Visszatérés Greenbeltbe

2022 októberében David és Ray, a felesége meglátogatott minket Budapesten a Wigner Fizikai Kutatóközpontban. David a látogatás végén meghívott, hogy megint menjek ki hozzá Greenbeltbe, a NASA Goddard Space Flight Centerbe. A kutatási téma THEMIS szondák adatsainak az elemzése, egészen pontosan a Föld lökéshullámának a magnetohidrodinamika elmélete által megadott tuajdonságainak összevetése mérésekkel. A látogatás hossza maximum három hónap lehet, ha fizetést akarok kapni otthon is. Kint fizetést nem, csak napidíjat fizetnek nekem, illetve költségtérítést. Ismerős a rendszer, hiszen 2016-ban és 2017-ben is már jártam kint.

NASA Goddard Space Flight Center, újra itt vagyok.

Szerettem volna októbertől decemberig kimenni, amikor nincs annyira dög meleg. Sajnos ebbe nem ment bele a Milton Friedman Egyetem, ahol tanítok mellékállásban. A mellékesre szükségem van, ezért kénytelen voltam belemenni, hogy 2023. szeptember 4-ig hazatérek. Ez azonban másképpen alakult, így, ma 2023. szeptember 17-én e sorokat még Greenbeltben írom. Az egyetemi kérése azonban jól felfordította a nyugodt tervezést. Persze későn szóltak, mert ők ráérnek, ezért májusban tudtuk elkezdeni a szükséges papírok elkészítését. Emiatt, Helsinkiből hazatérve május 28-án tudtam időpontot kérni J1 (látogató)vízumhoz szükséges interjúra az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén. Mégpedig június 28-ra. Ez nem volt éppen a legjobb időpont, de a következő július 29-én volt, sürgősségi elbírálást pedig nem kaptam. Annak rendje és módja szerint megjelentem a követségen, miután leperkáltam $180 vízum jelentkezési és $220 SEVIS díjat. (Ezt a meghívóm megtérítette.) Átvilágítottak, megröngenezték a táskámat, majd beszéltem a magyar hivatalokkal (nem volt túl kedves), majd az amerikai konzullal, aki egy igen mutatós fiatal nő volt. A vízumot megadták, pár nap múlva visszaküldték az ott hagyott útlevelemet postán. Ezután kezdhettem el szervezésni az utamat. Repülőjegyet július 14-re, illetve szeptember 2-re tudtunk foglalni. Szállást (szobát fürdőszobával) nem találtunk, ezért először egy szállodába költöztem. Alázatosan kértem a Wigner főigazgatójától, hogy adjanak fizetést, amíg távol vagyok. Elbúcsúztam a lányaimtól, anyukámtól. Közben nagy fájdalom ért: Klára barátnőm váratlanul meghalt. Tőle nem tudtam elbúcsúzni. Összepakoltam, szétszedtem a kerékpáromat és rendelte egy taxit július 14-én reggel 4-re. A reptéren kiderült, hogy a Delta Airlines ügyfélszolgálata marhaságot beszélt és előre regisztrálni kellett volna az extra csomagot (a kerékpárt). Végül megvágtak vagy 90 ezer Ft-tal és úgy vették át a bringát, amit a szürke kemény héjú bőröndbe csomagoltam. Amszterdamon keresztül repültem Washington DC-be a Dulles Reptérre. Sokáig tartott, amíg beengedtek, a poggyász felvételnél kiderült, hogy a kerékpárszállító bőröndöm összes zárja kinyílt, kivéve, amit be tudtam zárni. Majdnem két óráig tartott, amíg átjutottam az ellenőrzésen. A vámtiszt vicces volt és megköszönte, hogy vittem Neki pálinkát. Kint David várt, aki kocsival vitt a szállásomra.

Munkásszálló, medencével.

Ismerős volt a reptér, az út, a város és az autópálya is. A szállásom egy apartmanhotel volt, saját konyhám volt, mosni tudtam és kaptam reggelit, ami igen kiadós és finom volt. Íróasztalom is volt, rajta egy tévével, amit monitorként használtam. Első nap elmentünk Marihez, akihez egy hét múlva átköltöztem. Vasárnap, két nap múlva fesztiválra mentünk Rayjel, David feleségével és Nilammal, David másik vendégével, aki Karinnál, 2016-os házinénimnél lakott. De a megérkezés estéjén egyedül maradtam és kimentem vacsorázni. Nagyon furcsa volt! Az étteremeben csak afro-amerikai vendégek voltak és a személyzet egyetlen kivétellel szintén afro-amerikai volt. Később, távolabb tekerve kiderült, hogy szinte csak feketék laknak a környéken. (Persze a NASA-nál szinte csak fehérek dolgoznak.) Minden nagyon csendesnek és elhagyatottnak tűnt. Nem érzékeltem, hogy nagy lenne a forgalom. Amikor vasárnak eljutottam a Safeway nevű közeli szupermarketbe, ott sem voltak sokan. Nem így emlékeztem Amerikára. Attól tartok, hogy ez a járvány hatása lehet.

Az Amerikai Katolikus Egyetem épületei. Sok autó, emberek sehol.

Hétfőn az első dolgom az volt, hogy reggel busszal és metróval bementem az Amerikai Katolikus Egyetemhez, ami a munkaadóm. Ugyanis a NASA, mint kormányhivatal nem fizethet külföldieket, csak amerikai állampolgárokat. Erre azért volt szükség, hogy aláírják a DS2019-es formanyomtatványt, amivel az I-94-es státuszomat lehetett beállítani. Ezzel tudtam belépőt kérni a NASA-hoz. A buszon kellemes meglepetés ért. Vettem fel dollárt, de nem tudtam vele jegyet venni a sofőrnél, mint hat éve. Azt mondta az afro-amerikai hölgy, hogy csak a metrónál lehetek utazásikártyát. Kérdeztem, hogy hát hogy jutok akkor el a metróhoz. Azt válaszolta, hogy „Hát elviszlek”. És ingyen elvitt a Greenbelt metró állomásra. Képzelem, hogy mi történt volna hasonló esetben, Németországban. Az állomáson, ami valójában egy gyorsvasút volt vettem kártyát és egy átszállással hét év után belibbentem az egyetemre. Meglepetésemre volt eduroam, be tudtam lépni a wifi hálózatra Wigneres eduroam azonosítóval. Bent megtaláltam Gudrunt, aki az "International Student and Scholar Services" osztály igazgatója. Kitöltöttük a papírokat és még elmentem megkeresni a pénzügyi osztályt az egyetem telephelyén. Azt se tudták, hogy kicsoda, de engem se vártak. Baljós kezdés. Ezután visszavonatoztam Greenbeltbe és elmentem busszal a NASA Federal Credit Union bankhoz. Ott megtudtam, hogy a számlámat inaktivitás miatt még 2019-ben bezárták. Nem nyitottam újat, mert már nem volt bankfiókjuk a Goddardban. Visszamentem a szállásomra és összeraktam a kerékpáromat. A busz visszafelé Greenbelt ismerős útjain vitt keresztül. Másnap kerékpárral elmentem a PNC bankhoz és számlát nyitottam. Volt útlevelem, szociális számom, jogosítványom, ez elég volt a számlanyitáshoz. Közben rendeltem egy amerikai SIM kártyát a Tello diszkont mobiltársaságtól. Korlátlan mobilnetet ígértek, korlátlan SMS-t és hívásokat, Európába is. Innentől kezdve ingyen tudtam hívni a családomat. Azt hittem, hogy minden rendben van, mindent elrendeztem. Nagyot tévedtem. Nagyon sok dolog megváltozott, főleg az emberek. Ez nem ugyanaz az Amerika, ahol 2017-ben jártam. Persze én sem vagyok már ugyanaz az ember többé, mint 2017-ben.

Folyt. Köv.: Szórakozás, bonyodalmak, munkás hétköznapok