Habár Helsinki Finnország fővárosa, egyben legnagyobb és legnépesebb városa, ennek ellenére egy igazán élhető, tiszta, természetközeli város képét nyújtja. Eddigi tapasztalataim alapján a város bármelyik pontjából kiindulva maximum 15 perces séta-körzeten belül biztosan akad egy erdő, egy tó, vagy tengerpart. Vagy mindhárom.
A tenger
Helsinki az ország déli részén, a Balti-tenger partján fekszik. A tenger közelsége, a 300 km hosszú partszakasz, a városközpont utcái és terei közé benyúló csatornák, kikötők egészen különleges, mediterrán hangulatot biztosítanak ennek az északi városnak. Amikor szeptemberben jártunk itt, nekem Marseille jutott eszembe, ahogy a sirályok és halárus-bódék között sétáltam a kikötői forgatagban. A különbség csak annyi volt, hogy Marseille-ben kicsivel melegebb volt, és ott a szuvenír-árusok nem kínáltak rénszarvasos kulcstartókat. :)
Szigetek és félszigetek
Számos, a Finn-öbölbe nyúló sziget és félsziget tartozik a városhoz (pl. Korkeasaari, ahol az ország legnagyobb állatkertje található, vagy Suomenlinna, az UNESCO Világörökség részévé lett erőd-sziget). A szigetek egy része egészen kicsi (fél hektárnál kisebb területű), kb. 50 sziget területe éri el a 3 hektárt. Pontos adatot nem leltem a szigetek számára nézve, az egyik honlap szerint kb. 330, egy másik szerint meg 300-1200 körüli (?) – mindenesetre sok van belőlük, és repülőről nézve fantasztikus látványt nyújtanak. Sajnos én nem tudtam fényképet készíteni róluk, mivel éjszaka érkeztünk, és még felhős is volt az ég, de itt találtam egy szép képet. A legtöbb sziget elérhető a központi kikötőből induló hajókkal, és nyitva áll a pihenni, kirándulni, szaunázni vágyó nagyközönség számára. A szigetek nagy része az állam vagy Helsinki város tulajdona, kb. 10%-uk pedig magántulajdonban van. Akinek módjában áll, akár bérelhet is egy szigetet magának. :)
Sport a szabadban
A szabadban történő kikapcsolódás, sportolás fontosságát mutatja, hogy Helsinki városnak külön „Sports Department”-je (Sport Osztály?) van, amely télen-nyáron rengeteg szárazföldi és vízi rekreációs lehetőséget kínál. A városnak kiterjedt (350 km-es) gyalogösvény- és (750 km-es) bicikliút-hálózata van. A Sports Department rendszeresen karbantart 170 km gyalogutat, 50 km futópályát, télen 35 km hómentesített utat és mintegy 200 km sígyalogló-utat. Vannak külön lovas- és kutyaszán-utak is, valamint kivilágított szánkópályák a gyerekek számára. A Sports Departmenthez több, mint 60 korcsolyapálya tartozik, a „Public Works Department”-hez (Közmunka Osztály?) további 100. A finnek pedig bizony ki is használják ezeket a lehetőségeket: esőben, hóban, minuszban is látni futókat, kerékpározókat, lovaglókat, nordic walking-olókat az erdőkben. Itt aztán nehéz lesz kifogást találni a rendszeres testmozgás ellen! :)
Erdők
A város területére északról több „zöld ujj” is benyúlik, illetve a város közepén észak-déli irányban, 10 km2-es területen húzódik a Helsinki Central Park. A nevével ellentétben ez nem igazán park, inkább egy szépen rendbentartott erdő, melyet kavicsos utak szelnek keresztbe-kasul. A város 186 km2-es szárazföldi területéből összesen 39,5 km2-t foglalnak el az erdőborította részek, 8,4 km2-t a parkok és nyilvános kertek (ebből 1 km2 a kert).
A lakásunktól kb. 5 perc sétányira található ennek a parknak egy része, egy kisebb fenyőerdő, a Ruskeasuo (= „barna láp”). Most – a nevéhez hűen – meglehetősen lehangoló, szomorkás barna látványt nyújt (az örökzöld fákat leszámítva, persze), de nyáron biztosan gyönyörű lesz. Az erdő közepén hosszan elnyúló tisztáson, egy patakocska mentén veteményeskertek bújnak meg: alacsony kerítéssel elválasztott kis (pár négyzetméteres) parcellák, ahol a környék lakói nyáron zöldségeket, bogyós gyümölcsöket termesztenek, illetve ahova kiücsörögnek levegőzni, pihenni. És most is ott állnak a műanyag székek, napernyők, kerti törpék és egyéb kerti bútorok, szerszámok – csak úgy, szabadon otthagyva, és senki nem viszi el őket... A kavicsozott gyalogút (+ futó- és bicikliút) mellett lovaglóutak is keresztülszelik az erdőt, délkeleti csücskében pedig egy lovarda kapott helyet, ahol a karámban lévő pónikat meg is lehet simogatni. :)
Képek a Ruskeasuo-ról, a veteményesekről és a pacikról itt.
Az erdő a „rossz idő” ellenére (azért írom idézőjelben, mert a mostani 0-2°C-os, esős-havas-szeles idő a finneknek valószínűleg meg sem kottyan) is nyüzsög a sportolóktól és kutyasétáltatóktól. Éjszaka szépen kivilágítják az utakat, ami azért fontos, mert ugye ilyenkor 4-5 óra körül már gyakorlatilag beáll az éjszakai sötétség, de így nyugodtan el lehet menni futni a munkából hazaérvén (támadástól félni nem kell, a közbiztonség igen jó). Ahogy Gábor mondta: „hogy a mókusok mit szólnak a kivilágításhoz, azt nem tudni” :) – de talán nyáron megszokták már, hiszen akkor meg hajnalig világos van és nagyon korán kel a Nap. Mókusok egyébként a ház közvetlen közelében is vannak: az erkélyről látható fenyőkön laknak, a minap le is kaptam kettőt:
Sziklák
A városban járva-kelve rengeteg csupasz, vagy fűvel-mohával benőtt gránitsziklát lehet látni a házak között, az út mentén: ahol volt egy szép szikla, azt nem dózerolták le, hanem inkább ráépítettek, az úttal megkerülték. Van egy kerítéssel körbevett játszótér nem messze tőlünk, ahol a kerítés egy nagy sziklát is körülölel. Az, hogy a szikla ily módon a játszótér szerves részévé vált, számomra a finnek természetközeli életvitelét, a természet megismerésének és szeretetének fontosságát tükrözi.
A déli szigetek arculatát is sziklák uralják: nyugaton gránit, gneisz, keleten mészkő is megjelenik.
Helsinki egyik fő nevezetessége is egy sziklához kapcsolódik: a Temppeliaukion Kirkko-t, ismertebb nevén a Sziklatemplomot eredetileg a Temppeliaukio téri szikla tetejére tervezték az 1930-as években, ám a II. Világháború miatt félbemaradt az építkezés. Így végül, gazdasági okokból negyedére csökkentve az eredetileg tervezett templom méretét, 1968-69-ben épült meg a sziklába vájt luteránus templom, melynek csupán réz kupolája emelkedik ki a rózsaszín sziklatömbből.
Ezen a képen látható az eredetileg tervezett építmény:
A templom fala belülről csupasz szikla, megvilágítását természetes fénnyel oldották meg, igazán különleges hangulatot, természetközeli élményt teremtve ezzel. Kár, hogy a csendes elmélyülésre nem nagyon van itt lehetőség, mert általában dugig van zajos turistákkal.
Tavak
Mint tudjuk, Finnország az „Ezer tó országa”. Az elvetemültebbek és a geográfusok azt is tudják, hogy ez a szám valójában csaknem 200.000-re rúg. Helsinki ugyan délebbre helyezkedik el a Finn Tóvidékhez képest, de azért ide is jutott néhány tavacska. A legnagyobb a Central Park déli részén található a 2,2 km kerületű, hal- és madárfajokban gazdag Töölönlahti.
A tó partján találhatók az 1907 óta gondozott, virággal beültetett „Városi Kertek” (City Gardens).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése