Február 5-én Business Class-on utaztam ki Helsinkibe. Életemben először repültem így, és nagy izgalommal vártam az élményt, hiszen nem mindennap ülhet be az ember az exkluzív váróba, nem is beszélve a különlegesen udvarias és figyelmes bánásmódról. Egyébként elég szomorú, hogy a "Business Class" varázsszó kellett ahhoz, hogy ne cicózzanak velem 1 kg túlsúly miatt, vagy hogy ne tegezzenek le kapásból (bár ez utóbbiban lehet, hogy a nevem előtt álló "Mrs"-nek is szerepe volt :)
Azt már jóval az utazás előtt tudtam, hogy a turista osztályon megengedett 1 db, 10 kg-os kézipoggyászba és 23 kg feladható poggyászba sehogy sem fogok beleférni, hiszen a finn télbe nem lehet csak úgy egy szál kabáttal megérkezni - a bélelt orkángatya, a hótaposó, a termó garbók és a vastag, kötött pulcsik pedig hamar kitöltik a rendelkezésre álló keretet. Aztán ott vannak még a tankönyveim, mert ugye valamiből fel kéne készülni az Európa szigorlatra és az államvizsgára. Aztán egy rakás tusfürdő, sampon, testápoló, stb., amit nagy előrelátóan begyűjtöttem otthon, mivel Helsinkiben minden sokkal drágább. Aztán a háztartási cuccok: ágyneműk, edények, robotgép, zacskós kaják... Szóval nem kis feladat ez a költözősdi, és komoly aggályaim vannak azt illetően, hogy hogyan fogunk mi innen egyszer hazaköltözni - de remélhetőleg ezzel még ráérünk később foglalkozni. :)
Szerencsére a Sors két mentőövet is elém sodort, az egyiket Adri és Peti személyében, akik kijöttek meglátogatni minket (beszámoló következik), és kihoztak nekem 30 kilónyi cuccot, amit ezúton is még egyszer köszönök szépen! :) A másik nagy segítség pedig az volt, hogy kaptam egy akciós ajánlatot e-mailben, hogy az eredeti ár töredékéért upgrade-elhetem a repjegyemet Business Class-ra, ami a Business váró használatán, az elsőbbségi check-inen, a kényelmesebb ülésen és a különleges menün túl még +8 kg kézi- és +7 kg feladott poggyász szállításának lehetőségével is jár. Rövid fejszámolás után eldőlt, hogy érdemes rászánni azt a 47 eurót, ugyanis Adriék 30 kg-ját levonva is még mindig 15 kg túlsúly nézett velem rendíthetetlenül farkasszemet, és ha ezt túlsúlydíjban kellett volna megfizetni, az sokkal többre jött volna ki. Hát így kerültem én széles vigyorral a Ferihegyi reptér Business várójába, majd a Malév gép Business osztályára.
Már az átvilágításnál tapasztalhattam a kiemelt helyzet előnyeit: előreengedtek, így nem kellett kivárnom a hosszan kanyargó sort, és bár a kézipoggyászom végül még több volt, mint a megengedett 18 kg, mégsem szóltak semmit. Azazhogy szóvá tették ugyan, csak nem nekem. Az történt ugyanis, hogy egy francia nőszemély beállt elém a sorba, és hátraszólt a barátnőjének, hogy álljon az is oda. Erre én felhívtam a nő figyelmét arra, hogy én is a sorban állok ám, úgyhogy végül mindketten mögém álltak be. Na mindebből a biztonsági emberkék azt a következtetést vonhatták le, hogy én is francia vagyok, mert amikor a fickó a végén leemelte az én aprócska, ártalmatlannak tűnő bőröndömet a szalagról, meglepetten felnyögött, és odaszólt a kollégájának, hogy "te, hát ez tudod hány kiló? Van vagy 20 is, b****g". Én meg csak udvariasan mosolyogtam, és mondtam, hogy "Merci" :))
Aztán, mivel Gábor a lelkemre kötötte, hogy semmiképp ne hagyjam ki, beültem a Sky Club Lounge-ba. Az aranyszínű mintás üveggel elválasztott, hétköznapi halandók számára borsos áron elérhető váróterem nem volt akkora nagy durranás, mint amire számítottam: kényelmes ülések, egy vitrinben matchbox-kiállítás, ingyen elvihető napilapok, büfépult, ahonnan én csak egy joghurtot fogyasztottam, de volt mindenféle cukros-szénsavas üdítő, száraz pogácsa, kávé, tea, Jó reggelt szeletek és Túró Rudi (utóbbiból egyet elraktam a Gábornak :) Rajtam kívül egy zajos társaság volt még bent, akikről először azt hittem, hogy olaszok, mert olyan szép dallamos volt a beszédük, aztán rájöttem, hogy finnek :) (Érdekesség: apukámtól tudom, hogy a világ 3 legdallamosabb, vagyis a legtöbb magánhangzót tartalmazó nyelve az olasz, a magyar és a finn - habár a netes források szerint a 2. a görög és a 3. a magyar, de ez már részletkérdés, a lényeg, hogy nem véletlen, hogy rendszeresen olasznak hallom a finneket :)
A repülőn a gép elején, a turista osztálytól függönnyel elválasztott részben kaptam helyet. Természetesen a váróban látott finnek foglalták el a többi helyet a Business Class-on, így aztán egész úton hallgathattam őket, amit eleinte nagyon élveztem, bár néhány alapszón kívül semmit nem értettem, de a végére már igencsak zúgott a fülem, mert nagyon hangosak voltak. Szerencsére az előttem ülő finn bácsi segített föltuszkolni a fejem fölé a már említett aprócska (egyébként mindössze 17 kilós) bőröndömet, úgyhogy ezt az akadályt is leküzdöttem. :) Alighogy leültem, már oda is penderült az egyik stewardess, hogy kérek-e valamit inni, aztán meg olvasnivalót hoztak, Magyar Nemzetet, Népszabadságot, magazinokat.
Hamarosan érkezett az "exquisite meal"-ként feltüntetett vacsora, amihez még egy kis menükártyát is adtak, így most egészen pontosan tudom idézni, hogy mit is ettem:
Zöldsaláta feta sajttal, paradicsommal
Zsenge csirkefilé citrommal grillezve, snidlinges lime-mártással, sáfrányos pappardellével
Szatmári szilva kocka
Finom volt, bár a második fogásban nagyjából mindennek egyformán semleges íze volt, a desszertet meg nem ettem meg, mert akkor még szilárdan tartottam magam a pár héttel azelőtt elkezdett diétámhoz... Egyébként meg egy kicsit lehangoló volt számomra, hogy ekkora hűhót csaptak ekörül a menü körül, ugyanis amikor gyerekkoromban Budapest és Párizs között repültem, akkoriban a turista osztályon alapból ilyesmiket adtak - ma pedig már csak egy sonkás vagy sajtos szendvics választékával szúrják ki az ember szemét...
Azért összességében jó volt az utam, kényelmesen utaztam, jól esett a kitüntetett figyelem, de úgy érzem, - a pluszkilókat leszámítva - csak a szolgáltatásért önmagában nem éri meg a Business osztályon utazni. Persze lehet, hogy más légitársaságoknál magasabb a színvonal, de nem valószínű, hogy ezt valaha is megtapasztalom. Maradok inkább amolyan igazi magyar Turista, aki viszi magával a szendvicset az útra, és ha netán beszabadul a Business váróba, pofátlanul zsebre vág 1-2 Túró Rudit. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése