Búcsú és megváltás

2017. december 9-edike, szombat van, esik a hó Potsdamban és készülődöm haza. December 11-re foglaltattam jegye Helsinkibe. Nagyon várom már a találkozást a családommal. Nagyon hiányoznak és a rossz minőségű helyi internet miatt nem is igazán tudtunk sem skype-olni, sem telefonálni. Végül öt hétig kellett a szobámban kuksolnom a tüdőgyulladás miatt. A végén már elmehettem sétálni és egyszer-egyszer kerékpároztam is. Borzasztó égés volt öt hetet betegeskedi más költségére, Anna-Mari pedig ez alatt szinte végig egyedül volt a két kislányunkkal Helsinkiben. A munkámmal (az ittenivel, a cikkeimmel és az egyetemi előadásokkal is) elmaradtam, esély sem kínálkozott arra, hogy ennek a látogatásnak valamilyen értelmes vége legyen. Ha szakmai haszna nem is volt túl sok ennek a látogatásnak, de megspóroltam vele egy halom pénzt. Ilyenkor nem kell elköltenem a hazai fizetésemet és a napidíjból is marad jócskán. Megújítottam a ruhatáramat a C & A-ban. Ez az üzlet létezik otthon is, de ilyen méretű (5XL-es) ruhákat nem árul. Így hiába volt meg a rá való pénzem, nem tudtam 2016 nyara óta új ruhákat venni. Elmentem a Sanssouci kastélyba és az azt övező parkba. A parkban sok volt a pottyantós budi, illetve később rájöttem, hogy a szobrokat fedték be télire. Eljutottam Berlinbe is, 2017. december 3-án megnéztem a Brandenburgi kaput és a Bundestagot, de annyira későn értem oda, hogy sötétben tudtam csak fényképezni. Párszor kerékpárral mentem be dolgozni, de nagyon körülményes, mert zuhanyoznom kell bent a cégnél.

Darmstadt, Sanssouci kastély.

Nehéz nem észrevenni bejegyzéseim egyre komorabb hangulatát. A sok sikertelen pályázat és az otthoni munkakörülmények teljesen elvették a tudomány iránti meglelkesedésemet. Gyakorlatilag testileg-szellemileg kiégtem. Kértem a állásom félállássá való visszaminősítését félállássá és elhatároztam, hogy visszatérek Helsinkibe a családomhoz. Megtanulom a data science szakmát, meg a finn nyelvet és keresek egy rendes állást a finn fővárosban. Azonban másképpen alakult a családom sorsa. Sikeresen jelentkeztem a Európai Űrügynökség (ESA) által meghirdetett „Space Weather Applications Scientist” pozícióra. 2018. december 18-án határozatlan idejű szerződéssel állást ajánlottak az ESA Operációs Központjában Darmstadtban, Németországban. Megint történelmet írtam, mert magyar űrkutatót az ESA még nem alkalmazott. De kit érdekel? Anyagi gondunk többet nem lesz, ha lejár a próbaidő, akkor odaköltözhetünk és vehetünk egy házat. Az ESA-nál dolgozhatok nyugdíjig, együtt élhetek a családommal és élhetjük a középosztály életét. Ez az elismerés, nem az OTKA pályázat megnyerése és az MTA tagság. Ez egy igazi deus ex machina volt, révbe értünk.