A NASA Goddard Space Flight Center

Beszéltem mindenről, csak a jövetelem céljáról és a munkahelyemről nem. Nos, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy az egyik legjobb, leghíresebb és legnagyobb űrkutató intézetben tölthetek egy rövid időt. A sugárzási öveket fogom tanulmányozni, a Van Allen Probes szondák mérései segítségével. Ezt Davidnek köszönhetem, akit 2006 óta ismerek. Ez az intézet NAGY. Felfoghatatlan méretei vannak európai mértékkel. Hatalmas területet foglal el a kampusz, nagyjából, mint a Gemenci-erdő Bajánál. Négy bejárata van és vagy harminc épület található benne. Itt található a világ legnagyobb tisztaszobája (a 25-ös épületben) hangárnyi méretű és két űrszonda is tesztelhető benne egyszerre. Most éppen a James Webb Space Telescope-t vizsgálják. Ez egy hatalmas infra távcső, amit a Holdon túl a Nap-Föld rendszer L2 pontjába, a Földtől kifelé 1.5 millió km-re küldenek. Ez a Hubble Space Telescope utóda lesz, amelynek az irányítóterme szintén itt található (3-as épület). Hatalmas vákuum kamráik és rázógépeik vannak tesztelésre. Itt található a Community Coordinated Modeling Center (CCMC), sok NASA misszió adatbázisa és egy halom nagyon értelmes ember. Csak a 21-es épületben 600 űrkutató található.

Lobogó a bejáratnál. Napnyugtakor bevonják, ahogy illik.

Ezeknek az embereknek a jelentős részét ismerem. Volt kollégák, konferencián vacsorapartnerek, társszerzők. Azaz nem légüres térbe érkeztem. Itt van először is Ilja, a volt finn-orosz irodatársam, sofőröm és rakodómunkásom. NASA posztdoktori ösztöndíjjal érkezett két évre, de a finn főnöke tovább alkalmazta. A már említett CCMC-ben dolgozik. Ő vezetett be a társaságba, akikkel moziba, vacsorázni és házibulizni járunk. Colin (sugárzási övek, szimulációk) és a tanárnő felesége, Kathryn szokott otthoni DVD nézést szervezni. Suk-Bin dél-koreai srác (férfi, 30 éves), szintén sugárzási övekkel és szimulációval foglalkozik. Mindig kapható egy külső ebédre, főleg a büféket szereti, akárcsak Ilja, vagy sudárságom. Fura, hogy a koreiak is rokonoknak tartanak minket, magyarokat. A srác elégé érdekesen vezet. Konkrétan vezetés közben nem igazán törődik a sebesség korlátozásokkal és a stop táblákkal. Ilja szokott rászólni, hogy lassítson. Burcu török, de itt él 12 éve, zöldkártyája van. Az Aurorasaurus-szal foglalkozik. Erre az állásra végül nem jelentkeztem. Homayan Sheffieldből jött és a neves Michael Balikhin tanítványa. Ő is sugárzási övekkel foglalkozik. Vitor és Marcus brazíliai, mindketten kollégái Luise-nak, aki Orleans-i cimborám.

Elég átlagos helynek tűnik, a NASA logót leszámítva. Hát nem az.

Andrey a "Leningrádi Egyetemről" jött. Időről időre elszólom magam, mert az már a St. Petersburg State University. Idősebb nálam pár évvel, erős orosz akcentussal beszéli az angolt. Tíz éve jár ki Davidhez. Fejlesztett egy globális MHD szimulációt, az MHD tartomány fut, a maradékot egy közös ismerősünk fejleszti "Leningrádban". A nevezetes Snowmassban rendezett GEM Summer Workshopon ismertem meg 2013-ban, együtt laktunk Daviddel. Elég univerzális kutató sok mindenhez ért. Ellenben erősen introvertált, ami hátrányos ezen a pályán. Két gyermeke van, két házasságból. Olgát még akkor ismertem meg a soproni IAGA-n, amikor Prágában doktoranda volt. Eredetileg ukrán. Hasonló volt a kutatási területünk, hiszen a prágai kutatócsoportok is a bow shockkal és a foreshockkal foglalkoznak, akárcsak az én volt RMKI-s kollégáim. Aztán elment Toulouse-ba és a férjével végül NASA poszt-doktori ösztöndíjasként a Goddardba került. Ennek négy éve, az ösztöndíja már rég lejárt, de David továbbra is alkalmazza. Igaz, sajnos egy idő óta félállásban, de ez pont jó Neki, mert közben szült egy fiút, aki amerikai állampolgár. A házinénin irodatársa, a harmadik kollégájukkal, Yarival igen színes csoportot alkotnak.

NASA logó az 1-es épületen. Itt van a másik menza, itt lehet erős kávét venni.

 

Yari Puerto Ricoból jött. Ez nagy szó, mert nem jellemző, hogy onnan valaki NASA alkalmazott lesz. Külön riportot készítettek Vele, fent volt a NASA honlapon. Állandó állása és egy kislánya van. Az utóbbi gyakran előfordul harminc fölött, de állandó állást csak amerikai állampolgárok kaphatnak. Rákérdeztem, hogy lehet, hogy ő mégis kapott. Nos, Puerto Rico az USA gyarmata. Ezért ahogy a gall Asterix és Obelix római állampolgár, Ő is amerikai. Itt beindult a fantáziám. Magyarországot gyakorlatilag az EU gyarmatának lehet tekinteni egyesek szerint. Valójában maximum félgyarmat, mert van kormánya, de a fontos gazdasági-politikai döntések nem az országban születnek. Javaslom, hogy ne álljunk meg itt! Lépjünk tovább! Legyünk az EU igazi gyarmata. Ekkor ugyanis állampolgár lévén könnyebben kaphatnánk jó kis állásokat az Európai Űrügynökségben, vagy az ISSI-nél. Tudom, fekete humor, vagy inkább nagyon béna, de mit csináljak, ha a gyarmatlakót is jobban megbecsülik, mint a magyarokat Európában, vagy a saját országukban?

Hangulatos irodaépület az intézetben.

További régi ismerősöm és jelenlegi irodatársam a könyvtár konyhájában Christina. Ő kínai-amerikai szülők gyermeke. Atlantai, de Floridában járt egyetemre, majd Alaszkába kezdte meg doktori tanulmányait, pont a "helyettesemnél" (2007-ben őt vették fel helyettem NASA Posztdoktori Ösztöndíjjal ide Davidhez, amikor a KFKI-s kollégáim kicsit lelassították a doktori eljárásomat). Azaz a hot flow anomáliákkal foglalkozik, akárcsak én. Már találkoztunk Fairbanksben (ő volt az egyik buszsofőr, békésen hortyogtam mellette, amikor a -30 C-ben hazavitt a Poker Flat Plato megfigyelőhelyről) és Snowmassben a GEM-en 2013-ban. De akkor idegenek voltunk egymásnak. David elvitt közben kirándulni, ott sikerült megtörni a jeget. Lassan halad a doktorijával, nem egy tipikus szorgalmas ázsiai származású amerikai. Az FMI-ben előttem dolgozott és ugyanott lakott Kivihäkän Lars. A GUMICS kód nagy ismerője. Vele három éve a GEM-en haverkodtam össze. Azóta hízott vagy 30 kg-t, ami megbocsátható, ha megnősül az ember.

Látogatóközpont a pórnépnek.

 Sun és Hyunju koreai kislányok (nők, sőt asszonyok) mint Suk-Bin (aki fiú). Előbbit láttam egyszer három éve a GEM-en, akkor ugyanott tanult és a témavezetője is ugyanaz volt, mint Christinának. Azóta David poszt-dokja lett. Elég gyengén beszél és ért angolul, de írásban tökéletes. Hyunjuval együtt dolgozom egy témán, a földi magnetoszféra puha röntgen észlelésén. Ő asszony, amerikai férje van, ezért állampolgár és állandó állása van. Nagyon sok a koreai. Bizonyára jók az egyetemek és baráti az ország. Jin (nő) teljes részecske kódokat futtat. Nem egyszerű feladat! Joo (nő) rekonnekcióval foglalkozik, ami népszerű és hálás téma. Most nyert egy ISSI csoportot, ami nagy szakmai siker - különösen, mivel nekünk a "helyettesemmel" nem sikerült nyernünk. Van még egy idősebb orosz, aki negyven éve plazma modellezéssel foglalkozik. Gondolom, hogy még Ural masinán kezdte és gombfelhő jött ki belőle, ami védte a világbékét. Nemrég étkezett Iklim Törökországból, aki doktorandusz és vélhetően csinálunk majd valamit együtt. A héten érkezett egy brazil doktoranda Luis intézetéből és egy görög sorstársa.

Ez Amerika, azaz parkoló, parkoló hátán.

Ez a felsorolás talán unalmasnak tűnik, de látható, hogy az intézet ereje nem a kövekben, hanem az ott dolgozó emberekben vagyon (Egri csillagok parafrázis). Ennyi ember, mind értelmes, fiatal, csinos/jóképű, okos, szorgalmas és elkötelezett. Élmény velük dolgozni és lógni. Mindenkinek más az erőssége és a nézőpontja, mindenki másképpen erősíti a csoportot. Mert ez egyetlen, David által fizetett csoport. Mekkora egy finn csoport? Szeretett volt főnökasszonyomé öt főt számlált ritkítás előtt. Az RMKI-ban hatan voltunk az egész főosztályon. Ez pedig egy tizenöt fős nagy társaság ennyi embert nem könnyű irányítani és még mellette űrmissziókat vezetni. De nem is kell: rengeteg cikk születik évente. Azért a becsület kedvéért David ír évente egy cikket. Anya nyelve az angol és nagyon felgyorsul az ember, ahogy láttam 2014-ben a volt főnökömmel dolgozva. De akkor szüksége van az embernek az érzésre, hogy ő kutató, nem csak adminisztrátor.

Igen, ez még mindig én vagyok, de napszemüveg nélkül.

Szóval ideköltöztem be négy hónapra. Kértem egy monitort, kaptam. Kértem egy belépő hosszabbítást, kaptam. Kértem kulcsot és belépőkártyát a könyvtárhoz, kaptam. Kértem IMAP (levelezőszerver) hozzáférést, kaptam. Csináltam honlapot, beléptem a konditerembe. Minden adott a termékeny munkavégzéshez. Már csak az előadásoktól kell elszakadnom. Érdekesek és rengeteg van belőlük. Szerintem meg fogok tudni birkózni a feladattal valahogy.

Megérkezés, első benyomások Amerikában

Miután nagy nehezen megszületett a J1 vízum nagyon gyorsan megvette a jegyemet a Goddarddal ügyek intézésére szerződött Amerikai Katolikus Egyetem (CUA - az amerikaiak mindent rövidítenek). Írtam a házinéninek, hogy jövök, és május 6-án, pénteken Bécs-London-Washington DC útvonalon kirepültem Amerikába. Előtte kivettem két nap szabadságot, mert osztálytalálkozóm volt Baján és anyukámtól elbúcsúztam. Hétfőn és kedden pedig két napot a családommal töltöttem Pécsen. Megint körbeutaztam az országot. Anyósom kedves volt, a kislányomtól a búcsú könnyes. Négy hónap nagy idő, addig sokat nő Anna-Mari hasa és benne a Babócza.

Igen, ez a dagi én vagyok.

Az utazásom eseménytelen volt (nem robbantották fel a gépemet, vagy a repteret), hála a jó égnek. Előző este sokáig pakoltam és vettem egy mérleget is. Még éjjel fél kettőkor is át kellett mennem az irodámba. Sok cuccot ott hagytam, de  sok felesleges dolgot meg áthoztam. Utolsó pillanatban vettem egy kerékpárszállító táskát. Szét kellett szednem a paripámat, kicsit becsomagolni. Reggel korán érkezett a sofőr, bepakoltunk, majd rohadt sokat vártunk valakire, akit el kellett vinni egy labanc geodéziai obszervatóriumba, hogy megjavítson egy műszert. A határon az osztrák csendőrök forgalmat lassítottak, de odaértem a reptérre. Ott kellett vennem egy sima poggyászjegyet a paripámnak, amit szörnyű fenyegetések után rábíztam a rakodómunkásokra. Szerencsére minden konténerbe raktak, ezért nem sérült meg semmim, főleg a bringám.

 

Ebben az épületben található az irodám.

Repülés közben átéltem a szokásos dupla naplementét és este, sötétben és esőben érkeztem. Voltam már Amerikában, de ez most más. Nem egy hét, hanem négy hónap. Itt most élnem kell. Be kell vallanom valamit: féltem és idegenkedtem Amerikától. Az emberek angolul beszélnek (valami angolra emlékeztető nyelven. Ismerős szavakat másra és másként használnak), de ez NEM Európa. Nem is Ázsia. MÁS, nagyon más világ. Minden új. Minden nagy és hatalmas. Hatalmas üres területeket látni az országban. Nagyon szembetűnő a hatalmas ökológia lábnyom. Az éghajlat meleg, ezért légkondicionálás nélkül nem lehet élni és dolgozni. Mindenki kocsival jár és 92-es oktánszámú benzint használ. Mindenütt, menzán is papírpohárból és tányérból esznek és isznak. Ezeket újra feldolgozzák, így is hatalmas pazarlás. Sok a nem kaukázusi ember. Ők nem bevándorlók, amerikaiak. És ugyan sok köztük a csóró, de van sok középosztálybeli és gazdag is. Mindenki autóval jár. Muszáj, a kerékpár csak hobbi lehet, mert az úthálózatot autóknak tervezték. Először és nem utólag építették meg az autópályákat. Nem lehet elkerülni őket, nincsenek mellékutak. Rengeteg a gyorsétterem, mind szállít házhoz. A parkolók hatalmasak. A buszokat feketék, drogosok és hajléktalanok használják csak. Alig járnak, de a legmodernebb utas tájékoztató képernyőkkel és mobil alkalmazásokkal támogatják az utasokat. A busz a metró-hév kombinációra hord rá. A metró kártyával működik, minden útnak külön tarifája van. A metrószerelvények újak és a parkolók akkorák, mint Budapest belvárosa. Nem tököltek a P+M parkolókkal, hely az van. Nagyon sok helyen kiszolgálnak spanyolul. Nincs hivatalos nyelv, ha van vevő, aki beszéli a nyelvet, akkor miért ne?

Végre egy NASA logo!

Megérkezés után odajárultam a bevándorlási hivatal munkatársához. Kérte a vízumomat, a DS2019 űrlapot és megkérdezte, hogy van-e nálam alkohol és nyers étel. A vendéglátóm tokaji borát, pálinkát és tökmagolajat vittem, bevallottam őket, majd szépen besétáltam az országba. A Dulles reptérre érkeztem (három reptere van Washingtonnak), a poggyászkiadó hatalmas volt. Minden poggyászom megérkezett (nem triviális), egyetlen üveg sem tört össze és a bringámat is jól megvédte a táska. Kimentem, shuttle buszra szálltam, majd másfél órát kóricáltam Washingtonban. Addigra már bealudtam, a telefonom nem működött. Esőben, éjfél után érkeztem meg. Addigra már csak fürdeni és aludni tudtam. 

A 8-as épület.

Másnap elmentünk vásárolni egy bioboltba a házinénivel. Jó messze, egy másik városrészbe mentünk. Vettünk kávét és kiültünk az utcára. Borzalmas melegem volt. Teljesen adaptálódtam a finn éghajlathoz, itt pedig meleg és párás az idő. Már ekkor látszott, hogy baj lesz: nem fogok tudni mozogni önállóan. Vasárnap megnéztük az Old Greenbeltet, éppen valamilyen utcai rendezvény volt és kirakodóvásár. Gyalog mentünk, ez később jól jött. Megtudtam, hogy hol van az uszoda, továbbá, errefelé megyek kerékpározni is. 

Nagyon sok a parkoló. Ez Amerika.

Egy szobát bérelek külön fürdőszobával. A házinéni jó arc. Sógor/Osztrák (jól szórakoztam az osztrák-magyar meccs után), Research Scientist, azaz projektekből fizetik. 51 éves, azaz vénlány. Napfizikus volt, most is az, de űridőjárás előrejelző félállásban. Jobb állása már nemigen lesz, de számomra ez is vágyálom. Teljesen fiatalos, sportos, mintha harminc éves lenne. Rockzenét hallgat, élmény vele munkába menni reggel. Kicsit egyedül érezheti magát, mert sokat beszél és látszik, hogy örül a társaságnak. Ő vitt el badgetet készíteni. Lefényképeztek és kaptam egy nyakba akasztható nappal érvényes belépőkártyát. Segített bankszámlát nyitni. A NASA Federal Credit Unionnál nyitottam bankszámlát. Ez dollár alapú. Szerencsétlen ügyintéző jól megszenvedett a nevemmel, a címemmel és a többi adatommal (pl. az irányítószámot nézte házszámnak). Ezt javítanom kellett, aztán kiderült legközelebb, hogy nem mentette el a módosításokat. Közben a szállásadóm ott ült mellettem másfél órát. A szenvedés végeztével azonban kettő perc múlva a kezemben volt a VISA debit kártyám. Nem dombornyomott, de lehet vele az interneten fizetni. Nem paypassos/paywave-s, de itt azt nem is igen használják. Kártya, dollár alapú, amerikai. Legközelebb elég lesz az ESTA, nem kell J1 vízum. Egyébként szociális szám nélkül simán megnyitották, rendesek voltak.

Logo helyett.

Még az első héten be kellett mennem Washington DC-be, az Amerikai Katolikus Egyetemre (aznap műtötték sérvvel Anna-Marit, babával a hasában. Borzasztó érzés volt, hogy a világ másik felén vagyok). Busszal és metróval mentem. Összesen húsz percet voltam az előadónál. A rohadékok semmit sem csináltak, csak rosszul kitöltöttek egy űrlapot. (Csöndben megjegyzem: ma június 18-a van, a GEM-re utazom, se a költségeimet nem térítette meg a CUA, se a "fizetésemet" nem kaptam meg. A vendéglátóm utal át pénzt, abból élek.) Ha már volt egy napom Washingtonban körülnéztem. Nem a belvárosban, hanem az egyetemen. Egy elég új épületegyüttest láttam, amit régiesnek építettek meg. A diákok menzája Starbucks, McDonalds és más cégek közös vállalkozása volt. Ellenben megnéztem a katedrálist és benne az amerikai magyarok kápolnáját. A végén sokkot kaptam, mert azt megszoktam, hogy van WC a templomokban, de menzát még nem láttam. A nap végén felfedeztem egy kerékpárboltot. Ott is volt WC és kávézó. Utóbbi elég szokatlan a számomra. De majd megszokom.

Az Amerikai Katolikus Egyetem (CUA) egyik épülete Washington DC-ben.

A második héten internetes előtanulmányok után elmentem a legközelebbi Social Security Administrationbe Social Security Numbert kérni. Ez NEM azonosításra szolgál, mint Finnországban, ez az adószám. Senkinek sem szabad kiadni, csak a munkáltatónak és a banknak, mert visszaélhetnek vele. Nos, elég kalandos volt az út, mert nem akartam buszozni és nincs járda a 2×3 sávos autópálya mellett. Ezért az úton sétáltam párszáz métert. Megérkezve rajtam kívül alig volt fehér ember, pedig a közelben volt egy NASA épület és a NASA Federal Credit Union székháza. Jó sokat vártam, de végül sorra kerültem. Az ügyintézés és az ügyfelek hívása közben angol mellett, spanyol, kínai, hindi és vietnámi nyelven történt. Ax ügyintézőnek még nem volt dolga senkivel a Goddardból. Ezen kicsit csodálkoztam. Eszerint kocsival máshová járnak az emberek. Az útlevelem, vízumom, DS2019-es űrlap és a meghívólevelem lemásolása után elindult az eljárás. Végül két nap alatt megkaptam a SSN-t, amit leadtam a bankomnak, de a CUA-nak nem kellett, mert nem kapok fizetést. 

Ez az USA legnagyobb katolikus katedrálisa.

Szóval ez Amerika. Nagyon más világ, de élhető. Sajnos négy hónap túl rövid ahhoz, hogy pl. jogosítványt és autót szerezzek. Borzasztóan hiányzik a családom, főleg a kislányom, de ha kijöhetnénk ide dolgozni, akkor a kulturális sokk állomásai után meg tudnánk itt szokni, tudnánk itt élni és gyereket nevelni. Ezt sajnos Magyarországról ugyanezt nem tudom elmondani.