Felvidéki kerékpártúrák

Nyugat-Szlovákia
2008. augusztus 18-25.

View Felvidék/Upper Hungary/Slovensko'2007 in a larger map

Eredetileg két hetesre terveztem, de végül nyolc napos lett. Éppen elég volt: a tót atyafiak nem igazán barátságosak, bár álcáztam magam német feliratú mezzel és kék-fehér-piros sisakkal. Sajnos nem beszélnek idegen nyelveket, ezért német-orosz keverék nyelven érintkeztem velük, továbbá az útikönyv kisszótárával. A terep rettenetesen nehéz, továbbá nem tartottam pihenőnapot, mert sehol sem volt érdemes megállni egy egész napra. A városok rendezettek, tiszták, de az etnikai választóvonaltól északra magyar nincs.

Útvonal: Szombathely - Kõszeg - Brennbergbánya - Sopron - Pereszteg --- Fertõd - Jánoskázmérpuszta --- Hegyeshalom - Rajka - Oroszvár - Bõs - Dunaszerdahely --- Nagyszombat - Pöstyén - Trencsén --- Ilava - Csicsmány --- Facskó - Zsolna - Turócszentmárton --- Körmöncbánya --- Selmecbánya - Némethont - Ipolyság + Börzsöny kerülés Szob felé.  

Igazán örültem, hogy a határt átlépve nem tudtam vasútra szállni, csak 38km újabb tekerés után. Szlovákia nem egy barátságos ország, de gyönyörű. Sajnos a Vág völgyének szûkuletében rájöttem, hogy haza kell indulni, mert nincs idő és erő a túra Késmárkig, vagy Kassáig tartó kiterjesztésééig, ami az eredeti cél volt. Majd legközelebb.

Közép- és Kelet-Szlovákia '2009
2009. július 30-augusztus 5.

Middle- and East-Slovakia nagyobb térképen való megjelenítése

Végre visszatérhettem Felvidékre. Zólyomban és a Szepességben mintha kisebb lenne a magyargyûlölet. Kassára ez nem vonatkozik, de a város tele van magyarral. Pangtak az ürességtől a szállodák, ahol válság van ott válság van. Ez a rész tele van cigánnyal, gettókban élnek, bőrük színe, mint a négereké. Euro ide vagy oda az ország még mindig olcsó. A terep rettenetesen nehéz, sajnos vonatoznom is kellett: Orleansban nem lehet a hegyre felkészülni. Végül mindent bejártam, amit akartam és a Schengen-i határon át tértem haza, érintve Göncnél a 2007-es túra útvonalát.  

Útvonal: Szob-Balassagyarmat-Zólyom-(vonattal Besztercebányán, Tápiószentmártonon és Rózsahegyen át)-Poprád-Késmárk-Lõcse-Kassa-Kéked-Gönc-Hidasnémeti

1. nap (73 km): Elvonatoztam Bajáról Szobra. Ritka mocskos vonatokat sikerült kifognom, vagy csak megszoktam a francia színvonalat? Két átszállás, majd a melegben tekertem az Ipoly mentén. Az aztán a határfolyó! Jó durva terepen tekertem, nem tudom hogy bírtam azt tavaly éjszaka. A Börzsöny alkalmas terepnek tűnik arra, hogy a nem létező Magyar (Királyi) Honvédség felvonuljon Csallóköz visszafoglalására. A szállásom tiszta volt és rendezett, megnéztem a ellenállás szobrát és főtt füstölt csülök vacsoráztam sztrapacskával a Sejkben. Rossz volt egyedül, AM-mel jobban élveztem volna. Este igazoltattak a zsaruk a Pennynél, elõször, amióta beírattam a "Dr."-t a személyimbe. Biztos, mert veszélyes fasiszta vagyok.
2. nap (78 km): Balassagyarmaton vettem törölközőt és elindultam át a határon, északnak. Eleinte jó volt a terep, de az út egy idő után nagyon meredek volt. Tolnom kellett a bringát és végül csak Zólyomig jutottam. Ott 15 Euro lett volna a faház, végül 35 euróért a Hotel Academicben aludtam. Lehetett aludni. :) A recepciós beszélt angolul.
3. nap (17 km): Reggel megnéztem a várat, ahol Balassi Bálint szülőhelyét. Csak egy tála emlékeztet rá a bejáratnál, sajnos. A várban képgaléria van, de nem kapcsolódik a várhoz. Ezután vonatra szálltam és átszállással Vrútkyn át Poprádra mentem. Láttam a Liptói-víztározót és a két Tátrát. A vonat tele volt, alig fértem fel, de vicces kedvű szlovák egyetemisták megtöltötték a kulacsomat vörösborral, persze kannással. Szörnyű volt! Poprádban nem találtam szállást, valami bringaverseny volt, ezért átöltöztem és elmentem Késmárkra. 10 euróért aludtam egy magánszálláson. Este lefényképeztem a fatemplomot, az új evangélikus templomot, ahol Thököly Imre nyugszik (sajnos nem tudtam bemenni másnap sem), az evangélikus gimnáziumot, a múzeumot, a Vigadót, a Városházát. A várat nem tudtam lefotózni, mert be sötétedet. Megvacsoráztam és nyugovóra tértem.
4. nap (61 km): Elmentem lefotózni a várat és mindent, amit előző este. Magyar nyelvű füzetecskét adtak a kezünkbe, de minden régi szöveg magyar volt. Röhej. Délután indultam el a közeli Lőcsére. Az alig 30 km-ból 60 km lett, mert rossz útra tévedtem. Amit kinéztem azt nem is jelölte semmi, mert egy lezárt katonai út volt. Sokan tévednek arra mégis, a falusiak nagy örömére. Sajnos a másik út autópályába torkollott, utána inkább letértem a 18-as országos útról Csütörtökhely és Igló felé. Iszonyú volt a forgalom a Szlovák Paradicsom felé. Csütörtökhelyen lefényképeztem a félig gótikus, félig román stílusú templomot. Lőcsén percek alatt találtam 24 euróért szállást. Kedvesek voltak, de kongott a panzió az ürességtől. Sajnos vacsorázni nem tudtam, mire elkészültem, bezárt minden étterem.
5. nap (87 km): Másnap megnéztem a múzeumot, Pál mester házát, a templomot. Sajnos a Városházát és a templomot tatarozták, nem lehet látni semmit, csak a szégyenketrecet. Délben indultam tovább, végig viharfelhők kísértek, de elkerült az eső. Hosszas szenvedés után értem be Kassára. Nagyon drágán (68 euró) találtam szállást egy három csillagos hotelben. Sajnos panzió és Zimmer Feri nem volt sehol. Alig van szállás a városban, pedig egy 400 ezres nagyváros, villamossal, egyebekkel. A helyiek beszélnek magyarul, de nem próbálkoztam. Vacsora után belezuhantam az ágyba és csak reggel tértem magamhoz.
6. nap (50 km): Reggelinél már kinéztek. 10 után hagytam el a hotel és megnéztem a főteret, továbbá a Katedrálist és II. Rákóczi Ferenc sírját. Utána kitekertem a városból délnek. A határhoz elszlovákosodott félvakon keresztül vezetett az út. A Schengeni határnál keltem át, onnan tudtam meg, hogy otthon vagyok, eltűnt az út. Addig is rossz volt, de a magyar oldalon eltűnt. Nagyon úgy tűnik, hogy mi zárjuk be magunkat Csonka-Magyarországba. Kékeden feltöltöttem a kulacsokat és rátelefonáltam cicára. Göncnél érintettem a 2007-es Erdély túrám útvonat. Ezzel a kör bezárult, amit akartam bejártam. Ezután Hidasnémetibe tekertem és vonatra szálltam Budapest felé. Ott Csabinál aludtam és Klárával randiztam. Anna-Mari Pécsről értem jött és oda tértem haza, majd pár nap múlva Bögöd-Olaszi-57-es út-Bóly-Mohács-Szeremle-Baja útvonalon haza, Bajára (91 km).

Ez volt az utolsó ilyen túrám. Nem vágyom vissza Szlovákiába, ami sajnos teljesen elveszett, talán az egy a Csallóköz kivételével. A Szepesiségbe és a Tátrába, ha hazaköltözöm és megint csóró leszek, azért visszatérek, de csillagtúraszerűen. Az EuroVelo6-ot még bejárom, elmegyek Székelyföldre csillagtúrára, de nem egyedül és előre lefoglalom a szállásokat.