Levél az APEH-től

Édesanyám repesve értesített arról, hogy levelem érkezett az APEH-től, megbüntettek 5000Ft-re azért, mert késedelmesen jelentettem be azt, hogy nem kell már EÜ-járulékot fizetnem. Vérlázító, hogy így nyolc hónap után megvágtak, ugyanis:

1. A francia és a finn állás között alig két hónap telet el, ami először három hónapnak indult. Bekkelés helyett magam mentem el az APEH-hez bejelenteni, hogy én akarok TB-t fizetni, hogy rendben legyen az ellátásom. Utólag kiderült, hogy nem is kellett volna.
2. 2010. októberében elmentem a bajai APEH-hez, hogy kijelentkezzek, de elhajtottak, hogy nem ők az illetékesek, csak a járulékokat hajtják be. Az EÜ pénztárnál papírokat kértek, amelyekkel nem rendelkeztem.
3. Itt Helsinkiben azonnal elmentem a Maistraattihoz, a Malmi Idegenrendészetre, a KELA kártyámat is megszereztem, de ez messze a november 15-ei határidő után történt, hiszen mindenkinek idő kellett.
   
4. Decemberben az esküvőnk után, a két ünnep között elmentem a bajai EÜ pénztárba, kijelentkezni. Nem fogadták el a papírokat, olyan papírokat kértek, amelyekkel nem rendelkeztem, nem fogadták el a jövedelemigazolásokat és befizetéseket, továbbá a finn hatóságok határozatait, E106-os nyomtatványt kértek, amit senki sem szeret kiadni (a franciák végül E104-et adtak ki, miután elhagytam az országot).
5. Ezután jött egy felszólítás februárban, hogy fizessek TB-t. Ekkor anyukám, anyósom és jó barátok segítségével kiderítettük, hogy mit is lehetne tenni, én meg kaptam valamit a KELA-tól amit elfogadtak és most kék a TB számom otthon az orvosnál, ami azt jelzi, hogy kapok ellátást más EU országbeli befizetés alapján. Csak éppen egy rohadt receptet nem tud a rendszer nekem kiállítani 7 évvel az EU csatlakozás után.

Erre kitalálták, hogy megvágnak. Be fogom fizetni a büntetést, a franciáknak többet is befizettem, de rohadjanak meg. Itt annyi dolgom volt az adóhivatallal, hogy novemberben és januárban adtak egy-egy A4-es lapot, hogy ennyi lesz adóm, csákám, viszlát jövőre ugyanitt.

Őszi finn táj valahol Karjaa és Helsinki között

Mea culpa, mea maxima culpa, nagyon hanyagoltam a blogot. Ennek a fő oka a finn nyár és ősz volt, meg az agyhalálom, a finn tanulás és a munkám. Amikor júliusban visszajöttünk még fel 11-ig világos volt, ezért igyekeztem minél többet tekerni, majd ősszel ugyanezt tettem, amíg lehetett. Lemaradtam a finn nyelv tanulásával, próbáltam utolérni magam, de sajnos nem ment, mert agyhalottként jötten vissza otthonról – nem volt elég a két hét szabadság -, továbbá három erős nyomás alatt három projektben dolgoztam. Időközben meghosszabbították a szerződésemet egy évvel, voltunk Tallinnban hajóval, voltam Brugge-ben konferencián, kivettem egy hét szabit utána és elmentünk Anna-Marival Stockholmba hajóval egy fedélközi kabinban a vízvonal alatt utazva oda és vissza (az MS Estonia elsüllyedésére gondolva), végül magyarokkal mökkiztünk egyet Hameenlinna közelében. Hamarosan mindent felrakunk a blogra, rengeteg kép készült, amit a facebook-ra már feltöltöttünk.

Finnország a hosszú alkonyat országa

Október első napján, miután a kilometrikisa versenyben májustól alig 2470 km-t gyűjtöttem bringával, elmentem vonattal Karjaaba, ahol a Gulyás Grand Prixet rendezték és hazatekertem Helsinkibe. Ez volt ez első 100km-s tekerésem Finnországban, jobb később mint soha. A táj gyönyörű volt, a levelet már sárgák, néhol zöldek, a Nap sütött, de alacsonyan állt, csönd és levelegő hasogatóan éles volt és még volt vagy +15°C. Az utolsó képet Masalában, Helsinki közelében készítettem. Itt északon a Nap lassan kel és nyugszik, sokág süt alacsonyról, különösen nyáron. Emiatt alulról süti a felhőket sokáig, tovább lehet látni, hogy az árnyékok felkúsznak a fákon, szépen lassan, közben a fa csúcsát még süti a Nap. A fenyők, sziklák, tavak és a tenger mellett talán ez a legszebb ebben az országban és Skandináviában.