A Tampere-Hämeenlina-Helsinki túra útvonala
Másnap lemerült a
mobilom, így nem tudtam a Sokos Hotel mólójáról meztelenül vízbe ugráló férfiakat fényképezni (nem is illett volna, de megdobta volna eme oldal látogatottságát). Szerencsére nem kellett navigálnom. Vagy mégis? Rémlik,
hogy a 2874-es úton Vahikkala felé túlfutottam. Meleg percek után
elindultam Riimimäki felé.
Onnan Hyvinkää felé
kerékpárúton száguldottam a sínek mentén. Majd Järvenpää
alatt ráfordultam a régi edzőútvonalamra. Innen végig bringaúton tekertem a házunkig. Örömmel tekertem
hazafelé. Mindig jó érzés a messzi ismeretlenből ismert útra tévedni.
Ez egy rövid bejegyzés
lesz egy kurta, két napos hétvégi bringatúráról. Fura érzés,
hogy még az időpontját is nyomoznom kellett: 2013. július 6-7.
szombat-vasárnap. Hazaértem Amerikából, ahol elkeverték a
csomagomat és benne a kerékpáros szemüvegemet. Átmenetileg
Anna-Mariét használtam, de Neki cilinderes a szemüvege, ezért
nagyon zavart. Rendeltem és készítettem egy másikat, de addig is
a szép időben elmentem bringázni. A „Via Finlandia” kerékpáros
atlaszt használva a Tampere-Hameenlinna-Jarvenpaa-Helsinki útvonalon
túráztam. A Seijajoki-Vasaa szakaszt később jártam be, a
Tampere-Seinajoki szakaszt talán idén tekerem végig.
 |
| Sääksmäki |
Tamperébe szombat reggel
mentem vonattal. Arra számítva, hogy hamarosan visszatérek csak
körbetekertem a városban. Kicsit nehezen találtam meg a délre,
Lempääläba
vezető utat, de amint meg volt sínen voltam: kerékpárúton
tekertem. Sokkal több út volt, mint amit térkép jelzett:
építettek újakat, a kalauzom túl régi volt. Végig borult idő
volt, így néztem meg a nagy tavat Tamperétől délre és így
tekertem Lempääläba.
Ott kerestem egy kebaboldát, mert szorított a szükség. Sajnos a
tulajdonos orosz volt és nem volt WC az étteremeben. Kicsit
körbenéztem és megtaláltam a temetőt. Ott volt tiszta, nyilvános
mellékhelyiség. Valkeakoski után elértem Sääksmäkibe.
Ott az út a tavon át vezetett. Gyönyörű volt. Később kiderült,
erre én kezdtem el bénázni. A Lehijärvi
nevű tavat egészen elvétve egy kavicsbánya mellett kiértem a
130-as főútra. Meg kellett kerülnöm a tavat és így értem
Hattulába. Onnan beértem Hämeenlinnaba. A város előtt sokat
bénáztam, végül a sínek vezettek be a városba és a Sokos
hotelbe, ahol megszálltam.
 |
Hämeenlinna
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése