A
helsinki magyarokkal egészen furcsán ismerkedtem meg. 2011
májusában „Pay Day Pub”-on, azaz fizetésnapi ivászaton vettem részt a
Kaisa nevű belga söröket áruló kocsmában. Ott a rendelésnél magyar szóra
lettem figyelmes, az „Unkarilaiset Tiistait” azaz a „Magyar Kedd” nevű
facebook csoport tagjai találkoztak éppen abban a kocsmában. Én addig
nem kerestem finnországi magyarokat, biztos azért, mert Orléans-ban
kevesen voltak. Egyikőjük később érkezett és furcsán ismerősnek tűnt,
pedig soha sem láttam korábban. Ismerős volt a neve. Az arca. Azt
hittem, láttam már valahol, de nem. Kiderült, hogy Sárospatakon
született és volt kollégiumi szobatársaim jó barátja. Évek óta kint élt,
sárospataki barátaim bejelölték a facebookon és én láttam a képeit.
Ráadásul egyszer elment autóval a Nordkapphoz és egy közös barátunk
elküldte a beszámolóját az ismerőseinek. Mérnökként végzett a Miskolci
Egyetemen, aztán kiment PhD-zni Helsinkibe. Utána a finn TB által
finanszírozott finn nyelvtanfolyamra ment, megtanult finnül alapfokon és
most Poriban talált állást. Pori olcsóbb Helsinkinél, nem kell
buszbérlet, olcsóbbak az élelmiszerek és a sör, továbbá a lakásbérlet.
Fele annyit fizet egy garzon lakásért, mint mi Anna-Marival.
Szóval
Nála aludtam. A lakását GPS-szel is csak másodszorra találtam meg, mert
rossz címet írtam be a GPS-be. Főzött nekem
zöldséges-csirkehúsos-pirospaprikás gulyás/ragulevest. Mennyei volt!
Eleve nagyon finom volt a leves. A körülmények miatt azonban szinte
mannának számított. Aki bringázott már valaha, az tudja, hogy nem lehet
gyümölcsöt, felvágottat és más efféléket csomagolni a túrára, mert
egyrészt megromlik, másrész nem igazán jó dolog a puszta közepén
gyümölcsre, literszámra vizet inni. Emiatt szendvicset, műzliszeletet és
csokit nyom magába az egyszeri bringás kilószámra. Ez szükséges, mert
egy 70 kg-s ember óránként 900 kcal energiát ad le. Ennél egy picit
nehezebb vagyok, sajnos. A következmény az, hogy bár muszáj enni, estére
az ember undorodik az édes íztől. Szóval célszerű valamilyen
sós-keserű-savanyú dolgot enni, a leves pont tökéletes volt.
Vacsora
után megmerítkeztünk a Pori Jazz Fesztiválban és találkoztunk a pori
magyarokkal. A Jazz Fesztiválon mindent hallottam, csak jazzt nem. Rap,
technó, amit akartok. Lezárták a folyópartot és részeg finnek
árasztották el a teret. A tömeg közepén találkoztunk Szilvivel és a
barátjával Dániellel, továbbá egy testvérpárral, Lacival és
Janival. Szilvi angolt tanít, valami non-profit szervezetnél, a barátja
mérnök, a finn-magyar szülőktől és a városházán dolgozik. Élt
Dél-Franciaországban is egy évet. A testvérek közül Jani ERASMUS-szal
jött ki, aztán visszatért, de hozta a bátyját is. Ha jól értettem, akkor
takarítanak, de ebből jól megélnek. Jobban, mint otthon, mert Kisvárda
környékéről származnak, amelyet nem vet fel a zsé és árasztanak el a
munkalehetőségek. Szilvi győri. Elhagytuk a tömeget, kóstolgattuk a jó
szabolcsi szilvapálinkát és megtárgyaltuk a világ folyását. Elmentünk
végül enni valamit, majd inni egy sört. Jóval olcsóbb, minden, mint
Helsinkiben. Végül elbúcsúztunk és hazatértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése