig is eltarthat, úgyhogy majd akkor menjen vissza újabb röntgenre. Az antibiotikum szerencsére 1-2 nap múlva hatott, levitte a lázát, mostanra nagyjából meggyógyult, már "csak" köhög. Természetesen Gábor után pár nap késéssel én is lebetegedtem, viszont nekem még mindig nem sikerült tökéletesen meggyógyulnom. Az történt ugyanis, hogy az orvos, akihez a szombati ügyeleten 2 és fél órás várakozás után bejutottam, csak rám nézett, meghallgatta a tüdőmet, közölte, hogy ez bizony tüdőgyulladás, és felírt egy hatalmas adag antibiotikumot (3x1000 mg 10 napig), ráadásul egész mást, mint amit Gábor kapott. Fiatal, kedves kis dokinő volt, és igazán nem akarom bántani, de úgy érzem, hogy nem ténylegesen engem gyógyított, hanem csak azt tette, amit megtanult, amit ilyen esetben előírás szerint tennie kell. Azt mondta, ez a gyógyszer hatékony az ellen a baktérium ellen, amelyik a leggyakoribb okozója a tüdőgyulladásnak, ezért ezt írja fel, de ha 10 nap múlva mégsem múlnának el a tüneteim, akkor menjek vissza, és ad másikat. Tudni kell rólam, hogy meglehetősen antibiotikum ellenes vagyok, de férjem szelíd terrorjának engedve bevettem szépen a gyógyszert még ott helyben, mert a dokinéni volt olyan rendes, és rögtön odaadta az első adagot, hogy szombat este lévén ne kelljen az ügyeletes patikába rohanni. Azután is szedtem szépen szófogadóan, de a lázam csak nem akart lejjebb menni, ráadásul nem hagyott nyugodni az a tény, hogy két teljesen különböző gyógyszert kaptunk (amik különböző fajta baktériumok ellen hatnak), pedig nyilvánvalóan ugyanaz támadott meg mindkettőnket. Hogy ne nekem kelljen lázasan mászkálni (és fizetni a vizsgálatért), Gábor visszament a dokijához, aki megerősítette a gyanúnkat, miszerint nem a megfelelő gyógyszert írták föl nekem, és fölírt egy másikat, szintén 10 napra. Azért az elsőt is szedjem csak tovább, a kettő kiegészíti egymást. Hát marha boldog voltam, mondhatom. Ez a 10 nap ma járt le, de még mindig hőemelkedésem van, és szörcsög a tüdőm, ami határozottan nem kellemes érzés, úgyhogy holnap ismét irány az orvos, ezúttal a Terveystaloba megyek én is. Remélem, a harmadik gyilokbogyó már véget vet a baktériumok rémuralmának.

Egyetlen előnye azért volt ennek a kényszerpihenőnek: Gábornak volt ideje megírni a régóta tervezett beszámolókat az őszi utazgatásainkról. Szerencsétlenségére én vagyok a blog fő moderátora, és csak akkor kerülnek nyilvánosság elé a bejegyzései, ha én jóváhagyom őket. Én pedig voltam olyan aljas, hogy a betegségre hivatkozva hetekig nem tettem ezt meg, amiért sűrű elnézéseket kérek, és most igyekszem pótolni a mulasztást :)

Happy Hallowen! :)

Csak sikerült megvárnom a november elsejét az újabb bejegyzéssel :) Mivel a legutóbb már kinosztalgiáztam magam, most csak futólag említeném meg, hogy életünk történetében jeles nap a mai is: pont egy évvel ezelőtt költöztünk be a lakásunkba, november 2-a pedig Gábor első munkanapja volt az FMI-ben.

A Halloweent sosem ünnepeltük, hisz Magyarországon nincs is hagyománya, és tulajdonképpen sosem szerettem, fölösleges, giccses, "olyan tipikus buta amerikai" dolognak tartottam. Idén azonban egyre több helyen láttam képeket faragott töklámpásokról a neten, és a facebook tanúsága szerint már Magyarországon is egyre többen készülnek Halloween-dekorációval, illetve szerveznek tematikus, beöltözős bulikat. A kellemes narancssárga fényt árasztó, rémisztően vagy barátságosan vigyorgó tökfejek és a kreatív jelmezek (szellem, boszorkány és vámpír kivételével bármi, pl. az Ollókezű Edward jelmez borzasztóan tetszik) varázsa végül engem is magával ragadott. Ráadásul e héten szombatra meghívást kaptunk életünk első Halloween-bulijába (ezúton is köszönjük! :), ahol természetesen az ünnepnek megfelelő öltözékben és hangulatban illik megjelenni. Így hát most már én is Halloween-lázban égek, jelmez-ötleteken gondolkodom, és tegnap este kifaragtam életem első töklámpását is! :)

Reszkess, Tökfej! :D

Gyárilag felmatricázott, használati utasítással ellátott tököcskét vettem, amolyan tökfaragás "for dummies"-t (kétbalkezes és türelmetlen újoncoknak tökéletes), de azért megszenvedtem vele. Szegénykémen egy rögtönzött fogászati műtétet is elvégeztem nagy igyekezetemben, így aztán a 4 vámpír-fogacskája helyett csak 3 lett. Azért büszke vagyok magamra: sikerült nem keresztbevágni az arcát a meg-megcsúszó késsel, az ujjaim is a helyükön maradtak, és még a tök húsának egy részét is meg tudtam menteni, amiből finom garnélarákos-kókusztejes-lime-os thai curry lett vacsira :)

Mr. Tökfej még a kifaragás előtt

Aprócska ugyan, kissé gonosz ábrázata van, és a kreativitás teljes hiányát mutatja, de azért nagyon hangulatos lett tőle a szoba :) Jövőre már időben elkezdem majd a készülődést, nagyobb tököt veszek, és saját minta alapján faragom ki :)

Szép narancssárga fényt árasztott, miután meggyújtottam benne a teamécsest

Az angolszász országokban Jack O'Lantern-ként ismert, mára Halloween legfőbb jelképévé vált tökfej történetét korábban nem ismertem, ezért bemásolom ide, hátha más is kíváncsi rá :)

"Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte, amikor az eljött érte, hogy elvigye. Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább ne vaksötétben kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába), és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik). Így vált a világító sárga gömb lassan a Halloween szimbólumává." forrás: antalvali.com

A tököcskéből kifaragott Jack-en kívül narancssárga papírból is készítettem vigyorgó tökfejeket, amiket a falra ragasztgattam. (Az ötletet és a mintát Ráczkevi Katától lestem el - érdemes meglátogatni a blogját, csodaszép táskákat készít, amikor épp nem a gyerkőceivel alkot valami kreatívat.)

Egyelőre ketten vannak, ha lesz hozzá türelmem, kapnak még egy-két cimborát (olyan régóta nem csináltam semmi ilyesmit, hogy egészen berozsdásodtak az ujjaim... épp ideje volt már egy kicsit "alkotni") :)

Kata blogjában nagyon megtetszett a muffinpapírból készített szellemes izzósor is, de ezt végül nem valósítottam meg, viszont ezek a képek megadták a kellő lökést ahhoz, hogy végre megcsináljak valamit, amit régóta tervezek. Úgyhogy tegnap a szupermarketben beszereztem egy karácsonyi izzósort, és rácsavargattam az ágy kovácsoltvas fejtámlájára hangulatvilágításnak. Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, és már olyan régóta vágytam rá, hogy legyen egy ilyen ágyvégem :)

Ünnepi ruhát kapott az Ikea-ágy

Szóval nagyon hangulatos esti fényei lettek a lakásunknak, amire szükség is volt már, mert mostanra megérkezett, és nyomasztóan ráült a jókedvünkre a borongós, nyirkos, szürke ősz. A múlt héten még minden csodaszép színes volt, nem volt hideg, csak kellemesen hűvös, és sokat sütött a Nap, de úgy tűnik, az ősznek ez a szakasza itt intenzív, de igen rövid. Aztán szinte egyik napról a másikra ledobták a leveleiket a fák (Gábor naponta legalább egyszer panaszkodik is emiatt), napfényt alig látunk, folyamatosan szemerkél az eső, az a fajta, ami ellen az esernyő, de még az esőkabát sem véd, és nagyon hamar sötétedik. Amíg jó idő volt, igyekeztünk kihasználni és nagyokat sétáltunk, fotóztuk az őszi színeket, most viszont egyre inkább beszorulunk a lakásba (legalábbis addig, amíg le nem esik a hó, és lehet menni síelni). Ezért aztán muszáj még több fényt, színeket és illatokat becsempészni, különben hamarosan bedilizünk, főleg én, mivel nagyrészt a négy fal között vagyok kénytelen eltölteni napjaimat.

A színpompás októberünk emlékére következzen néhány kép:

Nagyon sok helyen hagyják itt felfutni a repkényt több emelet magasan, és ilyenkor különösen szép látványt nyújt

Ezek a színek... :)

Kár, hogy nem ennivaló bogyók :)

Bizonyíték, hogy biciklizem :)

Csodaszép hátteret találtam a csodaszép biciklimnek :D

Repkény őszi ruhában

Olyan szép ez a fa, és olyan kár, hogy belelóg a képbe az a villanyoszlop...

Szikrázó napsütés

Lángoló fák

Szép madárka :)

El tudnék üldögélni ezen a padon... :)

Seurasaari hídja

Naplemente

Visszakanyarodva a Halloween-hez: sajnos fogalmam sincs, mit fogunk felhúzni a hétvégi buliba, ugyanis elég szegényes az itteni ruhatárunk, nem igazán vannak széttéphető, össze"vér"ezhető, vagy egyéb módon jelmezzé alakítható ruháink, de még egy szellem-lepellé változtatható régi lepedőnk sincs. Szeretnék valami olyat kitalálni, ami érdekes és nem klisés, de lehet, hogy a végén csak veszek egy zöld műhajas boszorkánykalapot a szupermarketben... (az a baj, hogy a legtöbb jelmez gyerekméretben kapható, ráadásul piszok drágák is...) Ha bárkinek támad valami egyszerű de nagyszerű ötlete, kérem szépen, ossza meg velünk kommentben, örökké hálásak leszünk érte! :)