21th Cluster Workshop, Brugge, Belgium, 2011. szeptember 19-23.

Végre eljött a Nagy Nap: először repültem nemzetközi konferenciára Helsinkiből, mint az Ilmatieteen Laitos, azaz a Finn Meteorológia Intézet munkatársa. A konferencia a 21. Cluster Workshop volt, Belgiumban, Brugge/Bruges városában, ami a Virágörökség része és egyéb nyalánkságok. Ez egy közepes, 60-100 fős konferencia, ahol pont azok az emberek vesznek részt, akik az ESA Cluster programjában tevékenykednek, erre 2008. márciusában jöttem rá, amikor mintegy véletlenül elvetődtem Tenerifére, ahol a 15. Cluster Workshopon vettem részt, mert „volt még egy szabad hely”. Valahogy 2002-2008 között, amíg a KFKI RMKI Kozmikus Fizikai Főosztályán dolgoztam, nem sikerült engem oda elküldeni, ahogy minden más országbeli doktoranduszt el szoktak. Később pedig csodálkoztam, hogy senki sem ismer és nem kapok posztdoktori állást. Kollégáim közül Heli és Kristian utazott velem, a magyarok közül pedig Kovács Peti és Kis Árpi. Orléansból megjelent Vologya, aki távozásom után a legnagyobb pocakkal rendelkezik ott az intézetben és szeretett volt főnököm, testi-lelki jó barátjával és kollégájával. A Blue1-nal repült ki az egyes terminálról Brüsszelbe, ahonnan vonattal utaztam Bruggebe. Nagyon déja vu érzésem volt, mert nagyon franciás volt a hangulat a városban, de a nyelv inkább németre hasonlított, a házak pedig inkább Hollandiára. Szerencsére mindenki beszélt angolul, így nem okozott gondot a kommunikáció. A hotelbe elég korán érkeztem meg vasárnap este, ami elég egyszerű volt. Több probléma is felmerült, ezért megfogadtam, hogy legközelebb IBIS szint alá nem megyek.

Főtér, Brugge.

Sok régi ismerőssel összefutottam, akik hiányoltak, hiszen drága francia főnököm két év alatt csak a IAGA konferenciát fedezte, pl. a Poiana-Brassói Cluster Workshop-ot, ahova tényleg csak repülőjegyet kellett volna vennie, ingyenes lett volna a regisztráció, még pénzt is kaptam volna, már nem. Jó volt Árpival és Petivel találkozni (elfelejtettem meghívni sörözni!!!), továbbá bemutattam őket egymásnak kölcsönösen Helivel és Kristiannal. Árpáddal volt egy vicces epizód, valami miatt belőle Dr. K. Árpád lett, aki együtt akar működni az FMI-vel, A. Kis helyett, akivel régen akarnak együttműködni, mert jó cikkei vannak. Kovács Peti sajnos nem szeret nyomulni, csak Helivel, Kristiannal és Balogh Andréval hoztam össze. Helit bemutattam Vologyának, aki a nagy pocakja mellett jelentős szervező képességgel és tudományos munkássággal rendelkezik, reméljük lesz belőle valamilyen együttműködés. Volt egy informális ECLAT (European Cluster Assimilation Techniques) projekt meeting, mindez csodálatos környezetben.

Csatornák, mint Hollandiában.

Brugge, a város, amiről sohasem halottam az egyik legszebb hely a világon. A középkor végén Velencével összemérhető jelentőségű pénzügyi központ volt, kereskedelmi csomópont és fontos kikötőváros. A városmag kb. 2km átmérőjű, gyalog remekül bejárható és a kisebb csatornagyűrű veszi körül. Ki lehet sétálni a nagyobb csatornagyűrűhöz is, ugyanis ott szélmalmok találhatóak. Ellenben a belvárosban minden a turistákért van. Egymás hegyén-hátán találhatók a kisvendéglők, de olyan árakon, hogy az még a norvég kollégának is sok volt (€70 egytálétel). Kis keresgéléssel sikerült találni olcsóbb, eldugott vendéglőt, ahol saláta/leves-főétel-desszert menüt adtak „mindössze” €18-ért. A csatornákon kiránduló hajók suhantak, a városban lovas hintók közlekedtek, minden sarkon egy-egy csoki bolt várta a vásárlókat. A helyi sörfőzde Zot márkájú söre talán az egyik legjobb sör, amit eddigi életemben ittam. A helyi sörfőzdében tartottuk a konferenciavacsorát.

Egy kis mazochizmus: kirándulás Lille-be

Szerdán, szeptember 21-én délután nem volt szekció ülés, úgyhogy átmentem Lille-be. Soha nem gondoltam volna, de Franciaország olcsónak tűnt Belgiumhoz képest. Sok francia használta ezt ki, ugyanis átjártak dolgozni Belgiumba vonattal. Ezek igazi franciák voltak, elég meglepő volt látni az ingázókat. Lille-be azért mentem, mert szerettem volna bezárni a bankszámlámat a Banque Populaire-nél. Ez majdnem nem sikerült, mert mint kiderült a BP Val de France és a BP Nord sajnos két különböző cég, nem csak régió igazgatóság. Az angolul folyékonyan beszélő asszisztensnő írt egy levelet, átvette a kártyámat, a csekk könyvemet és a kódolót - és volt bankszámlám, nincs bankszámlám. A francia kaland véget ért, egyszer és mindenkorra. Hogy ne nagyon kívánkozzak vissza a Buták Országába, még egy érdekes élményben volt részem. Bementem a volt internetszolgáltatómhoz, az SFR-hez, mert végrehajtási felszólításokat küldözgetett nekem, de biztos voltam benne, hogy valaki megszerezte az adataimat. Ott zajlott le a következő párbeszéd:

- Hol lakott?
- Orléansban.
- Hol?
- Orlénasban.
- Mi volt a címe?
- Ja, .. Boulevard …. ….. .
- Nem, melyik város?
- Nem ismeri Orléanst? Jeanne D'Arc városa (rajzoltam egy térképet) Párizstól 120km-re délre?
- Hol lakott?
- O-R-L-É-A-N-S-B-A-N!

 Itt vette át a kolléga, mert már vörös volt a fejem, nehezen viselem a hülyéket. Ezután vettem pár doboz camembert sajtot Anna-Marinak, almabort és fél órán belül elhagytam Sötétföldét. A sajt jól megérett, mire hazaértem, mivel nem volt hűtőm a szállodai szobában és a bőröndöt is szag alapján találtam meg Helsinkiben a reptéren, de legalább nem nézték plasztiknak, engem meg terroristának a biztonsági ellenőrzésnél.