2012.
április 22-27. között részt vettem az EGU General Assembly-n
Bécsben. Az EGU az Európai Geofizikai Uniót jelenti, de mit jelent
a többi? Nagy banzájt, 11000 résztvevővel, rengeteg szekcióval.
Bécsben rendzik 2005 óta, ezért 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban
is részt vettem rajta. Először, amikor elnyertem a részvételi
díjat, vonatal utaztam oda, aztán a határig vonattal, majd
bringával. Bécs, a tavaszi Bécs gyönyörű. Sajnos nem volt
részem ebben az élményben négy éve. Nagyon megváltozott a
város, tele van magyarral és Rail Jet jár München és Butapest
között, azaz akár vihetném a bringát rajta. A konferencia is
kétszer akkora, mint régen, én is sokkal kövérebb vagyok sajnos.
22-én vasárnap reggel taxival mentem ki a reptérre. Leszállás
előtt a Fertő tó fölött siklottunk be. Láttam a távolban
Sopront, a zöldellő búzatáblákat, a sárgálló repcét és a zöld
mezőket. Aztán leszálltunk a borongós időben. A Hotel IBIS
Mariahilferben szálltam meg, lepakoltam, fürödtem és elsétáltam
az Ausztria Center Vienna-hoz. Ez jó messze volt és esett az eső,
de nem érdekelet. (Majdnem) otthon voltam!
Az egyik
poszterem.
Másnap volt
a nagy nap: reggel előadásom volt, este két poszterem. Az
előadásomba belekötöttek, de ez
így van jól, a két poszteremnél sok érdeklődő volt. Valójában
a posztereknél zajlik a nagy élet, ott lehet elkapni az
embereket és váltani velük pár szót. Találkoztam sok volt
kollégával: a magyarokkal, Erdős Gézával, Németh Zoltival,
Lukács Katival, Kovács Petivel és Heilig Balázzsal; továbbá Bór
Józsival. Az elszakadtak közül Tóth Gáborral, aki sokkal
híresebb külföldön, mint otthon, Balogh Andréval, Vörös
Zolival és Opitz Andival. A franciaországi kollégák közül Daviddal, Gaellel,
Oleksiyjel (és sajnos pár őslakossal is). Új emberekkel is
megismerkedtem és már tudom, hogy kik kezdtek el hivatkozni a
2009-es Annales Geophysicae cikkemre, amiben nem akart a témavezetőm
benne lenni. Egész kutatást alapoztak a cikkre és az elődjére. A
végén még összegyűlik egy nagydoktorira való hivatkozás a
nyugdíjig. A szakállam sokakban megdöbbenést keltett. Hiába,
no, jobban áll, mint a bajusz. Szerdán a finnekkel elmentünk a
Sacher Cafféba. 2008-ban elmentek a Sacher Hotel lobbyjába
„Original Sacher Experince”-t szerezni, erre kidobták őket
nagyon udvariasan. Azóta évről évre visszatérnek a kávézóba
és mindig jól sikerül az est. Előtte a „kis” csapat –
Minna, Heli, Maria, Riku, Osku, Chandra, Sebastian, Ilja, Ilkka,
Harri, sudárságom és Evgeniy – elmentünk egy kínai étterembe. Nem
volt rossz, utoljára ilyen helyen, forgó asztalos igazi kínai
vendéglőben 2006-ban ettem, San Franciscoban. Meg kell még
említenem, hogy még a Sacherben is tudtam magyarul rendelni, a
személyzet nagy része magyar mindenütt.
A tavaszi
bajai Sugó part.
EGU után hazavonatoztam. Nos, nem biztos, hogy megérte, mármint
anyagilag és időben. Nyolc óra volt az út. Majdnem jobban jövök
ki, ha visszarepülök Helsinkibe, aztán pedig haza Butapestre.
Ráadásul vissza kell fizetnem a repülőjegy árának felét, mert
összekapcsoltam a magánutat az üzletivel. Ostoba szabály, ez sehol
máshol nincs így. Otthon végre láthattam szegény anyukámat. A
fél arca lebénult Belle-féle arcbénulás miatt. Ennek nincsen
oka, csak nem működik az ideg és eltorzul az arca. Namost két
hónap alatt áll helyre, de soha sem lesz tökéletes. Megpróbáltam
elmenni fogorvoshoz és más dokikhoz is, mert ún. kék TB számom
volt, azaz más országban fizetett TB alapján kaptam ellátást még
januárban. Kaptam. Már nincs ellátásom, idegen vagyok a saját
hazámban. Édesanyám otthon, feleségem, munkám és jövőm
külföldön. C'est la vie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése