Nem semmi
hetünk volt. Dorka elkezdett szótagokat mondogatni, március
18/19-én éjjel sarki fényt láttunk Anna-Marival Helsinkiben,
március 20-án pedig részeges napfogyatkozás volt és 21-én
elkezdődött a csillagászati tavasz (magyar időzónában már
péntek óta tavasz van). Sajnos képekkel nem rendelkezem, de illik
megemlékezni ezekről az eseményekről.
A NASA Goddard Space Flight Center magyarázó videója Dr. David SIBECK THEMIS/ARTEMIS Project Scientist magyarázatával.
A sarki fény Magyarországról (és még Helsinkiből is) ritkán látszik. Röviden a napszélből származó, nagy energiájú töltött részecskék a Föld mágneses erővonalai által csapdába ejtve beleütköznek a felső légkör atomjaiba és gerjesztik azokat fénysugárzásra késztetve azokat. A helyzet valójában ennél bonyolultabb, ugyanis a Föld mágneses terébe nem tudnak a napszél részecskéi belépni, mert a napszél, a Napból származó anyagáramlás nem tud oda behatolni, csak speciális feltételek esetén. Ezek a feltételek
- Állandóan fennállnak a mágneses pólusok, az ún. sarki kürtők közelében. Emiatt az ún. Auróra ovális alatt szinte állandóan van sarki fény (Tromsö, Lappföld északi része és Alaszka Fairbanks az ovális alatt található).
- Ha az észak-déli földi mágneses térhez a napszéllel déli irányú mágneses erővonal köteg érkezik. Ekkor “megnyílik” a Föld mágneses tere és a sarki fény tevékenység felerősödik. Az extra mágneses energia átdobódik az éjszakai oldalra, ott egy másik átstrukturálódás jön létre. Ez anyagcsomókat lő a Nap irányával ellentétesen, közben pedig nagy energiájú részecskéket lő a légkörbe. Ez szintén felfénylést okoz. A mágneses obszervatóriumok pedig erő változásokat mérnek a sarkok környékén, ez a geomágneses alvihar.
- Anyagcsomó ún. koronakitörés lökődik ki a Napból és telibe találja a Földet. A sarki állandó sarki fény lecsúszik akár az egyenlítőig. Az éjszakai oldal mágneses tere összenyomódik és szintén anyagcsomókat lő ki, továbbá részecskezápor éri a légkört. A mágneses tér az egész Földön erősen változik. Ez geomágneses vihar.
A
fizikai folyamatok leírása bonyolultnak és talán feleslegesnek
tűnik, de csak így érthető, hogy miért erősebb a sarki fény
éjfél után, továbbá hogy miért annyira ritka látvány az
alacsonyabb szélességeken.
Március
18-án este éppen dolgoztam valamin, amikor a volt kollégáim
elkezdtek posztolni a facebookon: Sarki fény! Most! Helsinkiben.
Kinéztem az ablakon és a ház minkét oldalán látszott a halvány
villódzás. Rátörtem az ajtót az éppen szoptató Anna-Marira
(aki azt hitte, hogy bekapcsolva maradt a légzésfigyelő) és
közöltem vele a jó hírt. Először vissza akart aludni és
elhajtott, majd megnézte. Kiszállt az álom a szeméből és
elhatározta, hogy lemegy a ház elé megnézni. Addig én maradtam
és vigyáztam a lányunkra, bevettem egy fájdalomcsillapítót
(gerincsérvvel otthon fekszem) és sziszegve öltözni kezdtem. Pár
perc múlva Anna-Mari átszellemülten ugrált fel a lépcsőn. Sarki
fény! Mindenütt Látszik a ház előtt! Némi kockázatot vállalva
csipogósra állítottuk a légzésfigyelőt (ekkor minden
lélegzetnél jelez), hogy tudjuk mekkora a hatótávolsága és jól
felöltözve elsántikáltam egy közeli padhoz. Ott üvöltve
lefeküdtem és néztem a csodát. A halvány derengés betöltötte
az eget. Nagyon gyorsan változott. Néha diszkó reflektor szerű
volt, valamikor függönyszerű, néha pedig spirál csavarodott
belőle. Néha fátyolfelhőnek látszott. A színét jobbára
fehérnek láttuk, de csak azért, mert a fénye gyenge volt és a
szemünk nem érzékelte a színét. Egy-egy erősebb kitörésnél
azonban látszott a smaragd zöld színe. Néha pedig vörös szín
is látszott. Pár perc múlva felültem és Anna-Marit átkarolva
néztük a csodát, miközben Bogyó lélegzését hallgattuk a
légzésfigyelőn. Néha-néha felsírt, de nyugton volt a jelenség
végéig. Éjfél után mentünk le, kettőkor kerültem ágyba.
Anna-Mari most látta először. Ezen nem kell meglepődni.
Ősszel-télen felhős az ég, nyáron pedig nincs sötét éjjel. A
jelenség ritka és még ritkábban engedik látni a felhők. 2013
márciusában egyszer már látható volt a sarki fény, de a
láthatár közelében, északon. Akkor nem is láttuk. Nekem
harmadszor volt hozzá szerencsém, 2013 márciusában Alaszka
Fairbanksből, a Poker Flat fennsíkról láttam. 2013 szeptemberében
pedig Tromsöből. Akkor is, most is csodálatos volt. Ezúttal az
Anna-Marival közös élmény sokat dobott a látványon. Másnap
kiderült, hogy Magyarországról is látszott a láthatár
közelében, továbbá, hogy koronakitörés okozta a jelenséget,
azért volt ilyen erős.
Egy nagyon nem profi megfigyelés egy nagyon kezdetleges műszerrel (camera obscura). Egy pici napsarló látszik az ernyőn. A hajójegy foglalási papír árnyékol (Anna-Mária Vígh felvétele).
A
napfogyatkozás sokkal hétköznapibb élmény volt, mert nem volt
teljes. Sajnos idén (még) nem került as birtokomba a “Csillagszati
évkönyv”, ezért csak a hónap elején értesültem a
jelenségről. Nem tudtam sem szemüveget, sem heggesztőszűrőt
szerezni, ezért “camera obscula”-t építettem. Papírcső két
végét fehér lapokkal zártam le, majd tűvel lyukat böktem az
egyik végére. Ez a napkorongot, vagy később a sarlót kivetíti a
másik papírra. Ezzel felfegyverkezve mentem le a padhoz. Sajnos
fátyolfelhős volt az ég, ezért a műszer nem nagyon működött,
a korong halvány volt. Lassan sötétebb lett, ugyanis a maximális
fedés majdnem 80%-os volt. Visszajöttem a lakásba nagyobb lyukat
bökni a papíba és kiderült, hogy Anna-Mari kreatívabb volt.
Zöldség párolónknak kerek lyukai voltak, illetve kilyukaszott egy
sima fehér lapot és ezeket vetített az ablak párkányra. A sarló
sokkal jobban látszott, mint az én tákolmányomon. Készített
rólam és a jelenségről pár képet, majd visszamentem a padhoz
(reggel gyorsabban suhanok). Ott végül kínomban több erős
napszemüvegen át, egy szemmel, pár pillanatra a fátyolfelhőkön
át a Napra néztem. Így látszott a sarló. (Ezt ne csinálja
utánam senki.) A fogyatkozás 11:00 felé kezdődött, 12:08-kor
volt a maximuma és 13:18-kor volt vége Helsinki idő szerint.
Otthon a Magyar Csillagászati Egyesület bemutatókast szervezett
mindenfelé az országban. Két volt kollégám Svalbaldról
(Spizbergák) láthatta a teljes napfogyatkozást. Ők nagyon
másképpen viselkedtek, mint a finnek. Ugyanis északi rokonaink sem
a sarkifényre, sem a fogyatkozásra nem kapták fel a fejüket.
Vitték le a szemetet, kutyát sétáltattak és bevásároltak. Nem
tudták, hogy miről maradnak le: napfogyatkozás legközelebb
2081-ben lesz, sarkifény, pedig ki tudja, hogy mikor. Sebaj, mi
láttuk együtt Anna-Marival. Mostmár hazaköltözhetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése