A csillagászat hete Helsinkiben

Nem semmi hetünk volt. Dorka elkezdett szótagokat mondogatni, március 18/19-én éjjel sarki fényt láttunk Anna-Marival Helsinkiben, március 20-án pedig részeges napfogyatkozás volt és 21-én elkezdődött a csillagászati tavasz (magyar időzónában már péntek óta tavasz van). Sajnos képekkel nem rendelkezem, de illik megemlékezni ezekről az eseményekről.

A NASA Goddard Space Flight Center magyarázó videója Dr. David SIBECK THEMIS/ARTEMIS Project Scientist magyarázatával.

A sarki fény Magyarországról (és még Helsinkiből is) ritkán látszik. Röviden a napszélből származó, nagy energiájú töltött részecskék a Föld mágneses erővonalai által csapdába ejtve beleütköznek a felső légkör atomjaiba és gerjesztik azokat fénysugárzásra késztetve azokat. A helyzet valójában ennél bonyolultabb, ugyanis a Föld mágneses terébe nem tudnak a napszél részecskéi belépni, mert a napszél, a Napból származó anyagáramlás nem tud oda behatolni, csak speciális feltételek esetén. Ezek a feltételek

1. Állandóan fennállnak a mágneses pólusok, az ún. sarki kürtők közelében. Emiatt az ún. Auróra ovális alatt szinte állandóan van sarki fény (Tromsö, Lappföld északi része és Alaszka Fairbanks az ovális alatt található).
2. Ha az észak-déli földi mágneses térhez a napszéllel déli irányú mágneses erővonal köteg érkezik. Ekkor “megnyílik” a Föld mágneses tere és a sarki fény tevékenység felerősödik. Az extra mágneses energia átdobódik az éjszakai oldalra, ott egy másik átstrukturálódás jön létre. Ez anyagcsomókat lő a Nap irányával ellentétesen, közben pedig nagy energiájú részecskéket lő a légkörbe. Ez szintén felfénylést okoz. A mágneses obszervatóriumok pedig erő változásokat mérnek a sarkok környékén, ez a geomágneses alvihar.
3. Anyagcsomó ún. koronakitörés lökődik ki a Napból és telibe találja a Földet. A sarki állandó sarki fény lecsúszik akár az egyenlítőig. Az éjszakai oldal mágneses tere összenyomódik és szintén anyagcsomókat lő ki, továbbá részecskezápor éri a légkört. A mágneses tér az egész Földön erősen változik. Ez geomágneses vihar.

A fizikai folyamatok leírása bonyolultnak és talán feleslegesnek tűnik, de csak így érthető, hogy miért erősebb a sarki fény éjfél után, továbbá hogy miért annyira ritka látvány az alacsonyabb szélességeken.

Sarkifény Helsinkiben 2015 március 18-án éjjel (Yao Gao felvétele).

Március 18-án este éppen dolgoztam valamin, amikor a volt kollégáim elkezdtek posztolni a facebookon: Sarki fény! Most! Helsinkiben. Kinéztem az ablakon és a ház minkét oldalán látszott a halvány villódzás. Rátörtem az ajtót az éppen szoptató Anna-Marira (aki azt hitte, hogy bekapcsolva maradt a légzésfigyelő) és közöltem vele a jó hírt. Először vissza akart aludni és elhajtott, majd megnézte. Kiszállt az álom a szeméből és elhatározta, hogy lemegy a ház elé megnézni. Addig én maradtam és vigyáztam a lányunkra, bevettem egy fájdalomcsillapítót (gerincsérvvel otthon fekszem) és sziszegve öltözni kezdtem. Pár perc múlva Anna-Mari átszellemülten ugrált fel a lépcsőn. Sarki fény! Mindenütt Látszik a ház előtt! Némi kockázatot vállalva csipogósra állítottuk a légzésfigyelőt (ekkor minden lélegzetnél jelez), hogy tudjuk mekkora a hatótávolsága és jól felöltözve elsántikáltam egy közeli padhoz. Ott üvöltve lefeküdtem és néztem a csodát. A halvány derengés betöltötte az eget. Nagyon gyorsan változott. Néha diszkó reflektor szerű volt, valamikor függönyszerű, néha pedig spirál csavarodott belőle. Néha fátyolfelhőnek látszott. A színét jobbára fehérnek láttuk, de csak azért, mert a fénye gyenge volt és a szemünk nem érzékelte a színét. Egy-egy erősebb kitörésnél azonban látszott a smaragd zöld színe. Néha pedig vörös szín is látszott. Pár perc múlva felültem és Anna-Marit átkarolva néztük a csodát, miközben Bogyó lélegzését hallgattuk a légzésfigyelőn. Néha-néha felsírt, de nyugton volt a jelenség végéig. Éjfél után mentünk le, kettőkor kerültem ágyba. Anna-Mari most látta először. Ezen nem kell meglepődni. Ősszel-télen felhős az ég, nyáron pedig nincs sötét éjjel. A jelenség ritka és még ritkábban engedik látni a felhők. 2013 márciusában egyszer már látható volt a sarki fény, de a láthatár közelében, északon. Akkor nem is láttuk. Nekem harmadszor volt hozzá szerencsém, 2013 márciusában Alaszka Fairbanksből, a Poker Flat fennsíkról láttam. 2013 szeptemberében pedig Tromsöből. Akkor is, most is csodálatos volt. Ezúttal az Anna-Marival közös élmény sokat dobott a látványon. Másnap kiderült, hogy Magyarországról is látszott a láthatár közelében, továbbá, hogy koronakitörés okozta a jelenséget, azért volt ilyen erős.

Egy nagyon nem profi megfigyelés egy nagyon kezdetleges műszerrel (camera obscura). Egy pici napsarló látszik az ernyőn. A hajójegy foglalási papír árnyékol (Anna-Mária Vígh felvétele). 

A napfogyatkozás sokkal hétköznapibb élmény volt, mert nem volt teljes. Sajnos idén (még) nem került as birtokomba a “Csillagszati évkönyv”, ezért csak a hónap elején értesültem a jelenségről. Nem tudtam sem szemüveget, sem heggesztőszűrőt szerezni, ezért “camera obscula”-t építettem. Papírcső két végét fehér lapokkal zártam le, majd tűvel lyukat böktem az egyik végére. Ez a napkorongot, vagy később a sarlót kivetíti a másik papírra. Ezzel felfegyverkezve mentem le a padhoz. Sajnos fátyolfelhős volt az ég, ezért a műszer nem nagyon működött, a korong halvány volt. Lassan sötétebb lett, ugyanis a maximális fedés majdnem 80%-os volt. Visszajöttem a lakásba nagyobb lyukat bökni a papíba és kiderült, hogy Anna-Mari kreatívabb volt. Zöldség párolónknak kerek lyukai voltak, illetve kilyukaszott egy sima fehér lapot és ezeket vetített az ablak párkányra. A sarló sokkal jobban látszott, mint az én tákolmányomon. Készített rólam és a jelenségről pár képet, majd visszamentem a padhoz (reggel gyorsabban suhanok). Ott végül kínomban több erős napszemüvegen át, egy szemmel, pár pillanatra a fátyolfelhőkön át a Napra néztem. Így látszott a sarló. (Ezt ne csinálja utánam senki.) A fogyatkozás 11:00 felé kezdődött, 12:08-kor volt a maximuma és 13:18-kor volt vége Helsinki idő szerint. Otthon a Magyar Csillagászati Egyesület bemutatókast szervezett mindenfelé az országban. Két volt kollégám Svalbaldról (Spizbergák) láthatta a teljes napfogyatkozást. Ők nagyon másképpen viselkedtek, mint a finnek. Ugyanis északi rokonaink sem a sarkifényre, sem a fogyatkozásra nem kapták fel a fejüket. Vitték le a szemetet, kutyát sétáltattak és bevásároltak. Nem tudták, hogy miről maradnak le: napfogyatkozás legközelebb 2081-ben lesz, sarkifény, pedig ki tudja, hogy mikor. Sebaj, mi láttuk együtt Anna-Marival. Mostmár hazaköltözhetünk.