A “Magyar Kedd”-en megismert magyar barátainkkal megint mökkizni mentünk 2012. február 24-26. között, ezúttal Saloba. Rám is fért a pihenés, ugyanis egyrészről január 16-február vége között összegyűjtöttem 40 óra túlórát, másrészről, drága, szeretett volt francia főnököm a születésnapomra időzített egy „meglepetést”. Konkrétan, 2009. nyarán (több hónap alatt, kézzel) elektronsűrűség adatokat állítottam elő a Cluster WHISPER műszerének spektrumaiból egy uppsalai svéd kollégának, a főnököm megbízásából. 2012. február 20-án hétfőn megjelent a cikk, amelyben nem említik a nevemet. Azonnal írtam a szerzőnek és a kiadónak. Az előbbi sajnálkozott, mert ő már ebben a szakaszban nem tud változtatni. Szerencsére annyira egyértelmű volt a lopás és a szerzői jogok megsértése, hogy a kiadó leállította a nyomdai munkákat, majd írt nekem, hogy ha az elsőszerző egyetért, akkor az online verzióban már nem, de a véglegesben benne leszek. Egyetértett – különben aligha jelent volna meg a cikk –, majd pár napon belül a honlapra is felkerült a nevem. Időközben letöltöttem az összes cikket, ami azóta jelent meg a vén szarházival és ellenőriztem, hogy lopott-e még valamit. Megtette, de szerencsére nem tőlem, hanem egy kollégától. Je m'en fous.
Ilyen izgalmas hét után utaztunk Saloba pénteken. Zoli és Gabi vitt minket kocsival, de felszedtük útközben Attilát is. Odaérve kiderült, hogy két nagyon szép házacskát béreltünk a semmi közepén. Valójában nem is Saloban, csak a közelében volt, egy folyóhoz és a Kisko nevű településhez közel. A folyó teljesen be volt fagyva, hó borított mindent. Azért remekül felszerelt konyha, hálószobák, internet és szauna várt minket. Régebben tájház volt mindkettő. Anna-Marival lecsaptunk egy hálószobára, ami a konyháról nyílt, és csak később vettük észre, hogy nincs ajtaja. Janneval, Ildikó finn barátjával leakasztottuk a másik konyhaajtót, de nem volt szabványos, ezért becsukni nem lehetett. Velük kerültünk egy házba, a másikba pedig Gabi, Betti, Kriszta, András, Zoli és Attila került. A lányok rengeteg sütit készítettek - köszönet nekik, mindegyik nagyon finom volt –, Anna-Mari pedig humuszt és falafelt. Az is elfogyott, biztosan ízlett a többieknek is. Első este vacsoráztunk és szaunáztunk. Sajnos ért egy kellemetlen meglepetés: azt hittem a szauna a házban lesz és ott lesz a zuhany és az öltöző is. Nem így volt, ezért kénytelen voltam bakancsban oda, majd mezítláb visszasétálni. Persze ez a nyolcvan fokos szauna után nem volt olyan rossz, mint ahogyan a meleg szobából kinéz.
Másnap másnap sokáig aludtunk, aztán megjött Melinda és Tomi, akikkel egyesülve kirándulni mentünk, kocsival. Elmentünk Fiskarsba, ahol a Finnország legrégebb óta folyamatosan működő acél műve van. A múzeum ugyan zárva volt, de vettünk krumplipucolót és Anna-Marinak speciális alátétet a kézműves projektjeihez. Azután Raiseborg várát kerestük fel. Pontosabban odamentünk, aztán zárva volt. Végül Tammisaariba mentünk. Este elnyúlt a vacsora, sokunk szülinapját ünnepeltük, ezért későn mentünk szaunázni. Azaz én nem is mentem, csak odacsörtettem kabátban és sapkában. Jó kis kontrasztot alkottunk Anna-Marival, aki bikiniben volt.
Másnap sokáig készülődtünk, délután még szaunáztunk egyet. Melinda és Tomi addigra eltűntek, Muki, Ildikó kutyájának nagy bánatára. Persze nem őket hiányolta, hanem a másik fiúkutyát, Sunnyt. Éjjel értünk haza, legközelebb nyáron megyünk valamikor. Kipihentem magam, jöhet a tisztítókúra!
