21th Cluster Workshop, Brugge, Belgium, 2011. szeptember 19-23.

Végre eljött a Nagy Nap: először repültem nemzetközi konferenciára Helsinkiből, mint az Ilmatieteen Laitos, azaz a Finn Meteorológia Intézet munkatársa. A konferencia a 21. Cluster Workshop volt, Belgiumban, Brugge/Bruges városában, ami a Virágörökség része és egyéb nyalánkságok. Ez egy közepes, 60-100 fős konferencia, ahol pont azok az emberek vesznek részt, akik az ESA Cluster programjában tevékenykednek, erre 2008. márciusában jöttem rá, amikor mintegy véletlenül elvetődtem Tenerifére, ahol a 15. Cluster Workshopon vettem részt, mert „volt még egy szabad hely”. Valahogy 2002-2008 között, amíg a KFKI RMKI Kozmikus Fizikai Főosztályán dolgoztam, nem sikerült engem oda elküldeni, ahogy minden más országbeli doktoranduszt el szoktak. Később pedig csodálkoztam, hogy senki sem ismer és nem kapok posztdoktori állást. Kollégáim közül Heli és Kristian utazott velem, a magyarok közül pedig Kovács Peti és Kis Árpi. Orléansból megjelent Vologya, aki távozásom után a legnagyobb pocakkal rendelkezik ott az intézetben és szeretett volt főnököm, testi-lelki jó barátjával és kollégájával. A Blue1-nal repült ki az egyes terminálról Brüsszelbe, ahonnan vonattal utaztam Bruggebe. Nagyon déja vu érzésem volt, mert nagyon franciás volt a hangulat a városban, de a nyelv inkább németre hasonlított, a házak pedig inkább Hollandiára. Szerencsére mindenki beszélt angolul, így nem okozott gondot a kommunikáció. A hotelbe elég korán érkeztem meg vasárnap este, ami elég egyszerű volt. Több probléma is felmerült, ezért megfogadtam, hogy legközelebb IBIS szint alá nem megyek.

Főtér, Brugge.

Sok régi ismerőssel összefutottam, akik hiányoltak, hiszen drága francia főnököm két év alatt csak a IAGA konferenciát fedezte, pl. a Poiana-Brassói Cluster Workshop-ot, ahova tényleg csak repülőjegyet kellett volna vennie, ingyenes lett volna a regisztráció, még pénzt is kaptam volna, már nem. Jó volt Árpival és Petivel találkozni (elfelejtettem meghívni sörözni!!!), továbbá bemutattam őket egymásnak kölcsönösen Helivel és Kristiannal. Árpáddal volt egy vicces epizód, valami miatt belőle Dr. K. Árpád lett, aki együtt akar működni az FMI-vel, A. Kis helyett, akivel régen akarnak együttműködni, mert jó cikkei vannak. Kovács Peti sajnos nem szeret nyomulni, csak Helivel, Kristiannal és Balogh Andréval hoztam össze. Helit bemutattam Vologyának, aki a nagy pocakja mellett jelentős szervező képességgel és tudományos munkássággal rendelkezik, reméljük lesz belőle valamilyen együttműködés. Volt egy informális ECLAT (European Cluster Assimilation Techniques) projekt meeting, mindez csodálatos környezetben.

Csatornák, mint Hollandiában.

Brugge, a város, amiről sohasem halottam az egyik legszebb hely a világon. A középkor végén Velencével összemérhető jelentőségű pénzügyi központ volt, kereskedelmi csomópont és fontos kikötőváros. A városmag kb. 2km átmérőjű, gyalog remekül bejárható és a kisebb csatornagyűrű veszi körül. Ki lehet sétálni a nagyobb csatornagyűrűhöz is, ugyanis ott szélmalmok találhatóak. Ellenben a belvárosban minden a turistákért van. Egymás hegyén-hátán találhatók a kisvendéglők, de olyan árakon, hogy az még a norvég kollégának is sok volt (€70 egytálétel). Kis keresgéléssel sikerült találni olcsóbb, eldugott vendéglőt, ahol saláta/leves-főétel-desszert menüt adtak „mindössze” €18-ért. A csatornákon kiránduló hajók suhantak, a városban lovas hintók közlekedtek, minden sarkon egy-egy csoki bolt várta a vásárlókat. A helyi sörfőzde Zot márkájú söre talán az egyik legjobb sör, amit eddigi életemben ittam. A helyi sörfőzdében tartottuk a konferenciavacsorát.

Egy kis mazochizmus: kirándulás Lille-be

Szerdán, szeptember 21-én délután nem volt szekció ülés, úgyhogy átmentem Lille-be. Soha nem gondoltam volna, de Franciaország olcsónak tűnt Belgiumhoz képest. Sok francia használta ezt ki, ugyanis átjártak dolgozni Belgiumba vonattal. Ezek igazi franciák voltak, elég meglepő volt látni az ingázókat. Lille-be azért mentem, mert szerettem volna bezárni a bankszámlámat a Banque Populaire-nél. Ez majdnem nem sikerült, mert mint kiderült a BP Val de France és a BP Nord sajnos két különböző cég, nem csak régió igazgatóság. Az angolul folyékonyan beszélő asszisztensnő írt egy levelet, átvette a kártyámat, a csekk könyvemet és a kódolót - és volt bankszámlám, nincs bankszámlám. A francia kaland véget ért, egyszer és mindenkorra. Hogy ne nagyon kívánkozzak vissza a Buták Országába, még egy érdekes élményben volt részem. Bementem a volt internetszolgáltatómhoz, az SFR-hez, mert végrehajtási felszólításokat küldözgetett nekem, de biztos voltam benne, hogy valaki megszerezte az adataimat. Ott zajlott le a következő párbeszéd:

- Hol lakott?
- Orléansban.
- Hol?
- Orlénasban.
- Mi volt a címe?
- Ja, .. Boulevard …. ….. .
- Nem, melyik város?
- Nem ismeri Orléanst? Jeanne D'Arc városa (rajzoltam egy térképet) Párizstól 120km-re délre?
- Hol lakott?
- O-R-L-É-A-N-S-B-A-N!

 Itt vette át a kolléga, mert már vörös volt a fejem, nehezen viselem a hülyéket. Ezután vettem pár doboz camembert sajtot Anna-Marinak, almabort és fél órán belül elhagytam Sötétföldét. A sajt jól megérett, mire hazaértem, mivel nem volt hűtőm a szállodai szobában és a bőröndöt is szag alapján találtam meg Helsinkiben a reptéren, de legalább nem nézték plasztiknak, engem meg terroristának a biztonsági ellenőrzésnél.  

Egy napos kirándulás Tallinnba

2011. augusztus 28-án vasárnap hajóztunk el Tallinnba és én még mindig nem írtam róla. Nagy élmény volt, ugyanis át kellett kelnünk a Finn-öblön és először léptem a volt Szovjetunió területére. Ezt az egy napos kiruccanást sokkal korábban meg szokták ejteni, de többször írtam, hogy idén még alig van szabadságom, továbbá eléggé kiköltekeztem amíg otthon voltam nyáron. Nézegettük a hoteleket, elég olcsóak voltak, de a komp igen drága, főleg két személyre. Dimitriy kollégám adta a megoldást: ha még aznap visszajövünk, akkor elengedik a visszaút árát. Bingó! Nem tudtuk ugyan, hogy mire elég fél nap, de megvettem a jegyet, ami így elérhető árú volt és belevágtunk.

Anna-Mari a büfé reggeli után. Halak, sajtok, vega kaja, nyam-nyam.

Ez volt az első hajóutunk. Ugyan Dover-Calais között már hajóztam, de az 1992-ben volt. Ez azért teljesen más! A nyílt tengeren kell hajózni, bár az út csak két óra. Naponta többször járnak a nyolc emeletes hajók (két óránként, de néha sűrűbben), kb. kétezer ember fér fel rájuk, és irgalmatlan mennyiségű kocsi, teherautó, kamion és kerékpár! Először a bringákat is akartam vinni, de gyorsan letettem róla. A nyugati kikötőben kellett felszállni és oda csak busz jár. Mind be, mind kiszállásnál irgalmatlan dugó volt, ahogy előre láttam. Maga a terminál olyan, mint egy repülőtéri terminál: hosszú folyosónk keresztül kell felszállni, előtte check-in-nelni kell és beszállókártyát kap az ember (ezt írtam a Stockholmi bejegyzésben is, de időrendben ez az első hajóutunk). Stockholmban a beszállókártya volt a kabin kulcsa is, itt csak a fedélzetre szálltunk be vele. Érdekes volt, hogy megkaptuk a visszaútra szóló jegyet is, azzal az jöhet be Finnországba, aki akar. Nagy üzlet ez az út, amióta Észtország felszabadult és csatlakozott az EU-hoz, később a Schengeni övezethez, 2011. januárjától pedig eurójuk is van. Esetükben csatlakozásról és nem gyarmatosításról beszélhetünk. 1991. augusztus 20-án kiáltották ki a függetlenségüket a Szovjetuniótól, amely először elit csapatokat küldött, aztán felbomlott, bizonyára nagy bánatában. Örökül hagyott 40%-nyi oroszt Tallinnban és 25%-nyi betelepítettet az egész országban, az észtek nagy örömére. A boltokban mindenfelé oroszokat láttunk, jól jöttek az általános iskolás orosz (nem)tudásom maradványai. Ettől függetlenül az orosz nem hivatalos nyelv.

A városháza Tallinnban. Tisztára Lőcse-Bréma-Goslar utánérzésem volt, nem csoda, hiszen Tallinn is Hansa város, azaz a német kereskedelmi szövetséghez tartozott és persze főleg németek lakták.

Nem volt időnk otthon reggelizni, ezért befizettem a büfé reggelire. Megérte, mert rengeteg halat, meleg ételt és más finomságokat kínáltak. Aznap már nem is ettünk Tallinnban, több időnk maradt várost nézni. A kikötőben partra szállva feltűnt a közeli boltok "széles" árukínálata: sör, finn sör, családi vodka, borok, Jagermeister és más hasonló nyalánkságok. Az alkohol, ami a grillezés és a mökkizés egyik alapkelléke, elég drága Skandináviában, itt ellenben magyar áron juthatnak hozzá a szomjas finnek. Rövid séta után elénk tárult az óváros. Először is gyönyörű és nagyon szépen felújítottak mindent. Romos, lepusztult épületeket nem láttunk, bár a városmagon kívül sok a szocreál épület és lakótömb. Az utcákon a főszezon végén, is rajzottak a turisták, alig lehetett lépni tőlünk. Szinte mindenütt beszéltek angolul, ha nem, akkor oroszul. Megnéztünk egy múzeumot, az óvárost, a várat, a Parlamentet. Szép kis utcácskákat láttunk, virágokkal, szobrokkal. Anna-Mari vett magának sapkákat és kesztyűket télre. Sokfelé látni ortodox katedrálist is, de a jelentős orosz ellentét ellenére oda lehet sétálni a Parlament kapujához. Nincs lezárva, nincs kordonnal elkerítve ez a rózsaszín és elég jelentéktelen épület, mert ez egy konszolidált rendszer. Nagy meglepetésemre megtaláltam a „Cafe Red Rose”-t, azaz a helyi Depeche Mode rajongói klubbot. Beültünk egy italra, szegény Anna-Mari nem értette, miért is vagyok annyira lelkes. :)

Fülig érő szájjal a Depeche Mode rajongói klubban.

 Elég korán végeztünk és elindultunk a kikötő felé. Be szerettünk volna vásárolni, pl. kesu dióból, ami a vega fagyi egyik alapeleme. Nos, a szupermarket elég gyenge volt, tele oroszokkal, de szerencsére találtunk egy aranyos észt nénit, aki igen jól beszélt angolul. Beszélt a tüntetésekről a függetlenségért, meg hogy mennyi az orosz az országban. Végül vettünk három tábla 300g-os észt csokit, továbbá pralinét. A kikötőben bementem a vámmentes boltba és sajnos csak egy karton sört vettem, Anna-Mari pedig fehérbort cica formájú borosüvegben. Mások kis kocsival húzták maguk után a tíz kartonnyi piát, hiszen hatodannyiba került, mint Finnországban. A hajón befizettünk büfé vacsorára és Anna-Mari talált a szupermarketben cukormentes csokit. Sajnos este kilencre már besötétedett, de a tallinni kirándulás a Tallinkkal úgy tűnik, hogy mindig jó ötlet lesz. :)