Az első hetünk Helsinkiben

Miután szeptember 1-jén eldőlt, hogy állást kapok a Finn Meteorológiai Intézetben, továbbá találtunk lakást november 1-től, orosz tulajdonú nemzeti légitársaságunk akcióját kihasználva majd egy mázsa cuccal (Anna-Mari: 36 kg, én: 35 kg + bringa 28 kg) kirepültünk Helsinkibe. Házigazdáink a Baja-Ferihegy útvonalon kialakult kellemes vonat- és testszagunkat, továbbá még kellemesebb lábszagunkat érzékelve nem mondták vissza a megállapodást. Szerintem jól jártunk. Mármint Anna-Mari és én: a lakás elvileg alig másfélszer akkora, mint az Orléans-i, de jóval kényelmesebb. Van erkély, még ha kilépni nem is lehet, a konyha egybenyílik a szobával, kaptuk egy hatalmas gardróbszekrényt, továbbá van sütő és mosógép is. A lakáshoz jár szuterén és kerékpártároló is, ahová vélhetően nem piszkítanak be a ház lakói, mint Orléans-ban. A szaunát még nem próbáltuk ki. Az FMI busszal húsz percre van – bár első nap egy órámba került a bejutás, vissza pedig másfélbe -, bringával szintén húszra. A környék nem is parkos, inkább erdős, végre megint van futópályám. Télen igyekszem majd gyorsabban futni a jegesmedvéknél.  

Sajnos az első héten nem sok mindent láttam a környékből. Reggel sötétben mentem (itt nyolckor kel a Nap) és sötétben érkeztem, de még a repülőtérről is éjjel érkeztünk. A város gyönyörű, rendezett, tiszta. Az emberek barátságosak, segítőkészek és szinte mindenki jól beszél angolul. Van egy metróvonaluk és vagy tíz villamos, továbbá megszámlálhatatlan buszjárat. Sajnos nekem még egy ideig sima jegyet kell vennem, amivel kb. egy órát lehet utazni tetszőleges átszállással. Ezt meg lehet venni a sofőrnél €2.5-ért, ami a legdrágább opció. Lehet automatánál venni, akkor csak kettő, és €1.8 a villamosjegy. Ha majd lesz végre szociális számom, akkor vehetek a helyi lakosok számára elérhető kedvezményes jegyet (erről egy másik bejegyzés fog szólni). A megállók nevét kiírják finnül és svédül is, felszállásnál be kell mutatni a jegyet, a busz csak akkor áll meg, ha benyomom a stop gombot. Sajnos azt nem tudtam az első nap, hogy a busz itt is le kell inteni, mint Rómában, különben nem áll meg. Csütörtök estére tudtam összeszerelni a paripámat és pénteken tekertem be először az intézetbe. A reggelek már jó csípősek (tegnap pl. havazott), de szinte minden út mellett kiépített kerékpárutak húzódnak az út mindkét oldalán. Ha kell, alul- és felüljárót építenek. Az autósok lassan vezetnek és udvariasak. Nagyon fura surrogó-ropogó hangot adnak ki a kerekek menet közben. Megnéztem, és igen, fent vannak a téli gumik, ami alatt itt a hazánkban tiltott szöges gumikat értik. Ebből nem állnak ki szögek, jó pár alumínium cöveket ágyaztak a gumiba. Ezt az óraállításig, azaz október végéig fel kell rakni, vagy megbünteti őket a rendőr. Nem is csoda, mert pl. tegnap este és délután esett a hó, előtte pedig derült éjszakákon fagyott és reggelre eljegesedtek az utak. Emiatt hamarosan nekem is szöges gumikat kell vennem a bringára, sajnos €40-50 darabja. Persze nem itt, hanem az internetről rendelve, mert itt minden műszaki cikk és ruha nagyon drága. Szerencsére az élelmiszert olcsón is meg lehet venni, ha figyel az ember.

Az intézetről máskor írok, a hétvégi kalandjaink érdekesebbek. Nos, számos előnye van annak, ha Anna-Marival él az ember. Pl. van szépérzéke és nem fél vásárolni, persze fizetni én szoktam. Rengeteg időt tölt idegesítő apróságok vásárlásával, de előbb-utóbb kiderül, hogy azokra bizony szükség van. Ha egyedül érkeztem volna, akkor pár edényen és egy normális ágyon kívül aligha vásároltam volna bármit is. Életünk azonban sokkal egyszerűbb és komfortosabb lett néhány bútor, edény és bögre megvásárlásával. Rövid internetes mustra után úgy döntöttünk, hogy az IKEA nevű istenség oltárán áldozunk a Fogyasztás Templomában. Megnéztük az útvonaltervezővel, hogy hogy jutunk el a Hakaniemi-ig a 23-as busszal, ahonnan a Vantaa-i IKEA-ba indul az ingyenes busz, felkerekedtünk, majd jól pofára estünk, ugyanis a Mindenszentek napját 1-éről 6-ára, szombatra tolták a finnek, mert ők szeretnek dolgozni. Azért érdemes volt bemenni, mert szép idő volt, és sétáltunk egyet a városban. Nagyon furcsa a napsütés errefelé: Nap alacsonyan áll, most már 20° alatt delel. Emiatt az égbolt északi része sötét, továbbá a felhőkre árnyék vetül, mint otthon napnyugta előtt. Lesz ennél rosszabb is, a téli napfordulókor ugyanis alig 7° magasan delel majd a Nap, alig lehet majd látni. Persze nyáron meg alig süllyed 7°-kal a horizont alá, ami vastagon navigációs, esetleg polgári szürkületet jelent. Aludni nem tudunk, majd megyünk bringázni. 200 km felett úgysem tekertem még egy nap. Anna-Marit majd időnként defibrillálom. A parabola antennák is igen furcsán állnak, ugyanis a geostacionárius pálya, azaz égi egyenlítő 30° magasan van. Emiatt jóval laposabb szögben merednek az égbe.  

Szóval jót sétáltunk a városban, ebédeltünk, bevásároltunk és este elmentem futni az erdőbe. Másnap kibuszoztunk Vantaa-ba. A Hakaniemi-n éppen bolhapiac volt, de mi maradtunk a multinacionális rémnél. Anna-Mari nélkül sohasem hívtam volna tetemre a szörnyet, de ő ismerte már minden csínját-bínját a zarándoklatnak. A felső szinten megnéztük a bútorokat, majd bezabáltunk barna mártásos-áfonyalekváros svéd húsgombócból. Lent összeválogattuk az edényeket, bögréket, alátéteket és a bútorokat. Rövid vita után meggyőzettem, arról hogy én fehér színű polcos kávézóasztalt és fehér előszobaasztalkát szeretnék venni. Így utólag jó döntés volt, illik a szobához. Ezek után jött a harci feladat: a hazatérés. Az ingyen buszra várva megtapasztaltam, hogy itt is vannak bunkók: két printer típusú hölgyemény (HP, azaz Hewlett-Packard) rágyújtott és jólesően bagózott a sorban állva. Ez még otthon is tirpákság, de itt tilos a megállókban dohányozni (és ezt általában be is tartják), ezért különösen furcsa volt. Nagy nehezen hazavergődtünk, a rendes 23-as buszon nagyon vasvilla szemeket meresztett ránk pár néni, kicsit sok volt a pakk. Itthon a bringa csavarhúzóival raktam össze az bútorokat és a kávéfőzőt használtam kalapácsként, de megérte: szebb és kényelmesebb lett a lakás.  

Most megyek futni az erdőbe. Következik a beszámolóm a munkahelyemről és a kalandjaim a Maistraatti-val. Utóbbi különösen tanulságos lesz.