FMI - II.

Elkezdtem lejárni a konditerembe. Egyszerűen mindennel felszereltek: van futó- és evezős pad, bordásfal, tológép, háromféle húzógép, fekvenyomó padok, keretes guggolóhely, haspadok, francia és rendes rudak, több tonna súly és lábgépek. A kedvencem egy olyan gép, mire akár 200 kg-t is rá lehet pakolni, háton fekve lábbal felfelé lehet kinyomni az egészet. Kétszer 10-et, majd kétszer 8-at és 6-ot nyomok, egyre növekvő súlyokkal. Alig tudok felkelni a végén, nagyon kidöglök, de nagyon jólesik. Mostanában odakint -20ºC-ok röpködnek, ki sem tudok menni, nincs elég felszerelésem, nem fért bele a 33 kg-ba. Gyúrás után fürdő és szauna, arany élet ez. 

Azért néha dolgozni is kell. Elküldtek egy tanfolyamra Espooba, a CSC-hez. Azt hittem, hogy messze lesz, el akartam kérni az utazókártyát, de nem tudtam, mert nem volt egyik titkárnő sem. Erre kiderült, hogy az 503-as, 504 és a naponta használt 506-os busz is oda megy. Itt van a szomszédban, 45 percnyire. Erős szélben, kemény mínuszokban és hóesésben mentem ki. Alig találtam meg a bejáratot. Párhuzamos programozást (MPI-t) tanítottak. Nem könnyű, főleg úgy, hogy teljesen elhülyültem az elmúlt két évben, alig fogtam fel a kódokat. Elméletileg persze informatikai jellegű volt a munkám Orleansban, csak éppen idl kódokat buheráltam. Elég szörnyű, gyakorolni kell.

Tegnap UHA nap volt, kimentünk megnézni a Heuréka nevű tudományos látványparkot. Nem volt semmi: gömbre vetítettek, planetáriumba vittek minket és mindenféle fizikai eszközzel kísérleteztünk. Drótkötélen is lehetett kerékpározni, de nem nekem: 110 kg-ig lehetett rá felmenni, addig ellensúlyozott a súly. Majd legközelebb.