Munkás hétköznapok az Európai Űrügynökségnél

2018. február 19-étől Darmstadtban dolgozom az Európai Űrügynökség (ESA) Operációs központjában (ESOC). A Space Situation Awareness (SSA) programban, amelyhez Magyarország az ESA-ba való belépéskor sajnos nem csatlakozott. Azon belül a Space Weather részlegen vagyok. A munkám az ESA űridőjárás előrejelző hálózatának koordinálása, az elkészült szolgáltatások tesztelése, a szerződések teljesítésének ellenőrzése. Fontos, hogy nem az ESOC-ban dolgozom és nem az ESOC-nak. A Rhea Group német leányvállalata a Rhea System GmbH alkalmaz. A német munkajog vonatkozik rám, Németországban adózom és ott fizetem a társadalom biztosítást. Ha a családom ideköltözik, akkor ők is részesülnek egészségügyi ellátásban, de Finnországgal ellentétben munkanélküli és szociális ellátásban nem. Az ESA-nál a hivatalos beosztásom Space Weather Applications Scientist (SWEAS). Rövidebben contractor, azaz szerződéses partner. A Rheanál Consultant/konzultáns vagyok. Az ügynökség egy ipari szervezet, tehát nem kutatóintézet, nem egyetem. A NASA-val ellentétben a cél az ipari, technológiai fejlesztés, nem az alkalmazott és alapkutatás kutatás.  Emiatt valójában most a Space & Defence, azaz az űr és védelmi iparban dolgozom. Cikkeket nem írunk, programokat sem fejlesztünk és dokumentációt sem írunk, de sokat járunk értekezletre, azonban nem veszünk részt konferenciákon. Mégis örömmel végzem a munkámat és úgy érzem, hogy révbe értem, továbbá minden gondom megoldódott, vagy megoldódik hamarosan, ugyanis ez egy állandó állás. Pontosabban határozatlan idejű szerződés a Rheával. Ez nem közalkalmazotti állás és ha az ESA talál jobb partnert az adott munkához, akkor dobja a cégemet. Ekkor vagy találnak nekem másik céget, vagy kénytelenek elküldeni. Kollégáim biztosítottak arról, hogy hét-tíz évet el tudok tölteni itt. Szívesen maradnék a nyugdíjig, mert a fizetésem elég a családnak, a munka érdekes, Németország nagyszerű, tiszta és élhető. De ez nem rajtam múlik. Arra fogok törekedni, hogy az ESA közvetlenül alkalmazzon. Ez nagyobb biztonságot, minimális adózást és nagyon szuper szociális csomagot jelentene. És persze tekintélyt, mert egy magyarról tudok, akit az ESA alkalmaz. Igaz, idáig sem jutott el még túl sok honfitársam.

Az ESA ESOC T épültete, a tetején a magyar zászlóval.

Belépésemkor egy ideiglenes irodába költöztem, mert még ott volt az elődöm. Egy belga francia srác volt, kései harmincas, korai negyvenes. Unta ezt a munkát és kilépett, hogy beletanuljon a Data Science-be. A felesége angol volt, Skóciában találtak állást, odaköltöztek. Egy hét alatt elmondta, hogy mi lesz a munkám. Nem az, amire számítottam. Felkészülésül az új állásomra tanultam R nyelvet, pythont, MS Excelt és átismételtem az SQL-t. Azonban mi ezzel nem foglalkozunk, ez színtiszta irodai munka. Emiatt az Excelben való elmélyedést kellett volna előre venni. Mi tesztelünk, ellenőrzünk, jelentéseket írunk. Valójában a főnöki teendőket kiszervezték és olcsóbbá tették. Három SWEAS dolgozik egy ESA alkalmazott angol hölgy keze alá. Ő az ügyfelünk és nem a főnökünk. Szabadságot a Rheától kérünk, ha betegek vagyunk, akkor nekik szólunk. Egy kolléga a magnetoszférával kapcsolatos ügyekkel foglalkozik, egy másik az ionoszférával, geomágnesesen indukált áramokkal (a földi mágneses tér ingadozásai áramokat keltenek a hosszú vezetőkben, mint a távvezetékekben, olaj és gázcsövekben, továbbá a vasúti felsővezetékekben) és a sugárzással kapcsolatos partnerekkel kommunikál. Jómagam a napfizikai szolgáltatásokkal és a helioszférával kapcsolatos ügyekkel foglalkozom. Persze ha kell, akkor segítek a többieknek és nekem van egyedül tapasztalatom a számítógépes modellezéssel. Nagyon sok telekonferenciánk van. Ehhez a WebEx nevű üzleti (fizetős) alkalmazást és IP telefonokat használunk. Alcatel telefonjaink vannak. Nagyon fejlettek, lehet név alapján keresni az ESA telefon könyvében. Képesen több vonalat kezelni egyszerre. Persze ez csak nekem új, hiszen Finnországban inkább mobilt kaptunk az FMI-ben. Fontos, hogy a közvetlen kollégáim és az ebédpartnereim jelentős részben családos emberek, továbbá a 40-es és idősebb korosztály képviselői. Ez nem poszt-dok állás, itt a tudás és a tapasztalat számít, mint minden normális munkahelyen. 

Ez a munkahelyem az ESOC H épületében. Ergonómikus szék, emelhető
íróasztal, két monitor, laptop dokkolóval és szuper irodatársak.

Az ideiglenes irodámban egy barcelonai katalán kollégával kerültem egy légtérbe. Lengyelországban kapott Marie Curie ösztöndíjat, ott nősült meg és született két gyermeke. Nagyban szervezte a családja költözését. A kulcsmotívum az albérlet, ami nagyon drága. Szerencsére van kocsija és azzal elég messzire el tud menni, ahol olcsóbbak a lakások. Darmstadtban lakni reménytelen. Ő maga a Near Earth Object (NEO) részlegen dolgozik. Azaz a Föld közelébe kerülő kisbolygókat figyelik és ha kell, akkor riasztanak. Nem túl egészséges ugyanis, ha egy kisbolygó 30-40 km/s-os sebességgel becsapódik a Föld felszínébe (ld. Arthur C. Clarke: Isten pörölye c. könyvét, vagy a „Deep Impact” mozifilmet). Az irodánk szép volt, felújított falakkal, új bútorokkal, padlószőnyeggel. A székeink ergonomikusak és sokrétűen állíthatóak voltak. Az íróasztalunk hatalmas volt, elfértek rajta a papírjaim. Erre érkezett egy 1.5 kg-os Dell Latitude 7480-as laptop i7-es procikkal, 1 TB Solid State Drive (SSD)-val. Kaptam dokkolót, ami egy USB-C-s csatlakozóval csatlakozott a laptopomhoz (a régi megoldás egy speciális csatlakozó volt a laptop alján). Akár focizhatok is a géppel. Sajnos csak Windows 10-et telepítettek rá (ezért nem kapok anyagi kompenzációt) és teljes mértékben az IT osztály felügyeli. Pár hét után elfoglaltam az elődöm helyét. Megörököltem a képernyőjét, így most két monitorom van (Yeah!!!). Az íróasztal magassága 80-130 cm között állítható, így állva is tudok dolgozni. A széke hibás volt, újat kértem. Pár óra múlva kaptam. Külön kértem tápegységet a laptophoz és prezentációkhoz USB-C HDMI konvertert. A szaklapokhoz hozzáférek, tudok színesben nyomtatni bármikor. A scanneléshez be lépni a fénymásolóba felhasználónévvel és jelszóval. Közel a konditerem és az öltöző zuhannyal. Van egy közeli hátsó bejárat is. A kantiban három féle főétel, extra köretek, saláták és leves közül lehet választani. Ugyanott vehetünk Nespresso kapszulás kávét, Lavazza kaoszulás kávét, szűrős és kétféle frissen őrölt kávét gépből 50 centért. A meleg ételt 50%-os kedvezménnyel tudjuk megvenni. A badge-vel két automatából is vehetünk ételt és más harapni valót, továbbá üveges kólát. Utóbbi üvegét helyben vissza lehet váltani. Mindezt a Sodexo nevű cég biztosítja. Nagyon jó üzlet vagyunk nekik és hálás ügyfélkör. Azonban mégis a legjobban a kollégákkal közös munkát, a csoport értekezleteket, a közös ebédet és a kávézásokat élvezem. Mindig van kivel elmenni ebédelni. Mindig van valakivel dolgozni. Mindig van valaki körülöttem és nem kell a flusztrált, alulfizetett, neurotikus és depresszív arcokat bámulnom. 

Kissé szórakozott beépített ember a ESOC-ban. Hány olyan ember van, aki
a NASA-nál és az ESA-nak is dolgozott? Nem sok, és magyarból is mágikus
szám. Mégsem sikerült egy kutatási pályázatom sem.

A szerződésemben vállaltam, hogy "bussiness casual" dresskódban járok dolgozni. Tehát ingben, vagy galléros pólóban, bőrcipőben és szövetnadrágban. Szerencsére még Potsdamban tudtam venni néhány "lumberjack casual" kockás inget a méretemben a „C & A”-ban. Ugyanabban a plázában vettem cipőt. Itt, Németországban ez könnyen megy, mert mindig van méretem. Van 5XL-es ing és 46-os cipő. Ehhez vettem két szövetnadrágot, rövid ujjú ingeket és rengeteg, alsónadrágot, továbbá zoknit. A szuper K kaptafás, széles talpú cipőm talpa, amit Potsdamban vettem eltörött. Cserélni nem lehet, nincs olyan üzlet a közelben, de vettem másikat. Sajnos annak is eltörött a talpa. Most egy Geox és egy másik cipőt hordok helyette. Ez a bevásárlás sok időt elvett. Tipikusan szombaton mentem el vásárolni, amivel mindig el is ment a napom. Sajnos Franciaországhoz hasonlóan itt vasárnap minden üzlet zárva van. Ez jó a dolgozóknak, de az én dolgomat nehezebbé teszi. Lassan kezdem megszokni, hogy vasárnap pihenni és túrázni kell. 

Ebben az épületben lakom a Darmstadtból villamossal, vagy 3 km
kerékpározással elérhető Griesheimben. Micsoda előrelépés
a GGI vendégszobáihoz képest! (És mekkora visszalépés
a Helsinki lakáshoz viszonyítva.)

Jelenleg egy a potsdamihoz hasonló apartman hotelban lakom Griesheimben, egy Darmstadthoz közeli faluban. Sokkal drágább, de szebb is. Van egy kis konyhám, franciaerkélyem, kis fürdőszobám. A tévém Samsung és ki tudom rakni a mobilom képét rá. Sajnos monitorként nem vált be annyira. Van szőnyegem, bőrkanapém és kerékpár tárolóm. Mosni az alagsorban tudok. Közel az uszoda, egy erdő, a bevásárló központ és a villamos. Utóbbi végigmegy a falun és 15 percenként jár. Nagyon gyors, három perc alatt bevisz az ESOC-hoz. Kerékpározni azonban jobban szeretek, ugyanis munka után mehetek tekerni egyet. Elég lassan sötétedik, később is megy le nyáron a Nap, mint otthon. Sok a bicikli út. Mindent szépen kitábláztak. Már elértem a közeli Rajnát hétvégén. Sajnos elkevertem a régi kerékpáros órámat, ezért vettem egy újat, amely nagyobb és drót nélküli. Sajnos ollót nem vettem, így kicsit megkarcoltam a villát, amikor levágtam késsel a régi szenzort. De az új végre jól működik. Bízom benne, hogy télen is így lesz, mert a régi télen nem kapcsolt be. 

A Technical University of Darmstadt épülete. Nem itt, de ennél az
egyetemnél dolgoznak ismerősök. A külcsínyből ítélve a
munkakörnyezet ott sem lehet semmi.

A Darmstadti Műszaki Egyetemen dolgozik egy régi évfolyamtársam, Manó. Egy közeli faluban lakik a feleségével, Barbarával és három gyermekükkel. A legidősebb 16 éves fiú, a legfiatalabb 8 éves kislány. Az utóbbi kettő itt született. 2006 óta élnek Németországban, de csak pár éve élnek Darmstadtban. Sokat dolgozik, szép eredményei vannak. Ez azonban csak szükséges és nem elegendő a biztos jövőhöz. Barbarával sokat tekerünk együtt, mert triatlonozik. Fura, hogy Ő ismer egyetemről (a híres-hírhedt "Mestert"), én meg nem. Sokat segítettek, én meg rájöttem, hogy a megaszívásunk Anna-Marival tipikus. Idegen országban élünk, nem segít a nagymama és babysintérre sincs (volt) pénzünk. Ez így nehéz és kimerítő. Csak az segít, hogy a gyerekek nőnek és egy idő után magukra lehet hagyni őket, amíg elmegyünk moziba, vagy színházba, esetleg kávézni. 

Sokat tekerek esténként és hétvégén. Nagyon elszállt a súlyom,
nagyon fájnak miatta a lábaim. Kezelik, de vissza kellene nyernem
a verseny súlyomat, ha meg akarom élni a nyugdíj korhatárt.

A terv az, hogy az egész család ideköltözik, amint lejár a próbaidőm. Ez augusztus közepén lesz. Ehhez szükségünk lesz egy nagy, három hálószobás, két WC-s lakásra. Griesheim jó lesz. Ehhez le kell tudnom rakni három hónap kauciót és egy havi albérletet. Azaz 4000 eurót. Ennyi pénzem 27 hónap munkanélküliség és 19 hónap otthoni fizetés után nincsen. (Update: azaz nem volt. De most már van! Egy kolléga szólt, hogy az apartmanon drága lakbérét visszaigényelhetem. Visszautaltak négy hónapot, ez pont elég lesz egy nagyobb lakás kauciójára.) Ezért ha megjövök Pekingből, az ISSI gyűlésről, csak akkor tudok elkezdeni albérletet nézni. Sajnos addig Anna-Mari egyedül lesz a gyerekekkel Finnországban. Nagyon hiányoznak, de gyakran látogatom őket. A cégem ezt a relokációs költségeimből fedezi. 

A másik kedvelt időtöltésem: úszás a helyi uszodában. Sajnos furcsa
nyitvatartása van, ráadásul nyáron bezár és jég hideg vízben kell
úsznom a szabadstrandon. Nincsen mindennap Karácsony.

És elérkeztünk az egyetlen negatívumhoz. A finn törvények értelmében annak az országnak kell fizetnie családi pótlékot és GYES-t, ahol a szülők dolgoznak. Finnországban, ha a pár egyik tagja dolgozik, akkor az egész család kap egészségügyi és szociális ellátást. Sajnos ez nincs így Németországban. Sajnos a német hivatalnokok fafejűek, ezért nem is értik, hogy miért kérek erről igazolást. Trükköznöm kell, pl. beadtam egy családi pótlék kérelmet a feleségem nevében. Ezt elutasították, ez a bizonyíték a finn KELA felé, hogy nem jár GYES innen a feleségemnek. A családi pótlékot (Kindergeld) azonban kérvényeztem és előbb-utóbb meg fogom kapni. Csak éppen a KELA-tól szükség lenne néhány papírra, ahhoz azonban a KELA-nak szüksége lenne német családi pótlék kérelemre. Nehéz ügy. Ezt lejátszottuk már Magyarországon is. Persze ez csak őszig szükséges, amíg le nem jár a próbaidőm utána. Mindenki ideköltözik és éli világát. Nagyon jó lesz megint együtt, már nagyon várom. Már csak lakást kell találnom és megszerveznem a költözést. 2013. márciusa óta röpke négy és fél év kellett, amíg egyenesbe jöttünk. De innen már senki sem állhat az utunkba. Hamarosan mindannyian együtt leszünk, itt Németországban. A blogot pedig átkereszteljük "Életünk Darmstadban"-ra és a kisujanallesaksassa.blogspot.com lesz az új domain nevünk.