Németország pro- és kontra

2018. szeptember 28-án családommal együtt elköltöztünk Helsinkiből, ahol nyolc évet éltünk és ahol a lányaink születtek. Életem meghatározó eseménye volt az ott töltött időszak. Az elköltözésünkkel a blog létjogosultsága is úgy tűnt, hogy megszűnt. Ugyanis az új életünk sokkal eseménytelenebb volt, mint a finnországi. Ezt az is bizonyítja, hogy kettő és fél év után csak az alábbi felsorolást tudom közölni a németországi életünk előnyeiről és hátrányairól.

Előnyök

• A német posta (DHL) nagyon megbízható. Rendületlenül rendeljük a webáruházakról a dolgokat és rendben meg is érkeznek. Sok a csomagdepó, akár itthon sem kell lennünk a csomagok felvételéhez. Akár javítani való háztartási gépeket is lehet küldeni vele. Akármit küldtünk rendben megérkezett és egészben vissza is ért. 
• A német állami egészségügy sok problémámat megoldotta, pedig kőbaltásnak tűnik a finnhez, de már a magyarhoz képest is. A röntgen és MRI felvételeket DVD-re írják. A leleteket pedig papíron, kinyomtatva kapja meg a beteg. A leleteket utána kézzel beviszik a szakrendelőben. Ezt az adatvédelmi törvények miatt teszik. Ezzel az erővel elküldhetnék úgy is, hogy kőbaltával morzejeleket kopognának a fűtéscsöveken. Sajnos rossz az angolságuk és nem is nagyon akarnak angolul beszélni. Azonban 2017 áprilisa óta komoly fájdalmaim voltak a bedagadt Achilles-inaim miatt. A jobb oldalit meggyógyították egy talpbetéttel. (A bal oldali Achilles-inamon részleges ínszalag szakadásom van hosszában, ezért nem tudnak rajta segíteni.) Befektettek egy alvás klinikára és kiderült, hogy alvási apnoém van. Magyarul alvás közben elzáródnak a légcsöveim, fulladozom és részlegesen felébredek. Emiatt nem aludtam rendesen és állandóan fáradt voltam. Adtak egy CPAP éjszakai légzést enyhe túlnyomással segítő gépet és azóta nem alszom el nap közben, ha leülök, nem vedelem a kávét literszámra és sokkal jobban érzem magam.
• Adó-visszatérítést lehet kérni számítástechnikai cikkekre, irodaberendezésekre, postai költségekre, a munkába járás költségeire, a szülők támogatására, a kert ápolására, üzleti utakra, konferencia részvételi díjakra, publikációs költségekre és még ezer más dologra. Ez elég jelentős összeg, több ezer euró is lehet.
• Ebben az országban működnek a bíróságok és a törvények. Attól még a németek igyekeznek átvágni és megrövidíteni, de ha van jogbiztosításod, akkor elég olcsón jogi úton érvényt tudsz szerezni az érdekeidnek. A jogbiztosítás csekély havidíjért és kis önrészért több ezer euró jogi költségeket is megtérít. (Egy ügyvéd óradíja 190 eurónál kezdődik.) Célszerű a jogbiztosítás mellé felelősségbiztosítást kötni. Így, ha valami kár okozol, akkor az szintén téríti a biztosító.
• Egy kolléga hívta fel a figyelmemet az Albérlők Szövetségére (Mieterbund). Egy albérlőnek Németországban igen széles jogai vannak és erősen védik a törvények. Azonban nem árt ismerni ezeket a jogokat és a vonatkozó törvényeket. A Szövetség irodájában beszélnek angolul és minden apró cseprő üggyel  hozzájuk lehet fordulni. Pl. Kiderítik, hogy egy adott eszközt kinek kell megjavítania, vagy visszaszerzik a jogtalanul visszatartott kauciót. Ezt csekély éves díjért, nagyon hatékonyan teszik. 
• Németországban sok az apartman hotel, amelyek valójában munkásszállók. A jómunkásember egyedül bérel egy kis szobát, amelyhez fürdőszoba és főzősarok tartozik. Potsdamban 600 euró volt egy hónapra, Griesheimben pedig 880 euró. Ez itt olcsónak számít és be lehet jelenteni lakcímként, ami a bankszámla nyitás és sok más dolog feltétele.
• A vonatközlekedés nem túl hibatűrő, de jó. Sok a kerékpár út. Ki vannak táblázva, még az erdőben is. Sokan kerékpároznak sportból, vagy járnak bringával munkába. A közlekedési szabályokat betartják, de nem mindig. És nem csak a bevándorlók szegik meg a szabályokat, hanem a németek is.
• Ha valakin látszik, hogy bevándorló, az jó eséllyel beszél angolul. Németek azonban rosszul beszélnek, ugyanis az nyelvoktatás és az oktatás általában nem túl jó a többség számára. 
• Tudok venni 46-os cipőt és ruhát magamnak. Tipikusan a C&A XXL-es részlegében vásárlok. Már Potsdamban is ezt tettem. Olcsó, elég jó és elég nagy minden ruha.
• Az óvodában figyeltek a gyerekekre és a fejlődésükre. Kevesebb ember jut a gyerekekre, mint Finnországban, mert nagyobbak a csoportok, de többet törődnek a gyerekkel, mint a finnek. Mindkét lányom megtanult németül a két óvodában, ahová jártak. A nagyobbik lányom, Bogyó, akár német iskolába is mehetne és nem is vették észre az iskola alkalmassági vizsgálaton, hogy nem német az anyanyelve. Ezt az óvodában szedte össze, mert nagyon akart már barátkozni a többi gyerekkel és nagyon szeretett volna beszélni velük. A pici is beszél németül. Félek, hogy Ő el fogja felejteni a németet, mire iskolába megy, mert csak ősszel lesz négy éves és az iskolát csak három év múlva kezdi el. 
• Nyáron Darmstadtban is sokáig világos van, mivel valamivel északabbra és sokkal nyugatabbra vagyunk, mint Magyarország. Lehet menni kerékpározni az erdőbe. Szerencsére korán kitavaszodik, azaz márciusban és nem május végén. 
• A legújabb felfedezésem a sörkertek. Van egy egyszerű büfé, pár fajta sör és sok hely leülni beszélgetni. A gyerekeknek pedig körbekerített játszóterük van. Még mielőtt beköltöztünk volna Darmstadtba, már Egelsbachban is jártunk egy helyre a reptér és egy tó közelében. Kiderült, hogy Darmstadtban is van egy pár jó hely, ráadásul közel.

Hátrányok

• Tapasztalataim szerint a Hessen államban élő németek teljesen intoleránsak és nem erősödik a fajgyűlölet, hanem mind látens, mind teljesen nyílt formában teljesen elfogadott és széleskörű gyakorlat. Általános a külföldiek hátrányos megkülönböztetése és az előítéletes viselkedés. Sajnos sok német nagyon szeret feljelentéseket írni,  amiben nem feltétlenül igaz állítások szerepelnek, és sajnos sokan nagyon kisstílűek.  
• Sajnos a dohányzást tolerálják. Jobbára rossz minőségű és büdös (szerintem csempészett ukrán) kapadohányt szívnak a bennszülöttek. Elképesztő, legálisan lehet marihuánát venni. Emiatt bagó- és gandzsa szag terjed mindenfelé. Riasztó, hogy automatákból minden sarkon lehet venni cigarettát. Ugyan személyivel ellenőrzik a vásárló korát, de hogy kinek adja tovább a vásárolt árut azt, már nem tudják ellenőrizni. Emiatt úgy gondolom, hogy nem is akadnak hosszabb távon változtatni ezen a káros szokáson. Így ugyanis könnyen hozzáférnek a fiatalok (is) a dohányáruhoz. Pedig leszokni a dohányzásról nehéz. Alaptétel, hogy nem szabad rászokni. A fiatalokat nem szabad engedni rászokni a dohányzásra, így lehetne megszabadítani a népességet ettől a káros szokástól. 
• A német munkamorál, precizitás és minőség legendás. Ennek szinte semmi nyomát sem találtam. Eltűnt a német munkamorál. Nagyon rossz minőségű munkát végeznek, ehhez képest nagyon drágán.
• A törvényeket betartják, de igyekeznek átvágni, ahol tudnak. Az albérleti kaució visszatartása és a levonogatás népsportnak tekinthető. Sajnos a közlekedés sem teljesen biztonságos. A zebrán simán elgázolnak, amikor a babakocsit tolod és a zöld lámpánál sem biztos az átkelés egy gyalogátkelőn.
• Hivatali ügyintézés csak németül történhet. Sajnos még akkor is, ha beszél angolul az ügyintéző. Különben átjön a főnök és leszúrja azzal, hogy csak németül lehet beszélni, mert az az államnyelv. Ha nem beszélsz németül, akkor hozzál tolmácsot. Franciaországban a francia, a Finnországban a finn és a svéd a hivatalos nyelv. Mégis megszólaltak angolul, ha beszélték a nyelvet. Furcsa, hogy nagyon magas szintű (C1, C2) német jogi nyelvet használnak, miközben az állampolgársághoz is csak egy erős alapfok, vagy gyenge középfog (B1) szükséges.
• A bevándorlók normálisan viselkednek, de a többség nagyon gyengén képzett és a viselkedése nagyon nem európai. Ez a koronavírus járvány alatt derült ki.
• Drága az internet és a mobil internet, továbbá az áram, a víz és a villany. Sajnos az internet nem megbízható. A megújuló energiaforrások használatának sajnos ez az ára. 
• Sajnos szinte minden ügyfél szolgálat és minden honlap csak németül van. Esetleg törökül, arabul, lengyelül, vagy oroszul elérhetőek. Az angol verzió sajnos nagyon ritka.
• A honlapok és webszolgáltatások nehézkesen használhatók, nagyon nem ergonomikusak. Mindent kérvényt el kell küldeni postán is.
• Az adatvédelmi törvény és a sok szociális intézet lerontja a hivatalok hatékonyságát. Van adószámom, nyugdíjszámom, egészségügyi számom, TK egészségügyi pénztárszámom, és Kindergeld/családi pótlék számom. Ezek a hivatalok nem kommunikálnak egymással, emiatt minden kérvényhez mindig mindent meg kell adni és mellékelni kell a többi hivatal határozatait.
• Albérletet keresni magyarként, német nyelvtudás nélkül rémálom. Az albérlet, de még inkább a rezsi nagyon drága. A bevándorlók nyomták fel az árakat. Szerencsére az albérletek jó minőségűek.
• Óvodát nagyon nehéz kapni.  A reggelit vinni kell. Sokan vannak egy csoportban és nem valami tiszta az óvoda, legalábbis délutánra.
• Sokkal kevesebb a játszótér, mint Finnországban és sokkal gyengébben felszereltek. A német gyerekek alig vannak kint a szabadban. Az óvodák és iskolák udvarai zárva vannak, nem elérhetőek a nagyközönség (inkább apró közönség) számára. 
• Télen sajnos nincs hó. Igaz, locspocs se nagyon.
• A banki szolgáltatások drágák. Van egy speciális bankkártya formátumok. Németországon kívül nem mindenütt használható. Az internet bank műveleteinek jóváhagyásához egy speciális mobil applikációt kell telepíteni. Ez nagyon nehézkes, postai levelezést igényel.

Integrációs kurzus

Anna-Mari elvégzett egy B1 szintű nyelvi és egy integrációs kurzust. Az utóbbi elég furcsa információkat adott. A Második Világháború borzalmainak és a népirtásoknak a felelőseit nem kezdték el keresni és megbüntetni nagyon sokáig, az 1960-as évekig. Ez azt jelenti, hogy az 1950-es és 1960-as években nevelkedettekben nem rögzült, hogy a nemzeti szocilista rendszer gonosz és torz volt. Emiatt sokak mentalitása megmaradt olyannak, amilyen. És ezt persze továbbadták az utódainak is.  Ráadásul Darmstadt ilyen szempontból kiemelt helynek számít. Korán feltűnt, hogy bűn ronda a város nagy része. Kiderült az integrációs tanfolyamon, hogy azért, mert porrá bombázták a Második Világháborúban. A bombázás oka pedig az volt, hogy nagyon sok volt a nemzeti szocialista érzelmű német a városban. Véleményem szerint ezek az okok magyarázhatják a helyi német mentalitást.

Nagyon sok a bevándorló  az országban, főleg törökök. Az 1960-as évektől érkeznek a török vendégmunkások. Az ezredfordulóig nem volt integrációs kurzus és semmilyen erőfeszítést nem tettek az integrálásukra. Csak a munkaerejük kellett, a személyükkel nem törődtek. Emiatt kialakult egy hat milliós “török” párhuzamos társadalom. Ennek vannak élelmiszer üzleteik, bútoráruházaik és ruháik tele török termékekkel és törökül beszélő eladókkal. Ezek nem vegyülnek igazán a németekkel és azok sem velük. Német iskolákban tanulnak, tehát a szaknyelvük német. Egyfajta se török, se német nyelven beszélnek és sehová sem tartoznak. Belőlük lettek a hivatalnokok és a gyári munkások. Leváltották a németeket, persze, hogy eltűnt a német precizitás. 

A német iskolarendszer a négy elemivel kezdődik. Ennek színvonala minden városban, városrészben és a gettókban is azonos. Utána a tanár ajánlásával lehet továbbtanulni egy öt évek képzésre, itt képzik pl. A kamion sofőröket. Egy hatéves képzés után hivatalnok, vagy rendőr lehet valakiből. A legfelső 15% pedig nyolc éves gimnáziumba megy, majd továbbtanul. Bevándorlóként, ha a szülők nem beszélik az adott ország nyelvét kicsi az esély, hogy a hat éves, vagy gimnáziumi képzésbe kerüljön valaki. Emiatt a bevándorlók leszármazottai az alja munkát végzik. Ha hivatalba megyek, akkor az ügyintézőnek nincs se diplomája, se érettségije. Ez bizony látszik a többség hozzáállásán. És végül a német társadalom 85%-ának nincs a magyar szakmunkásképző színvonalát elérő végzettsége és oktatási háttere. Ez egy másik oka a tipikus német mentalitásnak. 

Epilógus

Nem kötelező Németországban élni. Ha nem tetszik, akkor el lehet menni. El is mentünk. 2020. július 5-én hazatelepült a családom. Sajnos jómagam csak 2020. november 1-én tudtam követni őket. Addig felmondtam az albérletet, a közüzemi szolgáltatásokat, összecsomagoltam mindent és hazaküldtem a cuccainkat. 2020. október 24-én haza indult az elmúlt években összegyűlt 2.8 tonna ingóságunk egy utánfutós teherautón. Nekem még maradnom kellett, 2020 október 28-án megkaptam a kilépéshez szükséges papírokat és felmondtam a biztosításokat. 2020. október 30-án egy magyar hölgy kitakarította a lakást. Másnap történt az átadás, ezúttal zökkenő nélkül. 2020. november 1-től pedig már a Wigner Fizikai Kutatóközpont Űrfizikai és Űrtechnikai Osztályát erősítem. Németország, soha sem fogunk elfelejteni, pedig nagyon szeretnénk.