A vártnál sokkal hamarabb visszatértem Vaasa közelébe, hivatalosan Vaasaba.
Kristiinakapunki és Kaskinen között félúton mökkiztünk
Anna-Marival és a Magyar Keddes magyarokkal szeptember végén,
pontosabban szeptember 25-28 között. A hely neve hivatalosan Narpiö
volt. A mökki egy csöndes mellékút mellett feküdt, egy öböl
partján. Odafelé menet gyorsan végigjártuk a helyeket, ahol
aludtam. Porvot, Merikarviat és Kristiinakaupunkit.
Kristiinakaupunki után kb 5 km-re álltunk meg. Egész hétvégén
voltaképpen semmit sem csináltunk – azaz szaunáztunk és ittunk
-, de az nagyon jól esett. András és Betti vittek minket bérelt
autóval. Ildikó és Janne sajnos nem tudott eljönni. A másik
autóban Gabi, Kriszta és Zoli ült. Családias hangulatú volt az
egész, annál is inkább, mert Gabi és Zoli kivételével egy
légtérben aludtunk. Kriszta reggelente azt hitte, hogy ott
“szuszogok” mellette. Szegények!
Balra: A mi kis faházunk. Jobbra: naplemente az öbölben. |
Pénteken
ragyogó napsütésben bementünk Kristiinakapunkiba. Szétnéztünk
a piacon és átkeltünk a lagúnán átvezető hídon. Nyáron csak
átrobogtam a városon, mert siettem Kaskinen felé. Most volt idő
alaposabban megnézni. Az esti szaunázás során, Kriszta megfürdött
az öbölben. Másnap szombaton felkerekedtünk és bementünk
Kaskinenbe. Minden múzeum zárva volt, ilyen a mi szerencsénk.
Narpiö előtt kiderült azokról a fura házakról, hogy raktárak
és istállók voltak. A templomban pedig Mannerheim napiparancsa
függött. A város közepén, miután a múltkori cukrászdát zárva
találtuk visszafordultunk. Bevásároltunk és szaunáztunk egy jót.
Vasárnap
Andrásékkal elég korán hazaértünk az aranyló fák között.
Sajnos még el kellett küldenem a jelentkezésemet az Aalto Egyetem
tenure track poziciójára. Ez beárnyékolta mökkizést, mert
éjjelente a pályázaton dolgoztam. Többet ilyen nem teszek. Sajnos
szeptember a pályázatok hónap Finnországban, ezért ez azt
jelenti, hogy szeptember végén nem megyek sehová. Utána annál
inkább. Ilyen az itteni élet. Sajnos Gabi és Zoli egy évre
leköltözik Portugliába. Nem tudom, hogy ki fogja a Magyar Kedd
rendezvényeit szervezni és ezeket a hétvégéket összehozni.
Hiányozni fognak és nem csak ezért.
Ez a bejegyzés egy több, mint egy éves eseményről szól. Azóta kiderült, hogy a pályázat nem sikerült és nyáron még egyszer visszatértem a környékre, talán életemben utoljára. Zoliék még délen kódorognak, de hamarosan visszatérnek. A távollétükben Eszter és Kriszta rendezi a Magyar Keddet.
VálaszTörlés