az életünk Helsinkiben: Magyar kerékpártúrák

2005-os túrák
2005 augusztus

View Mecsek Mountains in a larger map

Tour-I.: Budapest-Dunapataj-Baja-(Báta-Mohány-Pécsvárad)-Zengõ-(Sárd)-Dombóvár

Tour-II.: , Baja-(Mohács)-?-(Pécsvárad-Komló-Sárd)-Dombóvár

2006-os túrák
2006. augusztus 5-10

View Balaton-Zala-Õrség in a larger map

Veszprém-(Balatonalmádi-Zánka)-Tapolca-(Sümeg)-Keszthely-(Hévíz-Zalabér-Zalaegerszeg)-Zalalövõ-(Pityeszer-Farkasfa)-Szentgothárd, 4 days

Két nap késéssel indultam, ha ez nincs, eljutok a Fertõ tóig. Majd jövõre.

nap: Vonattal irány Veszprém. Van bringaszállító. Veszprémben nem Tapolca felé indultam, hanem Almádiba, az ismert úton, mert találkozóm volt. Még mindig padkás, de a trekking bírja. Utána elindultam a Balaton parti úton. Katasztrófa! Zsúfolt és rossz minõségû. Zánkánál letértem, irány Tapolca. Oda még visszatérek, másfél óra alatt keresztülvágtam a medencén. Szép, de féltem a sötéttól.
nap: Indulás előtt Tavasbarlang, Malom tó. Szuper! Irány Sümeg. A várbeli lovagjáték szánalmas, a kínzó kamrás panoptikummal együtt. Van különleges szolgáltatásuk is. Nem, nem lehet kipróbálni az eszközöket, hanem valami bábuval lehet fényképezkedni. Lementem Keszthelyre. Az utak telítettek. Volt egy-két hely, ami nagyon szép volt, semmi autó, negyedrendű út.
nap: A Festetics kastély még a Habsburgok nyári lakja után is szép, a trófeagyűjtemény bár kicsi a bécsi Természettudományi Múzeumhoz képest, de gazdag és változatos. Felnyergelek, motoros találkozó menete keresztezi utamat. Grrr!!! Szeretem őket. Szerencsére Hévízig van önálló bringaút. Szuper, bár tele van sétálókkal. Csöngõre ugranak. Hévíz után öngyilkossági kísérlet, két számjegyű út, tele motorosokkal. Géppuska hiányában letérek Zalabér felé. Megérte, többször kereszteztem a Zalát. Csalódás: kis patak. Minek építettek viaduktokat fölé? Zalabér után Zalaegerszeg és meglepetés: van Bagod és Zalalövő között bringaút és mellette a síneket is felújították, idén egy hónap alatt. Megy ezt, csak akarni kell. Este nézem a Hír Tv-t, front jön viharokkal. Korán kell indulni, délutánra érkezik.
nap: Felnyergelek irány az Őrség és Szentgothárd. Nini, bringások, sisakban! Köszönök, visszaköszöntek. Kiderült, valami www.kalandakademia.hu X-Terra versenyt rendezett. Volt innen valaki? Sárga mezben tekertem, csomagokkal, bordó-kék bringán. Érdekes módon tudtam velük menni 20kg csomaggal. Persze ők pénteken indultak Badacsonyból, kis úszás, 15km futás, 250km bringa. Azért nyomhatták volna jobban is, többször utolértem őket. (Meg-megálltam a templomoknál kajálni stb.) Az Őrségbe is még visszatérek, nagyon szép. Átkeltem a Rábán, majd pár méhecske csípés után meglett az állomás. Utazás vissza. Szombathelyen átszálltam, persze odáig hárman utaztunk, hátul volt két kampó, mehettem előre. Győrben még felszállt három bringás, előre nem fértek, lett is balhé a kalauzzal. Miért nincs több átalakított kocsi? Közben nyugatról jött a front, mondtam is, mi lesz most? Viharban nincs tűzijáték, még sohasem maradt el, most el fog. Vajon hazaérek szárazon? Hát, a mondat első felét nem kommentálom, de éktelen nagy dugókon át hazaértem este nyolcra.

Túrázás nagytányéron a Fertő tó környéken
2007. április 28-május 1.

View Sopron'2007 in a larger map

Édesanyám tavalyi szerencsétlen balesete miatt maradt egy halom üdülési csekke és utasításba adta, hogy költsem el. Ezert hosszú hétvégét Sopronban töltöttem és régi vágyam teljesült, a Fertő tó korbebringázása. Kisebb problémák miatti kései indulás okán kissé húzós lett a vége, 52/14-gyel nyomtam hátszélben, de azt majd a maga idején.

nap, szombat: Korán indultam a mar ismerős (Becsbe is ezzel mentem) szép, új vonattal Győrig. Tele volt bringással és túrázóval, egészen meglepődtem és ezúttal udvariasabb kalauznőt kaptam. A Szigetközből eddig csak a Mosonmagyaróvár-Rajka útvonalat láttam, ezert rászántam a plusz két órát és végig tekertem rajta. Egész civilizált környék, kiépített bringaúttal az út mellett. Gyönyörű a taj, otthon a Gemencben is rengeteg mellékág, fok és ervan, de azokbancsak aáradásiidejénfolyik a víz. Mosonmagyaróvár másodjára nem tűnt olyan szupernek, biztos a T-38-st rohamlöveget hiányoltam. Volt helyette halott motoros, nem tudta bevenni a kanyart. Így megy ez.

Sajnos ezután rossz döntést hoztam és elmentem Mosonszombat és Albertkazmerpuszta fele, mert nem akartam a 86-oson tekerni. Sajnos ez vagy 20km-vel meghosszabbította az túrat, a határátkelő mar rég nem létezik és kaptam egy defektet, raadasul a felületes atnezesnel nem derült, hogy a tövis bennmaradt a külsőben és kiszúrta a tartalék gumimat. Pumpálgatva jutottam el Várbalogig, ahol a kocsmában egy üveg sort és egy vödör vizet kertem. A kocsma közönsége jutalmul vegignezhette, hogy hogyan fújom fel a hátsómat 5barral, kispumpaval. Jövőre visszatérek és juszt is átmegyek a határon, addigra mar nem lesz ott senki. Várbalog és Jánossomorja után Andaunal átkeltem ahatáron.. Nem 20-ig van nyitva, hanem 19-ig, de meg időben voltam. Levágtam a kanyart és az osztrák oldalon értem Pamhagenbe. Közben járőröző sorkatonák leszólítottak, előszór azt hittem, hogy igazoltatni akarnak, aztán kisérült, hogy csak láttak, hogy tévelygek és segítettek. A körzetük nagyfelbontasu térképén magyaráztak el, hogy merre menjek.

A határon el tandem bringás part értem utol, simán átjutottam, meg mindig szokatlan. Sajnos annyi időt vesztettem, hogy egy Sarlód fele való eltévedés után Fertődtől sötétben tekertem a bringaúton, igazan imádom, amikor szembereflektoroznak az országútőról. Majd Balftól a rövidebb utat választottam és így értem Sopronba. Egy ottani baleset megtekintese utan (valami kisauto legyalulta a sovenyt, szettort par viragtartot, meg a sofor magát. Így megy ez.), hosszas keresgeles után találtam meg a szállásomat. Vacsora semmi, de a szállásadó megvárt. 146km/7h után (csomagokkal) nem is voltam igazan éhes.
nap, vasárnap: Regeneráció és rekreáció. Körülnéztem Sopronban és a környékén, Brennbergbánya, Ágfalva, Károly kilátó etc. Be is vásároltam, de sajnos volt két küllőtörésem: ki akartam huzni egy ejjel szerzett nyolcast, de csak az oldalutest csereltem centralisra. Megadtam magát a küllő, majd csere után megint. Szerelés közben odajött hozzam a Fertő tó kerülés egy outis tulelője es segitett szervizt találni. Akkor tudtam meg, hogy aznap volt a Fertő tó kerülés. Értékes tanácsot kaptam: az óramutató járásával megegyezően kerüljek, mert így a végen lesz hatszelem.
nap, hétfő: Reggel szervizt kerestem, szerencsére nyitva voltak a boltok délelőtt. A Ketkereksportban megszántak és 1700Ft-ert RENDESEN kicentríroztak a hátsómat. Nincs is vele semmi baj. Sajnos pumpálás, fizetés etc. után 12:30-kor tudtam elindulni, ami elég késő. Nem Fertőmegyésnél mentem át a határon, hanem illegálisan: elmentem a Páneurópai Piknik emlékhelyére és ott a vasfüggöny helyen egy új bringautat találtam. A határon hivatalosan atkelni nem lehetett, útlevéllel, szemelyivel azonban lehetett tekerni, de mindenki csak a saját oldalara térhetett le (sic!). Az lett a vége, hogy egyszer csak a szolok között talaltam magam, alattam a Fertő tó, szemben irgalmatlan mennyiségű bringás.

A tóról azt hittem, hogy egy kis Balaton, de nem: mocsaras, nádas, szikes, rengeteg a gólya, a nyúl, a fácán és a bringás. A B10-en száguldottam végig, ami egy kis túlzás, mert 15-tel mentem a fordulóig, annyira ffújt a szel. A kilátóknál megalltam, a falvakban is, csak közben toltam rendesen. Nagyon szépen ki van építve a sógorék oldala, de ezzel nem mondok újat senkinek. Eltévedni lehetetlen, kar, hogy a keleti oldalon hiányzik az burkolat egy 10km-s szakaszon. A keleti oldal a legszebb, a szikes tavaknál (megkóstoltam a sót) 20cm-s teleobjektívekkel lőttek a vízimadarakat. Láttam lovakat, az utat keresztező valamilyen kacsa családokat, de a végen mar 52/14-en nyomtam, mert nem akartam sötétben hazaérni. Többször kommunikáltam a bennszülöttekkel, pl. Weinedben, útbaigazítást kérve, Podersdorf után pedig magyarokkal is találkoztam. Egy kissé merésznek tartottak az útvonaltervemet, de végül túléltem.

Pamhagennel ezúttal egy alacsony, dagadt tapló volt a határőr, szombati fiatal, hatalmas vitalkapacitasu csaj helyett, de azért átjutottam. (Ingert ereztem a fickó leütésere és az oldalfegyverének "elkobzására", de végül megúszta. Minek pattog fel evvel a határok megszűnése előtt. Biztos rossz érzés lehet, hogy nem géppuskázhatja a disszidenseket és az imperialista ügynököket.) Sajnos megint sötétben értem Sopronba eéss lemaradtam avacsoráról.. 132km/6.5h,ráadásull avégénn mar csakpárr fok volt,kevéss volt atermőmezzéss termonadrag, amit a rendes mezrehúztam.. Ugy bedurrantak a comjaim, hogy nem ment ra a hosszúnadrág. :/
nap, kedd: A hazatérés szomorú napja. Meg akartam nézni a kétszer sötétben látott útvonalat, de csak Nagycenkig jutottam. A Gloriette kilátót jól eldugtak Fertőbozon: a lépcsőn nem tudtam felmenni, a másik oldalon pedig tábla és ismertető volt, de nyilak nem. Bennszülött sehol, de megtaláltam. Szép a nádas.

Ezután elmentem Nagycenkre. Régen jártam arra, a kastély, a lovarda és kiállítás szuper. Kb. fele annyi művéről tudtam a "legnagyobb magyar"-nak, mint amit a kiállításon bemutattak. Sajnos A Fertődi kastély nyárra maradt, mert az utolsó vonat 18:00-kor indult vissza Sopronból.. Elég furcsa. Tele volt bringással, ülőhely nem is volt sehol, de volt bringaszállító. Nagy örömömre nem volt elég forintom az új, megemelt jegyárakhoz, Győrben sprintelhettem egyet az automatához. (Persze euró és hitelkártya+bankkártya volt nálam, de azzal semmit sem erek a vonaton.) Végül a MAV összehozott Győr-Kelenfold között 30 perc késest, gratulálok.

Összegezve: Sopron gyönyörű, a hegyek és az erdők, a Lövérek, továbbá Fertő tó méltó a bringaparadicsom híréhez. Idén meg kétszer visszatérek oda: elmaradt a Hainburg-Sopron túrám, egyik vasárnap lenyomom outival és meg vissza kell térnem Szentgotthárdra és legalább Fertőződik el kell tekernem a nyáron, hogy bejártam a teljes nyugati gyepűt.

Dél-Nyugat Magyarország'2008
2008. július 23-27.

View South-West Hungary in a larger map

Bejártam a kimaradt kört. Útvonal: Sopron-Szombathely-Ják-Ausztria-Rönök-Õriszentpéter-Lenti-Lendva-Nagykanizsa-Kaposvár-Dombóvár-Bonyhád-Bátaszék. Sajnos Sopron és Szombathely között vonatoznom kellett, mert szakadt az eső és nagyon fújt a szél. Ják nagyon jó, de utána eltévedtem Ausztriában. Nem volt jó a térkép, pár falu nem volt rajta. Az istenháta mögött kóvályogtam, majd megtaláltam a Szent Imre templomot. Sajnos alig volt ember az utcán és a határátkelőhelyek nem voltak jelölve. Előbb egy kismama szökött el előlem majd egy baltás nénivel társalogtam németül. Nem értették, hogy Schengen van. Végül egy szuper nagyi elküldött a Szent Imre templomhoz. Sajnos egy irtáson kóvályogtam, szerintem elértem a határt, de a magyar oldalon nem lehet továbbmenni. Végül megtaláltam az erdészeti utat. Ennyire még nem örültem magyar szónak. Azonban hiába dobtam be pénzt a perselybe, 500m-rel lejjebb, a kápolnánál külső hasadásom volt. Ez agyon is csapta a túrát. Megreparáltam, de csak Őriszentpéterig jutottam, ahol nem volt kemping, ezért 4000Ft-ért aludtam, reggelivel. Másnap gumit próbáltam cserélni, sikertelenül. Végül a féket kiiktattam és ragtapasszal fixáltam a javítást. Aznap csak Nagykanizsáig jutottam, sajnos. Ezután elvben haza kellett volna érnem Bajára, de nem volt pénzem, mert leemelte a hotel Montrealban. Édesanyám nem jött elém Dombóvárra, majdnem összeestem az éhségtől Dombóvár és Bonyhád között félúton. Emiatt nagyon bepipultam anyámra. Ott kellett aludnom egy halastó gátján, mert nem volt erőm továbbmenni és rohamosan sötétedett. Másnap nyers kukoricát zabálva jutottam el Bonyhádig, ahol anyukám adott kaját. Sajnos csak annyi időm volt, hogy ő hazament, én meg Bátaszékről Budapestre. Bátaszéken sajnos rosszul lett valaki az állomáson, egy kalauznő férje. Végül Sárbogárdi átszállással jutottam el Budafokra.