Első nap, 2012. július 18, szerda, Turku-Naantali-Uusikaupunki, 122km
Eredetileg Ouluba akartam utazni, aztán onnan visszatekerni. De mivel nem bíztam az új gépben, inkább fordítva tettem meg az utat. Ez jó ötletnek bizonyult, mert tipikusan délnyugati szél fújt, ami nem lebecsülendő hátszelet adott sokszor a túra folyamán. 9 óra után indultam Pasila vasútállomásról. Reggel a felnyergelésnél meglepetést ért: a hálózsák kormányra rögzítésénél elszorult a hidraulikus tárcsafék vezetéke, ezért nem lehetett elindulni a bringával, mert blokkolta az első kereket. Gyorsan átraktam hátra a gumipókkal. Takarta a hátsó világítást, de szerencsére egyszer sem kellett használnom a túra folytán, hiszen este 11 körül ment le a Nap. Kiértem az állomásra és a majdnem üres vonattal elutaztam Turkuba. Sajnos nehezen találtam meg a kivezető utat, ezért a mobilom GPS-ére és az iGo programra támaszkodtam. Ez nagyon jól jött, mert sajnos sokszor eltévedek túra közben. Valójában azért vettem Samsung Galaxy Gio-t, mert tavaly már volt ezzel problémám. Azzal azonban nem számoltam, hogy nagyon gyorsan lemerül a telepe, ha használom a GPS-t. Az iGo+GPS kombináció pedig halálos, kb. egy órát megy vele a mobil. A google helymeghatározáshoz pedig adatkapcsolat kell, ami szerződés nélkül fizetős. Mindezek ellenére a városokba való ki-be tekerésnél jól jött a GPS.
Kerékpárúton jutottam el Naantaliba,
ahol sokat fényképeztem a kikötőben. Aznapra derült eget és
napsütést jósolt a saját intézetem, de gyűlni kezdetek a
felhők. A városban svédasztalos ebédet már nem, de
pizza+saláta+üdítő ajánlatot találtam. Falatozás közben
leszakadt az ég. Ettem, vártam másfél órát, majd még az esőben
elindultam. Kevés undorítóbb dolog van az esőben tekerésnél.
Van dzsekim és vízhatlan nadrágom, de ezek egyre kevésbé
vízhatlanok és sajnos belülről elég nedvesek lesznek az
izzadságtól. A szemüveg bepárásodik, a sisak és a cucc nehezebb
lesz és állandóan lecsúszik a nadrágom. Így tekertem három
órán át, amíg át nem vágtam a viharzónán. Sajnos mindenem
szétázott, a táska már csak nyomokban vízálló, hiába rakok
minden zacskóba, nem segít sokat a szakadó esőben. A mobilom
teljesen lehalt, magától hívott ismerősöket, két nap kellett a
teljes kiszáradáshoz, pedig a belső zsebemben volt. A térképem
tönkrement, de meg tudtam szárítani. Végül nagyon szép, enyhén
dombos tájakon tekertem, tengeröblök felett átívelő hidakon és
szinte észrevehetetlen autóforgalom mellett. Eltértem a túra
útvonalától és a 194-es és 196-os utakon fejeztem a túrát. A
kempingbe este negyed tizenegyre értem be, még világosban. A
kempingben a recepciós hölgy gyakran jár Budapesten. Egy faházat
kaptam, de engem csak a zuhany és a WC érdekelt, meg a két esti
szendvics. Sajnos sem a szaunát nem próbálhattam ki, se a
strandot. Kipakoltam a cuccaimat száradni és a hálózsákba
csavarva mély álomba zuhantam, miután Anna-Marival beszéltem pár
szót.
Második nap, 2012. július 19,
csütörtök, Uusikaupunki-Rauma, 82km
Uusikaupunkin áttekertem este, de nem
volt időm körbenézni. Egyenes és egymásra merőleges utcákból
állt. Másnak felnyergeltem a paripát és bementem körülnézni és
svédasztalos ebédet keresni. A körülnézés gyorsan megvolt –
lőttem pár képet a folyóparti kikötőről és az új templomról
és bementem városközpontba. Találtam egy pizzériát, ahol olcsón
kaptam egy adag salátát, üdítőt és kebabot salátával. Itt már
finnül kellett rendelnem, mert nem beszéltek angolul.
Ez egy másik szigetvilág.
Ezután a kerékpárúton tekerve hamar
kijutottam a városból. Furcsa volt, mert egy ideig délnek mentem,
aztán kiértem a tengerpartra. Igen furcsa helyre kerültem.
Uusikaupunki es Rauma között is található egy szigetvilág, mint
Turkunál. Nincs akkora forgalom, alig ismerik. Gátakkal és
zsilipekkel vették körül a szigetek közötti területet, egy
mesterséges lagúnát képezve. Nem tudom, hogy ez miért jó, de a
szigetek csöndesek, bent alig hullámzik a víz, kövek és nagy,
lecsiszolt sziklák állnak ki belőle. Mindent erdő borít.
Betértem egy kávéra a kempingbe, ott azonban senki sem beszélt
angolul. Két tini leányzóval próbáltam beszélni, de nem mertek
megszólalni. Később, amikor már földúton jártam, találkoztam
két ausztrállal, aki Brisbane-ből azért jöttek Finnországba,
hogy Ouluból eltekerjenek Helsinkibe. Uff. Azt a térképet
használták, amit én, csak nem volt elázva. Carolyn és John
Lister kicsi, kempingbicikliszerű kerókon tekert, csak sok váltóval
és Ortlieb táskákkal. Sokat áztak és szerették Finnországot,
meg az embereket és a kaját. Névjegyet cseréltünk és fél óra
után elváltunk. Én voltam az első bringás, akivel összefutottak.
Magyar volt a bejárónőjük és a takarítójuk is. Brisbane-ben élő bajai etológus ismerősömet, Szabó Juditot
nem ismerték.
Már a szárazföldön egy Espoo-i
házaspárral találkoztam, akik „szerencsétlenségükre”
szigeten vettek mökkit, ezért volt egy motoros jachtjuk is. Előző
nap ők is eláztak Naantaliban. Amúgy az S-Market előtt
beszélgettünk, ők is bringával voltak, bevásároltak a
városkában. Aránylag korán értem be a kempingbe, ahol egy aznap
160km-t tekerő katalán párral találkoztam. Megjárták
Szentpétervárt és panaszkodtak az autósokra, továbbá az orosz
határőrökre. Ez egy öt csillagos kemping volt, ahol faházban
aludtam egyedül. Bőrfotelek voltak a nappaliban, de csak hat WC
volt az egész táborban nemenként. (Magyarul szar volt a kemping.)
Volt büféebéd, szauna, sőt büféreggeli is. A legjobb a wifi
volt, mert tudtam skypeolni Anna-Marival. Szegénynek nagyon
hiányoztam és Ő is nekem. Dumálás közben odajött pár részeg
finn és angolul üdvözölte. Körbejártam az alvó tábort éjfél
után, ami szintén tengeröböl partján terült el és horkolni
kezdtem.
Másnap reggel egy picit felül kellett vizsgálnom negatív véleményemet a kempingről. Felébredtem (egyszer reggel ötkor, egyszer reggel kilenckor) és reggelizni indultam. A kantinban pedig hetes euróért svédasztalos reggelit kínáltak. Rakastan Suomea! Müzli, felvágott, főtt tojás, gyümölcslé és kávé minden mennyiségben. Letelepedtem háttal a falnak, szemben az öböllel, élveztem a napfényt és a finom reggelit, amikor kijött a felszolgáló és rágyújtott a mellettem lévő asztalnál. Sajnos odébb kellett mennem. Attól még a reggeli finom volt. Utána összecsomagoltam, bekentem magam naptejjel és elindultam a városba. Kijelentkezéskor sokáig vártam egy francia csoportra, akik lefoglalták a recepciós leányzót, majdnem odaadtam nekik a fel nem használt kuponokat. Végül inkább csak eindultam. Lőttem pár képet a belvárosról (faházak), a városházáról és egy templomról. A templom kőből épült, ami ritkaság errefelé. Ebédelni már nem akartam itt, ezért nekivágtam az Eurajokiba vezető útnak. Nem ment egyszerűen: GPS-szel találtam ki a városból.
Tiszta áprilisi utánérzés:
repceföldek...
...és gyönyörű dombos-erdős-füves mező.
Gyönyörű helyeken mentem át, elégé
elhagyatott utakon. Virágzott a repce, mint otthon áprilisban. A
mezők dús zöld fűvel és virágokkal köszöntöttek. Az
árpa/rozs/zabföldek pedig még zöldültek, nem úgy, mint otthon.
A Nap alacsonyabb állása szintén a tavaszi hangulatot erősítette.
Tézist ismertem fel: ha minden jól megy, akkor a finn nyár olyan,
mint otthon a május. Ha nem, akkor, mint az április. Ez a helyzet
állt elő idén.
Meditálás közben nagyon vártam
Eurajokit, ugyanis ott található Finnország egyik atomerőműve, és én támogatom a nukleáris energia-termelést. A
gyönyörű táj felett, ahol nagyon jól éreztem magam, hatalmas
távvezetékek jelezték a város közeledtét. Egy nagyon rövid,
forgalmas útszakasz után beértem a városba délután kettő után
pár perccel és nem találtam lounas buffet-t (svédasztalos ebád) :( Már az összes
zárva volt. Láttam egy S-Marketet, majd jobbról bekúszott
a folyó és kiértem a városból öt perc alatt. Annyira
meglepődtem, hogy inkább tekertem tovább a bringaúton Irjanne
felé. A bringaút elvitt a faluig, ahol véget ért a főtéren.
Kerestem a boltot, de zárva volt. Úgy értem, hogy végleg.
Elmentem egy kicsit beljebb, ami valójában kijjebb volt és
megtaláltam a helyi múzeumot és egy szép nagy fatemplomot. A
templomnak saját idegenvezetője volt. Hosszasan elbeszélgettünk és nekiszegeztem a kérdést,
hogy van-e szeg a templomban. Mármint vasszeg. Nem értette, erre
elmondtam a Késmárki fatemplom történetét. Nos, ez a templom nem csak
faszegekkel épült, pedig a svédek építették a késmárki
templomot.
Ha egy hajótulajdonos túlélt egy vihart, adományozott valamit a templomnak és kifüggesztettek egy hajómodellt. Elég gyakori látvány errefelé.
A továbbiakban falvakon tekertem át,
minden előre jelzett bolt zárva volt. Egyszer csak egy gyönyörű,
elhagyatott, kissé dimbes-dombos, de erdőkkel övezett úton
egyszer csak ismerős hangot hallottam: ping! És kitörött egy
küllőm a hátsó keréken. Volt már ilyen. Gyenge küllő kell
hozzá és nem elég feszes centrírozás. Ekkor éreztem, hogy nem
fogok tudni eljutni Ouluig, mert javítani, majd újracentrírozni
kell a kereket. Majd ismét centrírozni, amíg jó nem lesz. Csupa
mocsok lettem a küllőcserénél és nem tudtam tökéletesen
kicentrírozni. Ráadásul kiderült, hogy le kell szedni hozzá a
tárcsafék tárcsáját. Még jó, hogy volt a tábori szerszámos
készletben ilyen csillag alakú csavarhúzó. Eme közjáték után
végül Luviaban találtam S-Marketet és tudtam venni szendvicset és
vizet. Amikor jöttem kifelé, akkor láttam, hogy az üvegvisszaváltónál (automaták, amelyek lezúzzák az palackokat és
pénzt adnak a finnországi eredetűekért) kezet is lehet mosni a
csapnál. Nem kellett volna ásványvizet vennem, feltölthettem volna ott ia kulacsaimat. Mindegy. Írtam Omelka Balázsnak, akinél Poriban aludtam,
hogy hamarosan megérkezem. Nyolc felé értem be a városba, majd a
GPS elnavigált második próbálkozásra Balázshoz. A nap java csak
ezután következett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése