Balszerencsés bringatúra Ouluba: A bringavásárlás gyötrelmei

Még 2011-ben vettem kér bringás térképet, egyet a Turku-Helsinki útvonalról, egyet pedig a Botteni-öböl keleti partján, azaz Nyugat-Finnország tengerpartján Turku-Oulu közötti bringás útvonalról. Tavaly június elején négy nap alatt teljesítettem a Turku-Salo-Karjaa-Siuntio-Helsinki útvonalat, idén júliusban a másikon szerettem volna végigmenni. Sajnos Anna-Mari (még) nem elég combos ehhez, ezért abban egyeztünk meg, hogy július 2-án hazarepülünk,  én 14-én repülök vissza, ő pedig 24-én. Így lett volna két hetem bringázni. Sajnos a repülőjegy megvásárlása után jöttek a bajok. A régi bringám hajtókarjai elkezdtek lötyögni. Az első bringaboltban javasolták, hogy cseréljünk középcsapágyat, otthon pedig volt hajtóművem. Belementem, erre közölték, hogy a bringám túl öreg, a középcsapágyat nem lehet kiszedni, vegyek másikat. Nekiestem én is, de sajnos nem tudtam kiszedni. Elvittem egy másik szakihoz. Ők sem tudták kiszedni, de hevítették és próbálkoztak vele. Sajnos ez azzal járt, hogy a középcsapágynak vége lett. Szerszámacél lévén kifúrni nem lehet, csak hidegvágóval kiszedni. Ezt azonban én nem tudom megcsinálni. Vélhetőleg 2008 óta ugyanaz a csapágy volt benne, belerohadt. Otthon Feri, a bringa Alkotója, vagy Tibor, aki kézrátétellel egyenesít elferdült villákat, biztosan ki tudná szedni, de nem tudtam hazavinni. Az idő lejárt, indulni kellett haza. Elhatároztam, hogy veszek egy újat, ha visszajövök, és azzal megyek túrázni.

View Turku-Vaasa in a larger map

A balszerencsés túra útvonala.

Július 14-én, szombaton hazajöttem otthonról. Eredetileg 15-én mentem volna Ouluba vonattal és azzal jöttem volna haza. Ehelyett hétfőn, 16-án mentem bringát nézni. 186 cm-s magasságomhoz 58-60 cm-s váz és 175 mm-es hajtókar hossz kell. Jobbnál jobb túrabringákat lehet kapni ezzel a vázmérettel, de valahogy mindegyiknek 170 mm-es a hajtókarja. Aki egyszer tekert 175mm-es karral, annak olyan a 170 mm-essel tekerni, mint letolt gatyával maratonit futni. Három bringát találtam megfelelő mérettel. Egy Crescent bringát, egy Helkama bringát és egy otthon ismeretlen márka, a Norco hibrid bringáját. Még az elutazás előtt, azaz június 30-án, szombaton kipróbáltam őket (közben megejtettem egy gyors zipzárcserét a túratáskámon), de nem tudtam dönteni. Egyikhez sem volt sem sárvédő, sem csomagtartó, mindegyiknek hidraulikus tárcsafékje volt, a Helkamának Suntour teleszkópja, a Crescentnek pedig csak két fokozata volt elöl. Végül otthonról megrendeltem a Norco Indie2-t, mivel tökéletesen passzoltunk egymáshoz. Deora váltóval és Alivio alkatrészekkel szerelték, sok saját gyártású cuccal megspékelve (kormányszár, nyereg, nyeregcső). És csak 12 kg-s a bringa. Megkértem őket, hogy szereljenek fel rá csomagtartót és sárvédőt, amelyek igen jól jöttek a túra folyamán, és hátradőltem.

Az új Drágaság még sárvédő és csomagtartó nélkül.

Sajnos azonban az élet nem ilyen egyszerű. Visszarepülés után el kellett mennem gumipókot vásárolni a Prismába - mivel csak kézipoggyásszal utaztam és nem engedték fel a repülőre - és mit találtam ott? A Helkama bringát sárvédők nélkül, sokkal olcsóbban, 10 év garanciával. A Shimano alkatrészek azonosak, van teleszkópja, de az SunTour, ami vélhetően elég gyorsan tönkremegy alattam. Masszív, de nehéz, és kicsit nagy a váz, de még határon belül van. De ki fogja szervizelni? Senki. Hm. Másnap megnéztem több helyet, még egyszer kipróbáltam a bordó Norco bringát. Nagy levegőt vettem és visszamondás helyett megvettem. Átszereltem a gyalogos elhárító, csomagrögzítő kormányszarvakat, a fedélzeti számítógépet, a lámpákat és csengőt, majd megvettem a jegyet másnapra Turkuba. Lefoglaltam a szálásokat és elindultam Északnak.  Csodás a gép, szeretem, kezdetben nem is volt vele baj.  Az csak 300 km után jött elő - de erről majd a következő bejegyzésben írok.