Néha előfordul, hogy üldöz egy szó, egy
kifejezés. Ilyen a "badass". A Sithek bosszújában Yoda mesterre
használták egy kritikában. A youtube volt oly kedves és felajánlotta a
"Jurassic World" egy részét, amikor a főhős Velociraptorokkal együtt valami
még ocsmányabb dinóra vadásznak. 50km/h-vel futnak az éjszakai erdőben és macho
bemegyek közéjük motorral. Erre megjegyezte egy kamerán keresztül figyelő
gyerkőc, hogy "Your boyfriend is a badass". Ekkor néztem meg, hogy
mit is jelent a szó, mert addig azt hittem, hogy seggfejet jelent. De nem. A
"badass" olyan személy, aki abszolút és teljesen biztos a dolgában,
akármit is csinál, bármi is legyen az. Na, ez az, ami nem vagyok, főleg most.
2016. március 21-én
bepakoltam 60 kg cuccot három bőröndbe és ráadásnak a kerékpáromat (bár ne
tettem volna) és az AirBaltic-kal hazatelepültem Sopronba Rigán és Bécsen
keresztül. Egy fiatal kollégám kint várt a bécsi reptéren és az intézet menő
terepjárójával. Hogy ezt miért tettem, ez egy hosszú történet, legalább három
blog bejegyzést igényel a történet. A rigai átszállás érdekes volt, a
kerékpárom megsínylette az utat, de erről is máshol írok. Jelen pillanatban
óráról órára, de inkább napról napra ingadozom két elmeállapot között. Az egyik
pillanatban örülök az irodámnak, az új munkahelyemnek, a kollégáknak, a másik
pillanatban pedig azonnal visszamennék Helsinkibe, „Visiting KELA Scholar”-nak,
azaz munkanélkülinek, mert az egy sokkal magasabb színvonalú élet volt és a
családommal voltam. Nézzük a jelenlegi helyzet hátrányai, előnyeit és komplex
leírását:
(+) Végre megint
munkahelyen, kutatóként dolgozom.
(+) Van egy irodám, ami
csak az enyém.
(+) Évekre előre tudok
tervezni, ez egy biztos, állandó állás.
(+) Pályázhatok,
utazhatok, taníthatok, témát vezethetek, senki sem szívat érte.
(+) A főnökeim nagyon
rendesek, minden kívánságomat teljesítik.
(+) Lecserélték a 60+
éves adminisztrátorokat, fiatal huszonéves, korai harmincas csajokra/nőkre. A
doktoranduszok is fiatal nők/lányok. Üdítő a szemnek a látvány és sokkal jobb a hangulat, mint egy csupa férfi közösségben lenne.
(+) A közvetlen
főnökömmel egy légtérben tartózkodom, amely jelentősen antidepresszáns hatású.
(+) A kollégák értékelik
a külföldi tapasztalataimat.
(+) Ingyen lakom az
intézet egyik vendégszobájában.
(+) Az intézet fedezi a
hazalátogatásom költségét.
És a hátrányok:
(-) Az intézet
borzasztóan lepattant. 60 éve nem újították fel és még hosszú évekig nem is
fogják.
(-) A kollégák nem tudnak
(vagy nem akarnak) leszokni arról, hogy magyar lapokban publikálják az
eredményeiket. Ezzel az erővel felírhatnák a falra is.
(-) A fizetés nem túl
sok. És az egészet el lehet verni kajára, ha nem főzöl – márpedig elég nehézkes
a teakonyhában főzni. A nagydoktori leadásáig legalább két évem van hátra.
(-) A családom
hivatalosan Helsinkiben van, valójában Pécsen az anyósnál. Borzasztóan
hiányoznak, ezért minden héten 2x5.5 órát utazom, hogy másfél napot láthassam
őket.
(-) Az albérlet ingyen
van, ami nagy segítség, de nem tudok mosni. Emiatt nehézkes az edzés és muszáj
hazautaznom hétvégén.
(-) Nem tudok futni, a
törzsidő miatt nem tudok úszni, a bringázni meg inkább hétvégén tudnék, de
akkor Pécsen vagyok, vagy utazom.
(-) Nagy kérdés, hogy érdemes-e
ennyi munkát beleölni az intézet felvirágoztatásába? Milyen élete lesz a
családomnak itthon? Hagynak dolgozni? Nem fogják lerombolni a földig az
intézetet?
(-) A KELA (a finn TB)
áldásával jöttünk haza. Anna-Mari lakástámogatását megemelték. De a GYES-t és a
családi pótlékot csökkentették, majdnem meg is szüntették egy időre, mondván,
hogy én dolgozom, Magyarország az elsődleges járulék fizető. Erről nem volt
szó, háromszor is elmentünk megkérdezni, tárgyalni. Szerencsére nem vették el a
pénzét, csak csökkentették. De hogy mi alapján számoltak magyar GYES-t. azt nem
tudom.
(-) A kollégák és az
emberek hangulata nagyon rossz. Rossz nézni a sok hajléktalant, a rosszkedvű
arcokat és a reménytelenséget. Nem véletlen, hogy senki nem jön haza, mindenki
kint marad szinte.
És most jöjjön a dolgok
komplex leírása:
- Eredetileg hazatelepültem volna, Bogyó bölcsödébe ment volna Finnországban és Anna-Mari vissza dolgozni a francia suliba.
- Aztán Anna-Marinak megint lett peteérése és megfogant Babócza. Anna-Mari nem tud visszamenni dolgozni emiatt még egy ideig.
- Meghívtak a NASA Goddard Space Flight Centerbe négy hónapra (először azt hittem, hogy csak egy hónap lesz).
- A J1 vízumom, amely a látogatáshoz kell, késett több hetet, Helsinki helyett Magyarországon kellett intéznem.
A fentiek miatt egy hét
helyett egy hónapot maradtam a vendégszobában és 43 ezer Ft-t elvonatoztam. Anna-Mari
marad itthon, de júliusban kimegy és ott is marad szülésig, amely szeptember
22-re van kiírva. Jómagam az USA-ból Helsinkibe térek vissza és a gyerek
születéséig távmunkázom. Utána szabadságra megyek. Majd hazatérünk együtt
Helsinkiből, amint lesz a gyereknek útlevele.
E sorokat az
Atlanti-óceán fölött írom. Jelenleg úgy érzem, hogy hiba volt hazaköltözni,
mert buktam a finn állampolgárságot egy időre, nem látom, hogy miből él meg a
családom, hogy fogok tudni kutatni és hiányzik Finnország. Most kaptam egy fél
év haladékot. Meglátjuk, hogy mire jutok önmagammal októberig.
FÜGGELÉK
És most olyasmi következik, ami még nem volt: függelék a blogunkon. Évek óta olvasom az erdely.ma-t és megjelent rajta egy cikk a "Lecke toleranciából". Olyan parázs vita alakult ki a kivándorlásról, hogy kénytelen vagyok elmenteni, hogy el ne vesszen a vérszékelyek véleménye. ;)
A dőlt betűs hozzászólásokat írtam én:
Hét éve élek külföldön. Több százezer sorstársam hagyta el Magyarországot. Hazalátogatunk, mesélünk a kinti dolgokról, mint barátságos rendőrök, udvarias és segítőkész hivatalnokok, az óhajunkat leső bolti alkalmazottak, hálapénz nélküli orvosok, tiszta utcák, vonatok és mosók, végül a megélhetésre és család fenntartásra elegendő fizetés. Mégsem változik otthon semmi.
Rozsomák, s ti mit változtatok odakinn? Csak a pénzetek lett több, s az akaratotok és identitásotok gyengült. Egyéb változott?
Szemeseáll, Elnézést, de nem igazán értem a bejegyzést. Megpróbálok válaszolni, amire tudok.
Mi nem vagyunk bevándorlók. Két európai országban éltünk, most pedig igen nagy valószinűséggel hazaköltözünk. Oda megyünk, ahol állást kapok. Elég ritka és szép foglalkozásom van ugyanis. Nem tudom meg mondani, hogy mit változtunk. Mindenképpen toperánsabbak, nyitottabbak, vidámabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Nem a penz miatt, hanem azert hagytam el az országot, mert megszűnt az állásom. Van egy jelentősebb megtakarításom, de nem ez a lényeg. Külföldön ismertem meg magyar feleségemet. Itt született meg a kislanyom. Feleségem folyékonyan megtanult egy egzotikus nyelvet, jómagam kettőt, de alacsonyabb szinten. Sok barátot szereztünk, sok szakmai kapcsolatot építettem ki. Nagyon sok helyen jártam a munkámmal kapcsolatban és sok helyre eltekertem kerékpárral. Sokat hajóztunk a feleségemmel és sok várost, kastélyt, várat, múzeumot, házat, szigetet, sziklát, tengerpartot, folyót es tavat láttunk. Gyönyörködrunk az éjszakai napsütésben, sífutni tanultunk a méteres hóban, a feleségem korcsolyázott az elárasztott iskolaudvaron és a foci pályányi műjégpályán. Korábban együtt andalogtunk az antik utcákon. Szóval nem csak a pénzünk lett több.
Továbbra is követjük a magyar híreket, főleg magyar (sok erdélyi és felvidéki) barátunk van. A szakmámban meg lehet oldani, hogy a munkásságom az otthoniakat is erősítse. A lányunkhoz magyarul beszélünk. Jómagam toleránsabb és nyitottabb lettem, de látom, hogy mit lehet elérni a nemzeti érdekek kőkemény érvényesítével. Szerintem az identitása csak annak gyengül, az asszimilálódik, akinek előtte sem volt erős. És (akinek nem inge ne vegye magára) ez igaz lehet az elcsatolt nemzetrészek tagjaira is.
---
Feletrolljaim, Köszönöm a hozzászólóknak, hogy feltárták azt a tényt, hogy szülőhazám még időleges elhagyása is a nemzeti identitás feladásával, sőt hazaárulással egyenértékű. Ehhez csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy
END OF LINE
Rozsomák, ha nem inge ne vegye magára. Ha inge, gombolja be, s akkor érteni foja. Fölösleges a magyarázkodás. Ne kövesse a magyar híreket, hanem maradjon itthon s küzdjön, ne kitántorogja pofázzon. Ennyi. A házilúdak is csak szárnyukat emelgetik, de a zsírtól már nem képesek felrepülni.
Rozsomák, ugyanezeket az élnményeket itthon, hazulróll is el lehet sajátítani, s nem dicsekszünk vele, csak azért mert hát megengedhettük magunknak. Az itthoni gürcölés gyümölcse értekesebb, mint a külföldi flancolás. Persze nem vagytok bevándorlók, hanem kivándorlók. S ha haza találtok jönni, itt is már azok lesztek, vagyis idegenek. A toleranciát pedig itt is megtanuljuk, helyben. Erdély a legjobb helye ennek. Olvasd el alább prinmor s a többi beírásait. A kiegyensúlyozottság pedig nem pénzkérdés.
A legfontosabbat majd elfelejtettem: kiszakítottátok magatokat a közösségből. Most már nincs konkrét közösség, amihez tartoztok. Lehet csatangolni jobbra-balra. Ez az identitásvesztés első jele. Majd következik a nyelv s a hit.
Rozsomáknak igaza van, csakhogy a mondandójában elejtett egy megjegyzést, ami olyan, mint az almában az a megsérült pont, ahonnan a rothadás elindul. Nevezetesen: " A lányunkhoz magyarul beszélünk.". S az unokákhoz? Majd azon az egzotikus nyelven? Ja, hogy még nincs? Majd lesz.
---[több nap kihagyás után]
Megmutattam a bejegyzéseket egy erdélyi barátomnak. Felhívta rá a figyelmet, hogy aki kivándorol Erdélyből, az megváltoztatja az etnikai összetételt, továbbá azt is elárulta, hogy mindenki csak egy időre megy ki, aztán soha nem jön vissza. Ez a hangvételt megmagyarázza, de a funkcionális írástudatlanságot nem. A cikk írója egy külső látószöget javasolt, hogy mindenki tisztábban lásson. Erre megjegyeztem, hogy hiába a szóért és a betűért, semmi sem változik otthon. Ennyit kellett volna megérteni. Mindenki nézze meg, mi lett a társalgásból.
Egyértelműen leírtam, hogy távollétem időleges. Leírtam azt is, hogy szakmai jellegű. Világosan látszik az értékrendem abból, hogy milyen pozitívumokat soroltam fel. Mindenkitől elnézést kérek, ha a szavaim kérkedésnek tűntek. Nekem ez eszembe se jutott. Ugyanis nem tudom mi a kérkedés abban, hogy kisétálok az ajtón. Azt írtam le, amit láttam. Amit hazavinnék, ami pénzbe nem kerül, de jobbá tenné az életet otthon.
"a kivandorlo magyarok 90 szazaleka aljamunkat vegez. Mosogat, felszolgal, takarit." Sokan kezdenek így. Sokadmagával vesz ki egy lakást, az alja legalja munkát végzi. De aztán lassan feltör, mint a talajvíz: megtanulja a nyelvet, saját szobába, majd lakásba költözik. Végül talál magának munkát a szakmájában.
„ugyanezeket az élnményeket itthon, hazulróll is el lehet sajátítani" Ezt hívják sovinizmusnak. Ezt már az amerikaiak, vagy a franciák sem merik leírni.
„S ha haza találtok jönni, itt is már azok lesztek, vagyis idegenek." Ezt az irodalom fordított kultúrsokknak nevezi.
„Olvasd el alább prinmor s a többi beírásait." Szép másodnickeket választottál.
„kiszakítottátok magatokat a közösségből." Így van. 18 éves koromban kiszakadtam a közösségből és Budapestre mentem tanulni. Már akkor éreztem, hogy elpestiesedek. Most meg böjti időben nem pontyból főzöm a halászlevet, hanem lazacból és kaprot rakok bele, meg krumplit gyufatészta, meg paprika helyett.
"Ön elment egy olyan országba, ahol mindent a helyiek alakítottak ki szorgalommal, történelmi szerencsével, egyebekkel, - s bele ült ott idegenként a készbe." Ezt próbálom értelmezni: (1) Na és? (2) Kaptam egy íróasztalt és egy számítógépet. Hol itt a szorgalom, történelmi szerencse stb? (3) A bér és egyéb költségeket ötszörösen termeltem vissza. (3) El kellene már felejteni ezt a „keményen megdolgoztam" dumát. Mennyi hozzáadott értéket sikerült belefektetni a munkába? Ismerős az a mondás, hogy „a tőke a perifériára (a gyarmatokra), a munkaerő pedig a centrumba áramlik?" Ez az EU lényege.
„Tudja többre becsülöm azokat, akik itthon Magyarországon adóznak," Jól esik, ha dicsérnek. A személyi jövedelem adómat nem otthon fizetem, de fizetem édesanyám rezsijét, a gyógyszereit, az orvosait, otthon járok magánorvoshoz és otthon veszek ruhákat. Az ezek után fizetett ÁFA bőven meghaladja a régi (azóta sem emelt) fizetésem után fizetendő SZJA-t. Mondanom sem kell, hogy otthon nem fizetnék ennyi adót.
"Mindenki, aki nem tud vagy nem hajlandó megküzdeni magáért itthon, az kivándorol," Ez is egy másodnick lesz. A magyarországi magyarok döntő részének nincs semmilyen vagyona, csak a lakása. Ha valaki albérletben lakik és elveszíti a munkáját, akkor mehet a híd alá. Régen egyetem mellett tudtam tanítani. Ha nem volt tanítvány, pakoltam szenet vagonokról. Nyáron volt napszám. Most NINCS OTTHON SEMMI!!! A kivándorlás nem önkéntes folyamat, hanem kényszer. Ha egy kapa földje, vagy egy háza van valakinek, az kitart a végsőkig.
„ezek az emberek nem hiányoznak, mert nem ide valók!" Majd fognak. Amikor beindul a gazdaság. Magyaroszágon az emebrek 20%-a beszél nyelvet. Aki kivándorol, az az elit. Csöndben megjegyezem, hogy mind a magyar, mind a román politikusok minden eszközt bevetnek, hogy nem tudjanak a külföldön élő szavazni. Azt is közölném, hogy a saját kollégáim tesznek meg mindent, hogy nehogy haza tudjak térni. Ugyanis nem tudnak versenyezni azzal, aki világszinten megállta a helyét
---
Ugye nem valami időalagúton keresztül kommunikálok a múlttal? Esetleg páran lementek egy bunkerbe 1989-ben és csak most szereztek Ethernet csatolót a ZX Spectrumhoz? A kommunizmus megdőlt, EU tagok vagyunk, fapados gépek repkednek, amelyek egy vonatjegy áráért elvisznek Londonba. Aki elmegy, az nem veszíti el az állampolgárságát, nem hordja szét a házát a Secu, nem lesz disszidens és nem hallgatja ki a CIA a letelepedési engedélyért cserébe. Aki kitelepül, az (1) először mindenért lelkesedik (2) utána mindent utál (3) végül elfogadja, hogy ott él, ahol és beilleszkedik. (Ezek a kultúrsokk állomásai.) Ha valami nem tetszik bármikor haza lehet jönni. Első generációs kivándorló nem fogja elhagyni a nyelvét, szokásait és a vallását. Ilyet az ír, aki teljesen beszűkült és fogalma sincs semmiről. Megjegyzem, hogy az írek és a skótok angolul beszélnek kelta nyelvjárások helyett, de attól még ők írek és skótok maradtak. Ez egyébként senkit sem érdekel arrafelé.
Pár gondolat, amiért nem ildomos szidni a távozókat.
(1) Senki nem tudja, hogy rá mikor kerül sor. Több barátom is nagyon hasonló elveket vallott. És most kint élnek az UK-ban.
(2) A kitántorgás nem önkéntes. A magyarok többségnek nincs semmilyen vagyona. Ha nincs munka, akkor nincs semmi.
(3) A jelenség tömeges (10%). Ennyi hazaáruló identitászavaros nincs.
(4) „Társadalmi szintem nem lehet elvárni a hősiességet." /Dr. Duray Miklós/ Ha egy helyen valaki rabszolga, 2000km-vel odébb pedig emberi élete van, akkor tömegek indulnak meg.
A kitántorgók befoghatják a pofájukat, ahogy itt írta valaki. Az IMF nagyon szívesen add tanácsot. Ingyen. Bérmentve. Az előző tanácsadásukat még mindig nyögi Magyarország. Ha ez kell, legyen.
---
Közben hazaköltöztem. Sajnos az idő sok mindenmben engem igazolt. Bár ne lenne igazam. :(
FÜGGELÉK
És most olyasmi következik, ami még nem volt: függelék a blogunkon. Évek óta olvasom az erdely.ma-t és megjelent rajta egy cikk a "Lecke toleranciából". Olyan parázs vita alakult ki a kivándorlásról, hogy kénytelen vagyok elmenteni, hogy el ne vesszen a vérszékelyek véleménye. ;)
A dőlt betűs hozzászólásokat írtam én:
Hét éve élek külföldön. Több százezer sorstársam hagyta el Magyarországot. Hazalátogatunk, mesélünk a kinti dolgokról, mint barátságos rendőrök, udvarias és segítőkész hivatalnokok, az óhajunkat leső bolti alkalmazottak, hálapénz nélküli orvosok, tiszta utcák, vonatok és mosók, végül a megélhetésre és család fenntartásra elegendő fizetés. Mégsem változik otthon semmi.
Rozsomák, s ti mit változtatok odakinn? Csak a pénzetek lett több, s az akaratotok és identitásotok gyengült. Egyéb változott?
Szemeseáll, Elnézést, de nem igazán értem a bejegyzést. Megpróbálok válaszolni, amire tudok.
Mi nem vagyunk bevándorlók. Két európai országban éltünk, most pedig igen nagy valószinűséggel hazaköltözünk. Oda megyünk, ahol állást kapok. Elég ritka és szép foglalkozásom van ugyanis. Nem tudom meg mondani, hogy mit változtunk. Mindenképpen toperánsabbak, nyitottabbak, vidámabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Nem a penz miatt, hanem azert hagytam el az országot, mert megszűnt az állásom. Van egy jelentősebb megtakarításom, de nem ez a lényeg. Külföldön ismertem meg magyar feleségemet. Itt született meg a kislanyom. Feleségem folyékonyan megtanult egy egzotikus nyelvet, jómagam kettőt, de alacsonyabb szinten. Sok barátot szereztünk, sok szakmai kapcsolatot építettem ki. Nagyon sok helyen jártam a munkámmal kapcsolatban és sok helyre eltekertem kerékpárral. Sokat hajóztunk a feleségemmel és sok várost, kastélyt, várat, múzeumot, házat, szigetet, sziklát, tengerpartot, folyót es tavat láttunk. Gyönyörködrunk az éjszakai napsütésben, sífutni tanultunk a méteres hóban, a feleségem korcsolyázott az elárasztott iskolaudvaron és a foci pályányi műjégpályán. Korábban együtt andalogtunk az antik utcákon. Szóval nem csak a pénzünk lett több.
Továbbra is követjük a magyar híreket, főleg magyar (sok erdélyi és felvidéki) barátunk van. A szakmámban meg lehet oldani, hogy a munkásságom az otthoniakat is erősítse. A lányunkhoz magyarul beszélünk. Jómagam toleránsabb és nyitottabb lettem, de látom, hogy mit lehet elérni a nemzeti érdekek kőkemény érvényesítével. Szerintem az identitása csak annak gyengül, az asszimilálódik, akinek előtte sem volt erős. És (akinek nem inge ne vegye magára) ez igaz lehet az elcsatolt nemzetrészek tagjaira is.
---
Feletrolljaim, Köszönöm a hozzászólóknak, hogy feltárták azt a tényt, hogy szülőhazám még időleges elhagyása is a nemzeti identitás feladásával, sőt hazaárulással egyenértékű. Ehhez csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy
END OF LINE
Rozsomák, ha nem inge ne vegye magára. Ha inge, gombolja be, s akkor érteni foja. Fölösleges a magyarázkodás. Ne kövesse a magyar híreket, hanem maradjon itthon s küzdjön, ne kitántorogja pofázzon. Ennyi. A házilúdak is csak szárnyukat emelgetik, de a zsírtól már nem képesek felrepülni.
Rozsomák, ugyanezeket az élnményeket itthon, hazulróll is el lehet sajátítani, s nem dicsekszünk vele, csak azért mert hát megengedhettük magunknak. Az itthoni gürcölés gyümölcse értekesebb, mint a külföldi flancolás. Persze nem vagytok bevándorlók, hanem kivándorlók. S ha haza találtok jönni, itt is már azok lesztek, vagyis idegenek. A toleranciát pedig itt is megtanuljuk, helyben. Erdély a legjobb helye ennek. Olvasd el alább prinmor s a többi beírásait. A kiegyensúlyozottság pedig nem pénzkérdés.
A legfontosabbat majd elfelejtettem: kiszakítottátok magatokat a közösségből. Most már nincs konkrét közösség, amihez tartoztok. Lehet csatangolni jobbra-balra. Ez az identitásvesztés első jele. Majd következik a nyelv s a hit.
Rozsomáknak igaza van, csakhogy a mondandójában elejtett egy megjegyzést, ami olyan, mint az almában az a megsérült pont, ahonnan a rothadás elindul. Nevezetesen: " A lányunkhoz magyarul beszélünk.". S az unokákhoz? Majd azon az egzotikus nyelven? Ja, hogy még nincs? Majd lesz.
---[több nap kihagyás után]
Megmutattam a bejegyzéseket egy erdélyi barátomnak. Felhívta rá a figyelmet, hogy aki kivándorol Erdélyből, az megváltoztatja az etnikai összetételt, továbbá azt is elárulta, hogy mindenki csak egy időre megy ki, aztán soha nem jön vissza. Ez a hangvételt megmagyarázza, de a funkcionális írástudatlanságot nem. A cikk írója egy külső látószöget javasolt, hogy mindenki tisztábban lásson. Erre megjegyeztem, hogy hiába a szóért és a betűért, semmi sem változik otthon. Ennyit kellett volna megérteni. Mindenki nézze meg, mi lett a társalgásból.
Egyértelműen leírtam, hogy távollétem időleges. Leírtam azt is, hogy szakmai jellegű. Világosan látszik az értékrendem abból, hogy milyen pozitívumokat soroltam fel. Mindenkitől elnézést kérek, ha a szavaim kérkedésnek tűntek. Nekem ez eszembe se jutott. Ugyanis nem tudom mi a kérkedés abban, hogy kisétálok az ajtón. Azt írtam le, amit láttam. Amit hazavinnék, ami pénzbe nem kerül, de jobbá tenné az életet otthon.
"a kivandorlo magyarok 90 szazaleka aljamunkat vegez. Mosogat, felszolgal, takarit." Sokan kezdenek így. Sokadmagával vesz ki egy lakást, az alja legalja munkát végzi. De aztán lassan feltör, mint a talajvíz: megtanulja a nyelvet, saját szobába, majd lakásba költözik. Végül talál magának munkát a szakmájában.
„ugyanezeket az élnményeket itthon, hazulróll is el lehet sajátítani" Ezt hívják sovinizmusnak. Ezt már az amerikaiak, vagy a franciák sem merik leírni.
„S ha haza találtok jönni, itt is már azok lesztek, vagyis idegenek." Ezt az irodalom fordított kultúrsokknak nevezi.
„Olvasd el alább prinmor s a többi beírásait." Szép másodnickeket választottál.
„kiszakítottátok magatokat a közösségből." Így van. 18 éves koromban kiszakadtam a közösségből és Budapestre mentem tanulni. Már akkor éreztem, hogy elpestiesedek. Most meg böjti időben nem pontyból főzöm a halászlevet, hanem lazacból és kaprot rakok bele, meg krumplit gyufatészta, meg paprika helyett.
"Ön elment egy olyan országba, ahol mindent a helyiek alakítottak ki szorgalommal, történelmi szerencsével, egyebekkel, - s bele ült ott idegenként a készbe." Ezt próbálom értelmezni: (1) Na és? (2) Kaptam egy íróasztalt és egy számítógépet. Hol itt a szorgalom, történelmi szerencse stb? (3) A bér és egyéb költségeket ötszörösen termeltem vissza. (3) El kellene már felejteni ezt a „keményen megdolgoztam" dumát. Mennyi hozzáadott értéket sikerült belefektetni a munkába? Ismerős az a mondás, hogy „a tőke a perifériára (a gyarmatokra), a munkaerő pedig a centrumba áramlik?" Ez az EU lényege.
„Tudja többre becsülöm azokat, akik itthon Magyarországon adóznak," Jól esik, ha dicsérnek. A személyi jövedelem adómat nem otthon fizetem, de fizetem édesanyám rezsijét, a gyógyszereit, az orvosait, otthon járok magánorvoshoz és otthon veszek ruhákat. Az ezek után fizetett ÁFA bőven meghaladja a régi (azóta sem emelt) fizetésem után fizetendő SZJA-t. Mondanom sem kell, hogy otthon nem fizetnék ennyi adót.
"Mindenki, aki nem tud vagy nem hajlandó megküzdeni magáért itthon, az kivándorol," Ez is egy másodnick lesz. A magyarországi magyarok döntő részének nincs semmilyen vagyona, csak a lakása. Ha valaki albérletben lakik és elveszíti a munkáját, akkor mehet a híd alá. Régen egyetem mellett tudtam tanítani. Ha nem volt tanítvány, pakoltam szenet vagonokról. Nyáron volt napszám. Most NINCS OTTHON SEMMI!!! A kivándorlás nem önkéntes folyamat, hanem kényszer. Ha egy kapa földje, vagy egy háza van valakinek, az kitart a végsőkig.
„ezek az emberek nem hiányoznak, mert nem ide valók!" Majd fognak. Amikor beindul a gazdaság. Magyaroszágon az emebrek 20%-a beszél nyelvet. Aki kivándorol, az az elit. Csöndben megjegyezem, hogy mind a magyar, mind a román politikusok minden eszközt bevetnek, hogy nem tudjanak a külföldön élő szavazni. Azt is közölném, hogy a saját kollégáim tesznek meg mindent, hogy nehogy haza tudjak térni. Ugyanis nem tudnak versenyezni azzal, aki világszinten megállta a helyét
---
Ugye nem valami időalagúton keresztül kommunikálok a múlttal? Esetleg páran lementek egy bunkerbe 1989-ben és csak most szereztek Ethernet csatolót a ZX Spectrumhoz? A kommunizmus megdőlt, EU tagok vagyunk, fapados gépek repkednek, amelyek egy vonatjegy áráért elvisznek Londonba. Aki elmegy, az nem veszíti el az állampolgárságát, nem hordja szét a házát a Secu, nem lesz disszidens és nem hallgatja ki a CIA a letelepedési engedélyért cserébe. Aki kitelepül, az (1) először mindenért lelkesedik (2) utána mindent utál (3) végül elfogadja, hogy ott él, ahol és beilleszkedik. (Ezek a kultúrsokk állomásai.) Ha valami nem tetszik bármikor haza lehet jönni. Első generációs kivándorló nem fogja elhagyni a nyelvét, szokásait és a vallását. Ilyet az ír, aki teljesen beszűkült és fogalma sincs semmiről. Megjegyzem, hogy az írek és a skótok angolul beszélnek kelta nyelvjárások helyett, de attól még ők írek és skótok maradtak. Ez egyébként senkit sem érdekel arrafelé.
Pár gondolat, amiért nem ildomos szidni a távozókat.
(1) Senki nem tudja, hogy rá mikor kerül sor. Több barátom is nagyon hasonló elveket vallott. És most kint élnek az UK-ban.
(2) A kitántorgás nem önkéntes. A magyarok többségnek nincs semmilyen vagyona. Ha nincs munka, akkor nincs semmi.
(3) A jelenség tömeges (10%). Ennyi hazaáruló identitászavaros nincs.
(4) „Társadalmi szintem nem lehet elvárni a hősiességet." /Dr. Duray Miklós/ Ha egy helyen valaki rabszolga, 2000km-vel odébb pedig emberi élete van, akkor tömegek indulnak meg.
A kitántorgók befoghatják a pofájukat, ahogy itt írta valaki. Az IMF nagyon szívesen add tanácsot. Ingyen. Bérmentve. Az előző tanácsadásukat még mindig nyögi Magyarország. Ha ez kell, legyen.
---
Közben hazaköltöztem. Sajnos az idő sok mindenmben engem igazolt. Bár ne lenne igazam. :(
